A földfelület kétharmadrészét viz borítja, csak egy harmada szárazföld s szolgál az embernek tartózkodási helyül. Az emberiség gyors szaporodása s az emberi szükségletek kielégítésére szükséges eszközök növekedése már régebben felvetették a gondolatot, nem lehetne-e a föld vizzel borított részeit is az ember számára lakhatóvá tenni.

A kérdés megoldása elé legyőzhetetlen akadályok látszottak tornyosulni. Nem lehet hosszabb ideig a viz alatt tartózkodni s nem lehet a vizfenekén való közlekedésre olyan berendezéseket találni, mint aminők a szárazföldön használatosak. A modern technika azonban ma már meg tudja oldani a problémákat s a vizalatti élet lehetőségét igen nagy léptekkel hozta közelebb. Nem sokára lehetséges lesz a nem több, mint 40 méter mélységű vizfenékeken épen úgy közlekedni, mint a szárazon; s annak lehetősége is meg van, hogy ilyen mélységben az ember bármily hosszú ideig tartózkodjon.

Két nagy nehézséget kellet legyőzni. Az egyik a víznyomás, amelyet a vizréteg az emberi testre gyakorol, a másik a levegő és a világosság hiánya, amely a lélegzést és látást teszi lehetetlenné! A jelzett mélységig (40 méterig) e problémák meg vannak oldva. A viznyomást egy gummiszerű burok tartja vissza a testtől, amely pontosan a testhez símúl, annak minden mozgását követi, úgy hogy az ember semmi viznyomást sem érez s a mellett szabadon mozog. Csak idő kérdése, hogy nagyobb mélységre is megfelelő öltözetet tudjon a tudomány szerkeszteni” A folyékony levegő előállítása óta a légzés kérdése a viz alatt sem nehéz probléma többé. Egy csepp folyékony levegőből egy köbméter légnemű levegő lesz. Egy köbméter levegő azonban egy normális embernek egy órára elég. Egy köbcentiméter térfogatba tiz csepp folyadék fór el, tehát egy 200 köbcentiméteres kis orvosságos üvegbe 2000 csepp folyékony levegő tehető el, ami 2000 órára elég egy ember számára. Egy kis üveg folyékony levegő tehát egy 8 napos víz alatti tartózkodást tesz lehetővé. Egy megfelelő szeleppel és szájjal ellátott csövön át érkezik a levegő a hátizsákban elhelyezett üvegből a szájba, míg az elhasznált levegő mint buborék felszáll a viz felszínére. Az ilyen készülékkel felszerelt emberek a víz alatt szerfelett könnyen mozognak, minthogy Archimedes törvénye szerint az emberi test a viz alatt annyit veszit súlyából, amennyi vizet helyéből kiszorít.

De a modern technika megoldotta már a vizalatti közlekedést is: kicsiny, igen gyors járású tengeralattjárók pótolhatják az automobilt. Ezek a tengeralattjárók kemény üvegből készülnek. Ez az üveg igen erős, nagyon nyújtható és formálható. S minthogy átlátszó, a tájékozódás benne a viz alatt könnyű. Mikor sötét van, a kis üveg hajókat elektromos árammal kivilágítják. Bizonyára elragadó látványt nyujtanak a viz alatt egymás mellett elsikló kivilágított „üvegszivarok”. A hajókat kis Diesel-motor hajtja, amely a szükséges levegőt szintén folyékony alakban magával viszi.

És ugyanebből az erős üvegből a viz alatt házakat is lehet építeni, villaszerű épületeket szobákkal, balkonokkal. Persze ezek a villák abban különböznek szárazföldi rokonaiktól, hogy az ajtók helyén ugynevezett zsilipek vannak, vagyis olyan előterek, amelyek úgy kifelé, mint befelé vízálló ajtóval el vannak zárva. Ha egy látogató be akar menni, kinyitja a külső ajtót, belép a zsilipbe. Természetesen a viz vele együtt beáramlik. Aztán becsukja az ajtót maga mögött s a ház pincéjében elhelyezett gépezet segítségével, amely egy gomb megnyomására müködésbe lép, magas légnyomással kíszivatyúzza a beáramlott vizet, úgy hogy megint levegő veszi körül s egész normálisan besétálhat a második ajtón a villa belsejébe, anélkül, hogy a viz behatolhatna a szobába. Az egyes szobák csöveken át rendszeresen levegőt kapnak a ház cseppfolyós levegőtartályából, úgy hogy épen olyan bennük a tartózkodás, mint egy szárazföldi lakásban. Persze az átlátszó üvegfalakat belől vastag, elhúzható szőnyegek takarják.

Az ilyen vizalatti villában azonban főként a tájék eredeti szépsége és változatossága teszi kellemessé a tartózkodást. A kilátás, amelyet a vizi növényekkel és állatokkal teli tengerfenék nyújt, valóban nagyszerű lehet. Algák, tengeri pálmák, nádak, vörös tengeri csillagok, a sokféle kagylók, az egész akváriumból ismeretes mélyvízi állatvilág, a halak szinte végtelen sok fajtája, amelyek, mint a madarak a levegőt, a vizet benépesítik, tündéri látvánnyal szolgálnak a világosságot szertesugárzó üvegház lakójának. Aki azonban, ha akarja, a tengermély nagyszerű csöndjét és végtelen magányát, amely el sősorban a fáradt idegzetű városi embernek fog elsőrendű pihenőt nyujtani, megtörheti a vízálló gummikábeleken odavezetett rádió bekapcsolásával vagy felhívhatja a szomszédos üvegház magános lakóit egy kis estebédutáni csevegésre. (V. Z.)