Április 28-án a perzsa kormány aláirta a szerződést, amely megbíz egy német-amerikai konzorciumot a Káspi tengertől a Perzsa öbölig vezető vasút felépítésével. Ezzel egy régi és sokat vitatott terv lép a megvalósítás stádiumába.

A vasút Bendagess-ből indul ki s nagyon nehéz terepen 1700 kilométeren át jut a Perzsa öbölhöz. Az Elbroson 2500 méter magasságig emelkedik, végig megy az 1200 méter magas Iráni fensikon. Teherántól Kasvinon, Hamaddon, Disfulon át fog menni Ahahvanzba.

A tranzperzsiai vasút megépítésének igen nagy gazdasági és politikai nehézségei voltak. Perzsia anyagi viszonyaihoz képest ez a vasutépítés óriási nagy gazdasági vállalkozás. Kb. 100 millió dollárba fog kerülni s Perzsia egy évi költségvetése nem több, mint 30 millió dollár. A vasút építése nyolc évre van tervezve ugy, hogy évente kb. 12 millió dollárt kell Perzsiának nagy vasútja építésére lekötni, mivel külföldi kölcsönt nem akar igénybe venni. Vannak, akik szkeptikusan ítélik meg a dolgot s alig hiszik, hogy az ország ezt az összeget elő tudja teremteni. A perzsa kormány a tea- és cukoradó bevételeit kötötte le e célra, amely kb. évi 6 millió dollár. Minden esetre meggondolkoztató dolog, hogy egy exotikus keleti ország civilizatórikus befektetésre hajlandó összes bevételeinek egyötödét lekötni akkor, amikor vannak civilizált államok, amelyek bevételeiknek csaknem felét katonai célokra költik el.

A fő kérdés azonban az, hogy remélhető-e az, hogy a tranzperzsiai vasút rentábilis lesz? Nem túl szegény és´ kezdetleges e még az ország gazdasága ahhoz, hogy egy ilyen óriási összegű befektetést kellőleg kamatoztatni legyen képes? Hiszen Perzsiában a legértékesebb föld holdja csak 10 dollárba kerül, óriási területek ma még műveletlenek, az összlakosság nem több 12 millió léleknél. E jogosan felmerülő kételyekkel szemben azonban elégséges lesz egyetlen egy adatra felhívni a figyelmet, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy az építendő vasut óriási gazdasági lehetőségeket nyit meg az ország számára. Az „Anglo-Persian Oil Co.” bejelentett (tehát bizonyára nem tényleges) évi tiszta nyeresége 36 millió dollár, amelyből 6 millió dollár adót fizet le az országnak. Ez azt jelenti, hogy ha az ország maga aknázná ki a bérbeadott petróleummezőket, annak jövedelméből nemcsak élhetne, hanem évi 6 millió feleslege is volna. Megvalósíthatná Perzsia azt a boldog országot, ahol nincsen adó! S Perzsiában még máshol is van kiaknázatlan petróleum forrás egész tömegével, amelyek kiaknázhatók volnának.

De nemcsak petróleum van sok Perzsiában, hanem egyéb értékes nyersanyaguk is. Sok réz, cink, jó szén. Ma mindezek hozzáférhetetlenek a gazdasági felhasználásra, mivel nem birják el a karaván útján történő szállítást. Eddig Perzsiának az volt a szerencséje, hogy elég sok szerves árúval rendelkezett, amelyek kis területen aránylag nagy értéket képviselnek, ezért elbírták a drága szállítást. Az építendő vasút természetesen nagy mértékben csökkenteni fogja a szállítási költségeket. Ma egy tonna árú szállítása Teheránból a Káspitengerig karaván uton 300 márka, innen hajón Batumig és a tranzkaukázusi vasuton a Feketetengerig és innen Hamburgba még 200 márka, azaz összesen 500 márka. Vasúton Teheránból a Perzsa öbölig egy tonna szállítása 100 márka lesz, innen Hamburgba 30, összesen 130.

A tranzperzsiai vasút megvalósítása nem ment politikai nehézségek nélkül. Hiszen nyilvánvaló, hogy igen nagy politikai érdekek fűződnek hozzá. Elsősorban az oroszok és az angolok vannak benne érdekelve. Oroszország jobb szerette volna, ha Perzsia a Fekete-tengertől Teheránba vezető vasutat építi fel, amely szoros kapcsolatot jelentett volna hozzá. De Perzsia éppen az orosz kötöttségtől akar a vasut által szabadulni, amelyet a forradalom óta még sulyosabban érez Oroszország luxusáru vásárlóképességének csökkenése és a Szovjetek külkereskedelmi monopóliumának nyomása alatt. Az angolokat keleti imperialista politikájuk szempontjából érdekli erősen az új vasutvonal. Lord Curzon néhány évvel ezelőtt egész világosan rámutatott a Perzsiai-öböl fontosságára az angolok indiai uralmának szempontjából s megfenyegetett mindenkit, aki ennek a tengernek „nyugalmát” veszélyeztetné. S a tranzperzsiai vasút, legyen bár teljesen perzsa kézben, megzavarja a tenger féltve őrzött nyugalmát. Mert ha egyszer ez a vasút kész, elméletileg az angolok csapataikat gyorsan a Káspi-tengerig tolhatják és Bakut fenyegethetik. Viszont azonban az oroszok egészen könnyen az „Anglo-Persian” petróleumforrásainál teremhetnek, amelyek mindössze 300 kilométerre vannak Hamaddontól. S tudni kell, hogy az Anglo-Persian látja el Sueztől Singaporeig sz angol flottát tüzelőanyaggal. Ezt megelőzendő akarta Anglia a fegyverszünet után egész Perzsiát megszállani. Azonban Perzsia nem volt hajlandó „halott folt lenni India előtt” s az angol vezérkar nagyszabású terve nem sikerült. Ugy hogy, most a tranzperzsiai vasut felépítése új s kemény probléma elé állítja az Indiáért aggódó angol imperializmust. Érdekes technikai részlet, hogy az oroszok is résztvesznek nyersanyag szállítással a vasutvonal építésében. Elsősorban síneket és cementet fognak szállítani. Ez az első eset, ahol a szovjetipar versenybe lép a nyugati kapitalista iparral. (m. p.)