Saint Maël a Gilbert-Szigeteken

A. Gilbert- és az Elkice-szigetek kormányzójának jelentésében olvassuk, amelyet az angol gyarmatügyi hivatalhoz terjesztett be:

A kormány már régen elrendelte, hogy a szigetek lakói, akik eddig paradicsomi meztelenségben éltek, kötelesek európai ruhát hordani. Felsőbb helyen erkölcsösebbé akarták ezzel tenni a Bali szigetek lakóinak külső megjelenését. De, amint a kormányzó jelentéséből kitűnik, a benszülöttek teljesen félreértették az európai ruha célját. Mig addig ugyanis gyakran fürödtek s a levegő és a nap ellátták a törülköző feladatát, a kényszerfelöltöztetés után, nyilvánvalóan úgy vélekedve, hogy a ruha arra való, hogy a test piszkát letakarja, teljesen felhagytak a tisztálkodással. Minthogy pedig a ruhájukat sem akarták rontani a tisztítással, rövid idő alatt úgy a testük, mint a ruházatuk fertelmesen piszkos lett s melegágya mindenféle baktériumnak. De a kényszerfelöltöztetés azonkívül még egy másik szintén váratlan hatást is váltott ki. Addig az utazók nem győzték eléggé dicsérni a Bali sziget lakóinak szépségét és erkölcsi tisztaságát. Az angol kormányzó megrökönyödésére a ruha, amely elfedte a testet, olyan hajlamokat váltott ki a benszülöttek között, hogy a legbotrányosabb jelenetek lettek napirenden.

Az angol gyarmatügyi hivatal talán okult a jelentésből s rájött arra, hogy a ruha az erkölcstelen s nem a test és egészen más az, amikor egy báli szépség levetkőzik, mint mikor egy Báli-szépség nem öltözik fel.

A jövő öltözete. A szabók nem fognak neki örülni, ellenben a drótgyárosok el lesznek ragadtatva tőle. A testkultura híveinek is tetszeni fog; mégis az egyet és mást rejteni akaró hiúság is meg lesz vele elégedve. Mert ruha lesz és még sem lesz ruha. Aki felveszi, meztelen marad és mégis fel lesz öltözve. Miből lesz ez a mindenkit kielégítő, csodálatos öltözet? Nem lesz, már meg is van, sőt hordják is, csak igen magasan a levegőben és csak egy kicsit változtatni kell rajta. Elég megkérdezni egy pilotát, hogy nem fázik-e odafent a rettenetes hidegben. Az mosolyogni fog s azt fogja felelni, hogy mindig kitünő jó melege van. Hogy miképen fűt be magának? A ruháját fűti, a ruhája egy elektromos melegítő készülék. Vékony drótháló van beleszőve a ruhájába, drót vezet a keztyűjébe és a cipőjébe is, sőt körülmegy szemüvege kerül is, hogy ennek elhomályosodását megakadályozza. A melegítő elektromos áramot egy kicsiny szívalakú készülék szolgáltatja, amelynek elején egy kis propeller van, amelyet a repülés okozta légáramlat körforgásba hoz s ezzel a szükséges energiát szolgáltatja. Nos, vak, aki nem látja ebben a pilóta-öltözetben a jövő öltözetének csiráját és a jövő nagy drótkonjunkturáját. Elég kiszedni a pilóta-öltönyből a szövetet és meghagyni a szövést és a dróthálót, hogy kész legyen a nagyszerű szellős, könnyű, szabályozható melegségű öltözet, amely a testhez simul, tehát emberi formát ad ujra az európai mozgó ruhafogasnak, átengedi a test szinét s amellett, ha akarod, mégis tartást ad a testnek s ezzel maximálisan eleget tesz az esztétikai követelményeknek. E mellett változatos lehet könnyűségben, színben, a drótháló sűrűségében, ha akarod muta*, ha akarod, takar, az ideális testtakaró hideg éghajlat alatt. A fejre lehetne helyezni a szívalakú kis motort, kalapszerüen applikálva, amely menés közben automatikusan gyártaná a, melegítő áramot. Ime előttünk áll készen az ideális öltözet, csak bátorság kell, hogy magunkra vegyük.

 

  

Korbáccsal a bubifej ellen

Taofu nevű kinai városban, amely Pekingtől 150 mértföldre fekszik északra, egy 37 éves asszonyt nyilvánosan megkorbácsoltak, mivel bubifejjel mutatkozott az utcán. Mig a Kinai nők Sanghaiban régen behódoltak a bubifejnek, az ajakpirósítónak és a rövidszoknyának, addig Északkinában még a régi szigorú erkölcsök mérvadók a nők öltözetét illetőleg. A barbár szokás is a leánygyermekek lábfejét összefűzés által növekedésében megakadályozni északon inkább terjedőben, mint fogyóban van. Amikor a déli csapatok Északkinába behatoltak, kényszerítették a szülőket, hogy leányukat kiszabadítsák lábtörésükből, de alig tették ki lábukat a déliek, az északkinaiak visszatértek ősi szokásukhoz. (Vossiche Zeitung.)

 

 

A kultura csimborasszója

„Tegnap még egyszerű „Ober” a „Mitropa” szolgálatában, ma Hubert Seeger olyan nemzetközi hirességféle. Az a szerencse érte, hogy ő lett a „Lufthansa” Berlin–Paris expresszrepülőjáratok első „repülőszakácsa”. Ma indul második utjára a nagy luxussal kiállított „D 1310”zel. Mindjárt a rádiószolgálatos mellett van egy kis hidegkonyhája, italokkal, jégszekrénnyel és thermonokkal a mokka és a teknősbékaleves számára, amely a hosszú menüt megnyitja.” „A kiszolgálás természetesen nem lehet ugyanolyan mértékű, mint az étkezőkocsiba, mondotta Hubert Seeger az interjuvoló ujságírónak. De máskülönben az utasok ugyanugy lesznek kiszolgálva, mint egy étteremben. Mialatt kényelmesen ülnek foteljeikben lekapcsoljuk az asztalokat s felszolgáljuk a tabla d´hote-ot. Épen, amikor a Harz felett repültünk szolgáltam fel a teknősbékalevest. A Weserhegység felett épen végeztünk a borjusülttel s következett a szárnyas és a saláta s amikor Köln felett elrepültünk épen a kaliforniai szilvát ették az utasok habbal.”

„Néhány vendég a mokka után elaludt és hangosan horkolt, mások pezsgőt rendeltek. Likőrök és tiz különféle bor áll az utasok rendelkezésére. Legközelebb meleg konyha is lesz à la carte. A menü 5 márka.” (Berliner Tageblatt.)

 

 

Mister Gloria Swanson

Mikor a vizbepottyant amerikai oceánrepülőnő, Ruth Elder fogadására az egész hivatalos New-York megjelent, az ujságírók szerencsétlenségére a jelenlevők között felfedezték Ruth Elder férjét, aki a cseppet sem költői Mister Lyla Womack névre hallgat. Illetőleg hallgatott eddig. Ugyanis az egyik ujságiró úgy emlékezett meg riportjában Womack urról, mint Mister Ruth Elderről. S a példa hatott. Nem régiben lehetett olvasni az egyik ujságban a rövid személyi hirt: „Mister Gloria Swanson Párisba utazott.” Szegény Marquis de la Falaise de la Condray, ha tudta volna! Pedig, miért ne? Ha a feleségek viselhetik a férjek nevét, akik gyakran ép oly kevéssé hiresek, mint ők, miért ne viselhetnék a férjek a híresebb feleségek nevét? Az új orosz házassági jog a házastársak megegyezésére bizza a dolgot. (Minneapolis Star)

 

 

A tisztáramosott szimbolum

Negyvennégy éve áll New-York kikötőjében az óriási szabadságszobor, amelyet Franciaország szimbolumként ajándékozott a „szabadság földjének”. Negyvennégy év hosszú idő egy szimbolumnak is és a newyorki szabadságszobor lábától-fejéig csupa piszok lett a félszázad alatt. Az Unio hadügyminisztériuma arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az állapot tarthatatlan s elrendelte a szobor tisztáramosását. Három napig mosták a szabadságszobrot, szappannal, vastag vízsugarakkal s most már jól kimosódva, mocsoktalan áll megint Amerika történelemkönyvekből ismeretes szimboluma. Kérdés csak az, hogy meddig lesz elég csak a szimbolumot mosdatni. (New-York Times)

 

 

Terjed a rekord-kór Európában

„Az amerikai mennyiségben való gondolkozás inficiálta már Európát is. Évtizedekig mulattunk rajta, hogy ha valaki Amerikában egy akármilyen számot „feljavít” – egy ház magasságát, a futás sebességét, a közlekedés gyakoriságát, egy has vastagságát – tekintet nélkül arra, hogy mit ért el általa, nemzeti hőssé lesz. Közben azonban mi magunk is áldozataivá lettünk ennek az eltévelyedésnek. Különösen a sport-üzem területén lettünk betegei ennek az amerikai nyavalyának, mivel a sportszenvedély korcsosodik el legkönnyebben a rekordteljesitmény irányába. Ma már mi se azért sportolunk, hogy harmonikus testünk legyen, hanem, hogy magasabb „sportokat” érjünk el, nem törődve azzal, hogy ez mennyire árt a testünknek, amikor egész izomcsoportokat degenerál. S a sport-rekord teljesítmény, amely érdekes és számszerüleg mérhető, kezdi már nálunk is kiölni az érdeklődést minden egyéb teljesítmény iránt. Egy boxernek több a bámulója, mint a legnagyobb bölcsnek, a világfutóbajnok végtelenül fontosabb egyéniség, mint a biztosan ható rák szérum felfedezője.” (Leopold Schwarzschild a Tagebuchban.)

 

 

Harry Liedtke-egyesület

„Németország minden részéből, Ausztriából és az utódállamokból nagy számban befutó jelentkezések lehetségessé teszik, hogy a Harry Liedtke-egyesület terve, amelyet lapunk egyik olvasója, Feldner K�äthe asszony, néhány héttel ezelőtt felvetett, hamarosan a gyakorlati megvalósítás stádiumába lépjen. Mint már jelentettük, az alapítandó egyesület célja lesz, hogy a hálának, amelyet sok millió ember a közkedvelt művész iránt érez, szép és méltó formában kifejezést adjon. A Harry Liedtkeegyesület a művész születés- és névnapját ünnepélyes formák között fogja megünnepelni.” (A Neuer Film című lapból.)

 

 

Svejk-párt

A politikai pártok keletkezésének csodálatos útjai vannak. Ime egy muzeumi példány.

Jaroszlav Haseknak, a hires Svejk szerzőjének az volt a szokása, hogy törzskávéházában a köréje gyülekezett kis emberekkel ügyes bajos dolgaikat megtárgyalta. Mindig azokból a legkisebb és legközelfekvőbb dolgokból indult ki, amelyek az emberek életét elkeserítik s igyekezett javítani és segíteni azon, amin tudott. Igy keletkezett pártja, „A törvény keretei között mozgó fokozatos haladás pártja.” E gutgesint elnevezésű párt forradalmakat csinált egy kanál vízben. Például kényszeritette a környék korcsmárosait, hogy tele töltsék a sörös poharakat, a szénkereskedőket, hogy jól megmérjék a szenet, a mészárosokat, hogy ne csak csontot adjanak. Hasek nem volt szocialista, nem akarta a kizsákmányolókat kisajátítani, de annyit elért, hogy szükhatáskörén belül a kisembereket a nagyobb harcsák kevésbé csalták. Most, Hasek halála után, Prágában két barátja, Mares, cseh iró és Frank Sauer kiadó összehívták a „törvény keretei között mozgó fokozatos haladás” híveit, hogy felelevenítsék Hasek pártját. S úgy látszik Hasek müködése nem tünt el nyomtalanul, mert több ezren jelentek meg a párt megalakítására. De a Svejk-pártból hiányzik Svejk, az epigonok csak a programmot vették át, ma is a dohány és a sör körül civakodnak. (Das Tagebuch)

 

 

1.140.445 atheista Németországban

Az uj német vallásügyi statisztikában két dolog feltünő. Az egyik a felekezetnélküliek erős térfoglalása. Az 1905. évi adatok szerint 17.203 volt a „másvallásúak, felekezetnélküliek vagy ismeretlen vallásúak” száma. Husz év után, az 1925. évi népszámlálás adatainak feldolgozásában a felekezetnélküliek száma hatalmasan felszaporodott, 243,469-et tesz ki. A másik szembeötlődolog egy egész új rubrikának, az atheisták rovatának beiktatása. Ez a rubrika 1.140,445 olyan embert mutat ki, aki már nem elégedett meg egyházellenessége egyszerű negatív formában való kifejezésre juttatásával, hanem azon túlmenőleg a keresztény közszellem legalapvetőbb dogmájával való szakítást is kifejezésre juttatja s határozottan atheistának nevezi magát s ennek az elnevezésnek hivatalos elfogadását és számontartását is kikényszeríti. A kitérési mozgalom csúcspontját 1920-ban érte el, amikor 305,584 volt a kitértek száma. Ezóta ez a szám csökken: 1923-ban 111.866,1924-ben 68.347 egyén tért ki. A kitéréseket az egyházakba való visszatérések nem ellensúlyozzák ki, mivel az egymilliónál több kitérővel szemben az egyházba visszatértek száma hét év alatt nem rugott többre 120.000-nál. (Szimonidesz Lajos a Századunk-ban.)

 

 

A racionalizált gépírónő

A Wirtschaftlichkeit” cimű lap egy érdekes példáját írja le a tőke munkaracionalizálási törekvéseinek. A pössnecki Vogel-Verlag különböző munkabérfizetési módszerekkel próbálkozott, hogy gépirónőit nagyobb teljesítményre nevelje, a sport, a rekord szellemét vigye be amerikai mintára munkájukba. Végül bevezette az akkord-munkát, amely jelentékenyen felfokozta az átlagos munkateljesítményt.

Az akkordmunka bevezetése előtt egy gépirónő átlagos munkateljesítménye 8000 sor volt (a vele járó mellékes munkát is számitva.) A megfelelő nevelés és az akkordmunka bevezetése után az átlagos teljesítmény 15.421 sorra emelkedett fel. A munkaadónak belekerült 1000 sor előbb 18-75 márkába, akkordban már csak 12´60 márkába. Mert amíg a munkateljesítmény 87,5 százalékkal emelkedett (8000-ről 15.000 sorra), addig a munkabér csak 25%-kal lett nagyobb. A gépírónők is többet kerestek, de a vállalat még többet keresett rajtuk. A magasra fokozott munkateljesítmény azonban azt eredményezte, hogy a gépírónők rövidebb ideig maradtak munkaképesek, szünetelniök kellett s ezalatt elvesztették töbletkeresetüket. Vagyis végeredményben sokkal több munkával sem kerestek többet, ezzel szemben a vállalat sokkal kevesebb költséggel jóval több munkateljesítményhez jutott.

 

 

Egy millió abortus

Hansberg egészségügyi tanácsos a női klinikákhoz és betegpénztárakhoz intézett körkérdés alapján kiszámította, hogy Németországban évente egy millió mesterséges abortust hajtanak végre, amelyek közül a legnagyobb részt nem orvosi kezek végzik. Épen azért az abortusok hat–hét százaléka halálos kimenetelü. Vagyis Németországba évente 60.000–70.000 aszszony elpusztul azért, mert a törvény nem engedi meg a beavatkozást. Franz von List, a nagy német jogász mondotta, hogy az olyan törvény, amely nem tud érvényesülni és amelyet a lakosság egy százaléka nem respektál, elvesztette létjogosultságát. S ez igaz nem csak Németországban.

 

 

„Retours à la nature”

Az első májusi vasárnapon a Berlin környé kére vezető vasútak 2 millió százezer személyt szállítottak. Berlin lakossága négy millió. Tehát fél-Berlin kirán dult a zöldbe ezen a napon. Lehet-e erről meggyőzőbb adat arra, hogy a mai nagyvárosi ember kezd rá jönni, hogy természetellenes életet él s felébredt benne a vágy a ter mészet után?  (–)

 

 

„Camembert emlékmű”

Délfranciaországban, Vimontiersben az elmult hetekben egy emlékművet lepleztek le, amely Marie Harel-t ábrázolja. Marie Harel a Camembert feltalálója s találmánya szülővárosának virágzó ipart, az emberiségnek egy kitűnő sajtot jelent. Talán mosolyogni tetszik a szobron? Mert nem egy generális kapta, aki sok százezer embert küldött a fegyverek elé? Az étkezés költője, a nagy Brillat-Savarin nem mondott-e igazat, irván: egy uj étel feltalálása nagyobb jelentőséggel bir az emberiség számára, mint egy új csillag felfedezése az égen. A termelő munka megtisztelését kell érezzük Marie Harel szobrában akkor is, ha nem osztjuk teljesen a „L´Oeuvre” című lap elragadtatását a sajt iránt, amely a következő verset közli ez alkalomból:

Fromage, o poesie, Bouquet de nos repas, Que sentirait la vie, Si l´on ne t´avait pas...

 

 

Bédi-Schwimmer Róza és a yankee-pacifizmus

Bédi-Schwimmer Róza, a közismert magyar feminista évek óta Amerikában él. Minthogy letellett az előírt várakozási idő és minden követelménynek megfelelt, Bédi-Schwimmer benyujtotta kérvényét az amerikai állampolgárságért. Előírás szerint egy vizsgát kell tenni, ahol egy biró megvizsgálja, hogy elég intelligens-e a kérvényező arra, hogy méltó legyen az amerikai állampolgárságra. Bédi-Schwimmer már szerencsésen átesett az „Intelligenz-Prüfung“-on, amikor jött egy kérdés, amely erkölcsi alkalmasságát volt hivatva kideríteni az amerikai állampolgárságra. A kérdés ez volt: háború esetén hajlandó volna-e egy ellenséges katonát megölni, hogyha ezzel egy amerikai katona életét menthetné meg? Bédi-Schwimmer a kérdésre nemmel felelt: saját életének megmentéséért se volna képes senkit megölni. A biró elutasította állampolgársági kérését. A puritán Amerika polgárának lenni csak az méltó, aki kész embert ölni. (Die Wahrheit.)