1. Becker német kultuszminiszter néhány héttel ezelőtt rendeletet bocsátott ki a botbüntetés korlátozásáról Németországban. A rendelet eltörli a botbüntetést a lányoknál és a fiúknál az elemi iskola első és második osztályában. Ezenkívül nem szabad ezentúl botbüntetést alkalmazni a leckenem-tudásáért. Általában a rendelet figyelmezteti a tanítókat, hogy céltalanul ne alkalmazzák a botbüntetést.

A német birodalmi tanítószövetség határozatilag kimondotta, hogy a botbüntetés eltiltását ma még nem látja aktuálisnak.

2. Otto Glöckel, a bécsi tanügyi tanács elnöke a német népiskolakiállítás osztrák szakosztálya megnyitásakor a következőkben jellemezte a mai osztrák iskolát:

„A botbüntetés nálunk már 1869 óta tilos. Nagyszerűen kijövünk nélküle s el sem tudjuk már képzelni, hogy a bot, mint nevelőeszköz eredményes lehessen. A büntetéseket a mi iskoláinkban nem a tanító szabja ki, hanem a tanulók bizalmi embereiből összeállított testület. A tanítónak azonban vétójoga van a büntetés kiszabásában.”

„A tanulókat azonban nálunk nem csak a büntetés kiszabásában, hanem az órarend és a napirend megállapításába és megtárgyalásába is belevonjuk. Sőt kísérletek történnek arra nézve is, hogy a tanulók bevonassanak közreműködésre a dolgozatok megbirálásába és kijavításába. A legideálisabb tanítási módszernek tekintjük a „szabad beszélgetést”, amelynél nem a tanító, hanem a tanuló teszi fel a kérdéseket, hogy ily módon tudásának hiányait kiegészítse. Jelenleg épen erős mozgalom indult meg az érdemjegyek teljes eltörlése érdekében. A német dolgozatnál már évek óta nincs érdemjegy. A tanító nem egy számmal fejezi ki a dolgozat értékét, hanem részletesen kifejti véleményét a dolgozat felöl, megvilágítva, hogy hol kellene jobban, másként lennie. Fontos a magaviseletjegy kihagyása a bizonyítványból, amelynek célja az, hogy egy esetleges gyermeki csíny-tevés, amelyért a felnőtt ember nem tehető felelőssé, ne nehezítse meg esetleg az ifjú ember útját az életbe. “

„Ezeknek a pedagógiai elveknek megfelelő a külső forma is, amelyben a tanítás lefolyik. A mi tantermeinkben nincs katedra. A tanító a tanulók között ül, akik lehetőleg szabadon s kedvük szerint többnyire félkörben helyezkednek el székeiken asztalkáik előtt a tanító körül. Igy már külső megjelenési formájában is egy iskola-közösség jellegét adtuk az iskolának, amely munka-iskola kell legyen a tanuló-iskola helyett, életiskola a könyv-iskola helyett.”

3. Egy német fiú írja Moszkvából:

„Már két hónapja az orosz iskolába járok. Az iskola, amelyben én tanulok, egyike Moszkva legérdekesebb és legjobb iskoláinak. A neve: Moszkvai kisérleti-minta-iskolaközösség. Az orosz rövidítése ennek: Mopsk s a tanulók neve: „Mopszlik.”

A tanrendszer iskolánkban az u.n. kabinet-rendszer. Az iskolában van hat kabinet: 1. kémiai, 2. fizikai, 3. matematikai, 4. irodalom, 5. társadalomtudomány és 6. természetleírás. Minden kabinetben a feladatok táblákon ki vannak függesztve. Mindegyik tanuló abba a kabinetbe megy, ahova kedve tartja. Egyetlen kikötés, hogy hetenként egyszer minden kabinetben kell lenni. Ezt úgy őrzik ellen, hogy minden „mopszli”, amikor reggel bejön az iskolába, kap egy számot, amelyet a kabinetben a titkárnak (egy bizalmi fiú, különben épen olyan „mopszli”, mint a többi) lead. A titkár beírja egy listába s odaadja neki azokat a könyveket, készülékeket, amelyre a munkához szüksége van. Minden kabinetben van ezenkivül egy tanító. Ha egy tanuló valamit nem ért, megkérdezheti a tanítótól, aki megmagyarázza aztán neki. A kabinetben dolgozunk féltizenkettőig. Aztán ebédszünet következik, minden második nap tíz perc szabadgyakorlattal s hetenként egyszer tornával. Félegykor van az ebéd, amely nyolc rubel (egy rubel egy fél dollár) s kitűnő.

Ebéd után vannak a tanórák, amelyek nagyjából olyanok, mint Németországban, avval a különbséggel, hogy az osztály megy a kabinetbe a tanítóhoz s nem a tanító jön az osztályba. Az órák alatt a tanító megmagyarázza a nehezebb feladatokat, amelyek a táblákon kifüggesztve lógnak. Ezenkivül minden feladat befejezése után dolgozatokat írunk. Félnégykor teát kapunk, amiért nem kell külön fizetni. A teához adnak cukrot, vajat és kenyeret, amennyit akarsz. Tea után hat óráig: szabad foglalkozás. Ilyenkor vannak a különböző klubbok és körök ülései. Hat órakor hazamegyünk.”