Bizonyára kevesen vették észre a lapokban az európai embert kevéssé érdekelni látszó kit) hirt, hogy az Angol-Keletafrikai Protektorátus (Kenialand) kormányának vadászati osztálya egy fehér vadászt alkalmazott, hogy az lelőjje a hires Massai benszülött törzs földjét nyugtalanító emberevő oroszlánok százait. Aki esetleg olvasta a kis hirt, bizonyára sajnálkozással gondolt a szegény veszélyeztetett benszülöttekre és hálás szívvel a bölcs és jóságos angol kormányra, amely olyan komolyan veszi a „protektorátust” és szeretetteljesen siet a szegény, szorongatott benszülöttek életének és vagyonának védelmére. Hogy azonban mennyire téves úton járt az elismerésünk és hogy az emberi kizsákmányolásnak mily embertelenül kegyetlen háttere huzódhatik meg egy ilyen ártatlannak látszó kis hir mögött, azt megtanulhatjuk a „Tie Outlook” cimű folyóirat cikkéből. William Hichens irja benne a következőket.

A viszonyokkal egy kevéssé ismerős olvasót már meg kell lepje a következő különös dolog. A híradás szerint az emberevő oroszlánok megszállják a forrásokat, ahová a Massai asszonyok és leányok vízért járnak. Egy hivatalos jelentés szerint egy forrásnál 50–100 oroszlán is van néha. Megtörténik, hogy egy nagy csapat oroszlán megtámadja a falukat és óriási pusztításokat visz végbe az emberek ós állatok között. Pásztorokat támadnak meg fényes nappal, gyermekeket tépnek szét és falnak fel a fenevadak. És mindez a vad Massai-harcosok földjén, akik a Zambezitől a Nilusig a legrettenthetetlenebb oroszlánvadászok hírében állanak! A Massai-törzs nevelési rendszere maga is az oroszlánvadászatra épült. A Massai ifjakat oroszlánvadászatokon képezték ki hosszú éveken keresztül harcosokká; s a vitézség és bátorság hagyomány volt a törzsben. A Massai ifjú úgy vadászott oroszlánra, hogy közel kúszott hozzá, megragadta az egyik kezével az állatfarkát s a másikkal lándzsát döfött beléje. Ugy, hogy az oroszlánok hamarosan megtanulták, hogy messze elkerüljék a Massai-földet.

S most az emberevő oroszlánok egész hordái támadják meg a Massai falukat, hogy felfalják lakosságát! Mi ennek a változásnak az oka? Az hogy a „Protektorátus” kormánya elszedte a Massai néptől a lándzsákat és a paizsokat, mivel a Kenialand fehér telepeseinek jobban megfelel, hogy a benszülött lakosságot az oroszlánok pusztítsák, mint sem, hogy azok harcias hajlamaiknak hódolhassanak! Más szavakkal: a negyvenötezer főnyi benszülött lakosságot, amelynek saját életén kivül kb. hárommilliót kitevő szarvasmarha és juh állományát is védenie kellett, lefegyverezték s emberevő oroszlánok állandó pusztításának tették ki. Az igazi ok? Nem, hogy a benszülöttek harcias szelleme veszedelmes lett volna a fehér települőkre, hanem mert nem voltak hajlandók a fehérek számára dolgozni. A Massai törzs soha sem jelentett veszedelmet a fehérek számára; egész történelmük folyamán egyetlen egy fehéret öltek meg, egy kereskedőt, aki beleavatkozott ügyeikbe s néhány benszülöttet lelőtt. A legnagyobb elkeseredés idején sem támadt a Massai lakosság az angol uralom ellen. Egyik legnagyobb törzsfőnökük, Lenana, 1896-ban alávetette magát az angoloknak s ezen idő óta az angol kormánynak soha sem volt oka lázadástól tartani, jóllehet a benszülött lakosságnak elég oka lett volna reá. Akkoriban a Massai törzs nagy nyájai a Rift-völgyben legeltek. Minthogy nomádéletet éltek, minden évszakban más legelőhelyre vándoroltak, hogy a régi legelőre visszatérjenek, amikor azon ismét kinőtt a fű. Egyszer, amikor új legelőt kerestek fel, földjeiknek nagy részét az angol kormányzó felosztotta fehér telepesek között. Például egy részvénytársaság egyedül 500 négyzetmérföldet kapott. A Massaiaknak értésére adták, hogy nem térhetnek vissza apáik földjére. S további kisajátitások csaknem teljesen földnélküli népet csinált belőlük. Végül a „Protektor” kormány elhatározta, hogy értékes legelőiknek maradékát is elveszi tőlük s kitelepíti az egész törzset egy csaknem teljesen viztelen, bozótos területre, amellyel a fehér telepesek úgy sem tudnak semmit sem kezdeni. Csodálatos, hogy a Massaik, akik egykor Keletafrika csaknem minden törzsét leigázva tartották, ellenállás nélkül alávetették magukat ezen határozatnak. Egy krajcárt sem kaptak a tőlük elvett földekért; ellenkezőleg ma évenkint 20 shilling adót kötelesek fizetni azért a jogért, hogy azon az értéktelen területen élhessenek, amelyre kiűzték őket.

Azóta pedig a kormány mindent elkövet, hogy a Massaik még meg maradt ellenállását megtörje s a törzs férfi tagjait gazdasági nyomással rákényszerítse, hogy az európaiak földjén, vasútjai építésén és egyéb vállalataiban munkát vállaljanak. S a fehérek nem is titkolják szándékukat. Egész nyíltan mondják: „Miért ne dolgoznának a Massaik? Még mint teherhordók sem akarnak dolgozni!“ A magyarázat azonban az, hogy a Massaiknak nincs szükségük arra, hogy dolgozzanak a fehéreknek, mivel óriási nyájaik és földjeik terményei mindazt szolgáltatják nekik, amire szükségük van. A világ leggazdagabb népe, egy fejre nagyobb nemzeti vagyon esik mint a leggazdagabb európai népnél. Bőrökbe, olcsó gyapotruhákat viselnek s úgy szólván egyetlen pénzköltési alkalmuk az adófizetés s néhány luxuscikk, amelyet újabban megkedveltek. Az igaz, hogy a Massaik nem „civilizáltak” abban az értelemben, ahogy mi használjuk ezt a szót; mert gazdasági szempontból lényegében nem produktívek. Meg sem kísérlik, hogy óriási állatállományukkal kereskedjenek. Alig egy százalékát annak, amit bőrbe, vajba stb. termelni tudnának, cserélik ki idegen kereskedők által behozott dolgokért.

Ezért van szükség az emberevő oroszlánokra: hogy pusztítsák a Massaik állatait és rákényszerítsék őket a „civilizációs” termelő munkára. Előbb megfosztották őket legelőiktől, most rájuk eresztik az oroszlánokat, akik felfalják őket, de elsősorban állataikat, hogy így minden önálló termelési lehetőségtől meglegyenek fosztva. Mert a fehér vadász, amelyet az oroszlánok irtására alkalmazott a kormány, utasítást kapott, hogy csak mértékkel; a lelőhető oroszlánok száma hivatalból előre meg van állapítva!