Olaszországban az a generáció, amely már a fasizmus iskoláit járta, most lép a férfikorába. Az olasz ifjú nyolc éves korától tizennyolc éves koráig a Balilla néven ismert szervezetbe tartozik, amely körülbelül két millió fiut és leányt foglal magába. (A felét az egész olasz ifjúságnak.) Az ifjaknak ezt a tömegét (700—800 legióban) a fasiszta milícia 40.000 tisztije s körülbelül 2000 katholikus tábori pap neveli. A nevelés a vallásoktatástól kezdve egész a lő-és gépfegyver kezeléséig terjed. A nevelés alapvető lényege azonban a testi kiképzésen keresztüli fegyelmezés. 18 éves korától 21 éves koráig (3 évig) katona az olasz ifjú. Emellett azonban még ugyanehhez az életkorához hozzászabott a fasiszta törvényhozás további szigorú katonai szervezeteiket az olasz ifjúhoz, amelyek a fasiszta szentháromság (hit, engedelmesség, harc) elveiben fegyelmezik őket. A nép- és középiskolákban és az egyetemeken az olasz ifjú ugyancsak szigorúan kiépített rendszerrel találja magát szembe. Ennek a pedagógia rendszernek alapelve a munkás, a hazáinak és a fasiszta kormánynak engedelmes alattvaló nevelés. Ennek az alattvaló nevelésnek a, keretei mozdulatlanul adottak az olasz ifjú számára. A nevelés tartalmait az olasz ifjú készen kapja az államtól, amely helyette gondolkozik és ítél. A nevelés elve a tekintélyi, célja a személyiség legyalulása s a korporációkba való beolvasztás. Természetes, hogy ezen elvek mellett az olasz ifjú magától értetődően fordul el a liberalizmustól s még egy Garibaldi vagy Mazzini jelenségével szemben is közömbös. Az emberi jogok elismerése, a demokratikus berendezkedések, az állami beavatkozás liberalizmus korabeli elképzelhetetlensége — ismeretlenek előtte. Európával szemben úgy áll, mint az erős az összeomlóval. Ha annak ugynevezett értékeivel olykor valamiféle vonatkozásba is kerül a legtöbbször ellenséges a. magatartása azokkal szemben. Amint az olasz nevelés princípiumai éles fordulatot vettek a multtal, ugyanolyan élesen szembe fordultak a jövővel is. Az olasz nevelés lényege alattvalói, célja és tartalma állampolitikai s nem emberközi, társadalmi azaz hasznos. Ezért a politechnikai vonás teljesen hiányzik belőle. Hadi nevelés ez. Célja és eszménye a merész, fasiszta céljaiban tudatos ember. Az olasz iskolák szelleme frontszellem s a fasiszták frontharcosok. Nagyon természetes ez. Az olasz ifjúság nevelése túlnyomó részben hadirokkantak kezében van. Ennek a hadinevelésnek persze meg van a maga világos célja. Már Olaszországot sem elégítette ki a világháborúval kapott eredmény s Mussolinit még kevésbbé. Ennek a nevelésnek célja: a Franciaország elleni háború. Sehol nem vallják szívósabban azt a felfogást, mint Olaszországban, hogy Franciaország ma a főakadálya a világ rendbejövésének. Azoknak az erőtől és egészségtől duzzadó, fenhéjázó fiatal olaszoknak számára, akik ma az olasz városok uccáira sétálnak, Franciaország annak a kultúrának és gazdasági rendszernek az utolsó buvóhelye, amely fölött a történelem már kimondta az ítéletet. Persze ez az olasz ifjúság nem vizsgálja, hogy ez a felfogása hogyan igaz s ezért lelkesedik mindenkiért, akiben valami ellentétet fedez föl a franciákkal szemben, Hitlerért és Kemál Pasáért ugyanúgy rajong ez az ifjúság, mint Stalinért. Nem nézi ki mit jelent, nem is tudná felmérni, de lelkesedik értük, mert Franciaország ellenfeleinek véli azokat s az, ő teljes idegrendszerének ez a franciaellenesség a sarkpontja. (Milano)