Tel Aviv, olyan mint egy európai város. Házsorai, középületei, széles, tiszta uccái Európára emlékeztetnek. Ezt a jelleget még az a véletlen körülmény is emeli, hogy a vele majdnem egybeépített Jaffában a Kelet minden szembetűnő vonását megtaláljuk. A világ különböző részeiből Palesztinába emigráló zsidóság honfoglalásának Tel Aviv az első és legjelentősebb dokumentuma. A gyűlölet poklaiból idemenekült zsidóság Tel Avivval és a bibliai síkságokon, völgyekben élő kolóniák lakosságával együtt Palesztinában már 200.000 lelket számlál.

Azt mondhatnónk, hogy Palesztina miniatűr állam, amelynek megvannak a maga adminisztrációs, gazdasági és kulturális szervei, valójában azonban olyan ország, amelynek társadalmi rétegeződöttsége, osztályai, most vannak kialakulóban. Éppen ezért nehéz róla tiszta képet alkotni. Nehéz már azért is, mert amíg más országokban kialakult az osztályharc s az ezzel járó áthidalhatatlan osztályellentétek, itt a szükséges nemzeti egység hangoztatásával igyekeznek azt kiküszöbölni. A felszínen tehát minden csöndes. A tel-avivi zsidó burzsoázia, amely a Palesztina építő mozgalomnak jellegét adja, az építés tempóját diktálja, befolyását olyan irányba igyekszik érvényesíteni, hogy annak eredménye a (kapitalista mintára való felépítés legyen. A vezetők arról igyekeznek a tömegeket meggyőzni, hogy a honfoglalás csak abban az esetben lehetséges, ha az a nemzeti egység jegyében történik...

*

A palesztinai zsidó emigrációnak majdnem kilencven százaléka a régi orosz titkos forradalmi szervezeteknek volt a tagja. Ezek a tömegek bizonyosfokú forradalmi iskolázottsággal és az ebből eredő osztályöntudattal kerültek ide. A honalapitásban vezetőszerepet játszó zsidó burzsoáziának legelső és legsürgősebb feladata ennek a kellemetlen útipodgyásznak a megsemmisítése volt. Igy született meg a nemzeti egység eszméje. Ennek pedig nem lehet más (burkolt) célja, mint az, hogy a zsidó proletáriátus Palesztinát valamelyik zsidó és angol kapitalista koncern számára építse fel. Ennek a törekvésnek a jeleit csak a vak nem veszi észre.

Ennek a törekvésnek a jelei a legszembetűnőbbek Tel Avivban. Az iránytszabó burzsoázia, amely ha érdeke úgy kivánja máshol halálos harcot képes folytatni a vallásos vaskalapossággal szemben, itt begöngyöli zászlóját és másikkal cseréli fel. Erre azután olyan programot ír, amelynek világos, félre nem magyarázható pontjai vannak. Hogy egyebet ne említsünk a kierőszakolt vallási reneszánsszal leginkább itt találkozhatunk. A zsinagógára hárul tehát legelsősorban az a feladat, hogy a forradalmi öntudattal terhelteket átformálja. A nyilvános bibliai vitaestélyek. a szombatnak kötelező nemzeti ünneppé való deklarálása, a rituális étkezés majdnem (kötelező volta — állításaink kétségtelen bizonyítékai.

Ennek a lelki regressziónak más eszköze is van. Pl. a bibliai héber nyelv reinkarnációja. A régi szókincset új, a modern élet minden vonatkozásában alkalmazható kifejezésekkel frissítették fel. Ez a nyelv az érintkezés hivatalos eszköze. A már Palesztinában született gyerekek csak héberül beszélnek. Ennek is világos és átlátszó a célja. A serdülő ifjúság elől így akarják elzárni azokat a forrásokat, amelyekből a destrukció vizét meríthetnék. Az apa nem tud gyermekével érintkezni, tehát forradalmi multja vagy jelenlegi hasonló törekvése csukott könyv számára. Ezenkívül pedig miután az ifjúság az előző nemzedéktől az érintkezési lehetőségek hiányában teljesen eltávolodik magában az ősi nyelv felújításában a sokat prédikált nemzeti egység százszázalékos dokumentumát látja.

A regresszív újjászületésnek ezek lennének a kulturális, kisérő jelenségei. Ezekután sorakoztassuk fel a politikaiakat is.

A burzsoázia politikai plattformja úgyanúgy, mint másutt itt sem egységes. Vannak a belső, egységes lényeget kifelé eltakaró ellentétek. Ezek azonban csak arra szolgálnak, hogy a proletáriátusnak kevésbé öntudatos részét a burzsoázia céljainak, hazug jelszavak hangoztatásával megnyerjék. Arra valók, hogy az esetleg kialakuló dolgozófront egységét már indulásában megtörjék. Van tehát egy demokratikus csoport, amely ügyes hajlékonyságával nem idegenkedik a legbaloldalibb jelszavaknak nemcsak a hangoztatásától, de még azoknak realizálásától sem. Ez a csoport saját érdekeinek szem előtt való tartásával inkább a kollektiv és kooperativ mint az egyéni farmok létesítését segíti elő. Ez azonban ne ejtsen tévedésbe senkit sem. A kapitalista termelési rendszerrel ellentétes gazdasági formuláért való küzdés nem őszinte. Mondanunk sem kell, hogy a kollektiv formának a kapitalista renden belül való eltűrése csupán arra szolgál, hogy azzal az öntudatára ébredő, de még teljes tisztasággal nem látó elől törekvésük valódi célját eltakarják.

A másik csoport ezen a téren kibontott zászlóval halad. Ezek az úgynevezett revizionisták. Programjukat Hitler vagy Mussolini is nyugodtan vállalhatná. Szerintük a mandátummal megbízott Anglia nemcsak hogy elszabotálja, hanem nyíltan megakadályozza az ország felépítését. Ezért a Népszövetséghez kell fordulni és azt arra birni, hogy a mandátumot Olasz- esetleg Francia-országnak adja át. Az új, de lelkiismeretesebb protektor védelme alatt elsősorban azokat az intézményeiket kell megteremteni, amelyek az ország önállóságát kifelé dokumentálják.

Melyek lennének ezek az intézmények?

Legelőször a demokratikus alapon választott parlament. Ebben a zsidóság játszaná a többségi szerepet, annak ellenére, hogy az arab őslakosság számbelileg még tiz vagy husz év mulva is meghaladja a bevándorló zsidóság számát. De ez nem jelent különösebb akadályt. A revizionistáknak ez ellen a kis szépséghiba ellen is megvan a hathatós gyógyszerük. Ez a gyógyszer a talmudi okoskodásnak kitünő terméke. Szerintük ugyanis a világban szétszórtan élő tizenhétmillió zsidó Palesztinát hazájának tekinti. Ebből azután a gyógyszer világosan követkeik. Palesztinának nem 200.000, hanem 17,000.000 zsidó polgára van. Ez a szám pedig az arabokkal szemben numerikus fölényt és így a többségi jogokat is a zsidóság számára biztosítja.

Ez a revizionisták politikai plattformja. Most vizsgáljuk meg a gazdaságiakat.

— Az Európában megfélemlített zsidó-tőke — mondják a revizionisták — biztonságos elhelyezkedést keres. Erre a célra Palesztina alkalmas lenne, ha az Executiv Komité nem a kollektiv és kooperativ, hanem a magángazdaságok keletkezését segítené elő. Ennek a szomorú ténynek következtében a tőke Palesztinában sem érzi magát biztonságban, aminek következménye a felépítés lassúsága. Mert minél nagyobb tőke állna rendelkezésünkre a. tempó annál gyorsabb lenne. A nagyobb tőkeimport folytán más is történne. Erős polgári osztály alakulhatna ki. A jövőt illetőleg ennek az erős polgári osztálynak a fiait katonai szellemben és formációkban kell felnevelni...

A revizionisták álmának egyik része, a nagy tőkeimport még nem reálitás, ami azonban a katonai szellemet illeti annak megnyilvánulásával Tel Aviv uccáin sűrűn lehet találkozni. Ennek a lélekmérgező munkának jelentős eredménye van. A hitleri barna ing, az uniformis, a revizionistáknak az ifjúság köréből toborzott légiói nem ismeretlenek.

Az arabokkal való békés együttélés eszméjét, ha azok hajlandók a kisebbségi szerepet vállalni, nem vetik el. Ha ellenben a statisztálást visszautasítják, úgy menjenek Transjordániába, ahol elegendő terület áll rendelkezésükre.

A kölcsönvett hitleri program az ifjúság körében erősen hódit. Nem túlozunk ha azt mondjuk, hogy a tizenhat-tizenhét éveseknek legalább hatvan százaléka ennek a veszedelmes bolondgombának az élvezője. Egyszerű ennek a ténynek a lélektani magyarázata: a már itt születettek tulzott, sőt agressziv soviniszta nevelése könnyen fogamzó anyaméhe annak a szellemnek, amely ugyanolyan gyűlöletes Berlin, mint Tel Aviv uccáin.

Természetes dolog, hogy a két csoportra szakadt burzsoázia kifelé, mint ellenség áll egymással szemben. A jól megjátszott szerep ne ejtsen tévedésbe senkit sem. Mert amíg az egyik az angolok segítségével akarja a maga számára a koncot megszerezni, a másik, a revizionisták mohóbb étvággyal ülnek a megterülő asztalhoz és az étrendet maguk akarják végig enni. Ezzel magyarázható azután az is, hogy a revizionisták az angolok szemében a fene-gyerek, a demokraták pedig a mama kedvence szerepét töltik be. Viszont Anglia részéről ez a szerelem sem bonyolódik le rózsalevélből vetett nászi ágyon. De mielőtt még erről részletesebben beszélnénk távozzunk Tel Avivból, ne zavarjuk az induló lakomát, mert a kolóniák ennél sokkal érdekesebb látnivalót nyujtanak.

*

A hivatalos kimutatások szerint ma már több mint száz, kitűnően Felszerelt vagy épűlőben lévő kolónia tarkítja Ázsiának ezt a részét. A körülmények kalap leemelésre kényszerítenek bennünket. A sokszázados ghettó életből kiszabaduló Izráel újabb, nagyszerű tulajdonságairól tett tanuságot. Munkájának értéke bizonyos szempontokból felmérhetetlen. Az objektivitás (kedvéért azt is meg kell állapítanunk, hogy Izráel a földdel való közvetlen kapcsolat folytán a felismerhetetlenségig megfiatalodott. Az átalakulás nagyszerűsége leginkább a kollektiv alapon vezetett kolóniákban látható. A gyerekek a közös csecsemőgondozókon, iskolán, lakáson és praktikus nevelésen keresztül apáiktól fizikailag nagyon különböző emberekké lesznek. Mindenfelé széles vállú-mellű, biztos és nyugodtjárású serdülő fiukat és lányokat látunk, akik az ekeszarvával, a traktor vezetés nehézségeivel úgy birkoznak meg, mintha azt atavisztikusan örökölték volna. A ghettóbeli görbe hátnak, idegességnek semmi nyoma. Sőt azt mondhatnánk, hogy ezalatt a néhány esztendő alatt az idősebb generáció is megváltozott.

Itt azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kollektív kolóniákon a tel-avivaival homlokegyenest ellenkező szellem uralkodik. Ezek-mik a lakói ha nem is megalkuvások nélkül, de bizonyos megszorításokkal a hivatalos szellemmel szembehelyezkednek. Nem mernőnk azt mondani, hogy az ázsiai homokból véres verejtékükkel narancs, banán-ligetet, mintagazdaságokat teremtők kétségtelenül tudják hovátartozandóságukat. Annyi azonban tény, hogy a tiszta állásfoglalásig nagyon nagy utat már nem kell megtenniök.

*

Három termelési forma van érvényben.

Az egyéni gazdálkodás azoknak a privilégiumát képezi, akik a földet saját pénzükön vásárolták és azt bérmunkások segítségével művelik.

Az Európában dühöngő antiszemitizmus kiűzöttjei azokra a megműveletlen területekre tömörülnek, amelyeket a Keren Kajemet vásárolt meg. Négy-ötszáz dunámnyi terület megművelésére harminc-negyven család vállalkozik. A csoport igen csekély bérösszeg ellenében 49 évre szóló bérleti szerződést köt. A termelési formát maguk választhatják meg azzal a megszorítással, hogy bérmunkást nem alkalmazhatnak. Ma már kétségtelen, hogy az újabb bevándorló csoportok a régebbi kolóniákban szerzett tapasztalatok alapján a kollektiv formát választják. Itt a föld hozadéka nagyobb, a munka jóval kevesebb és végül a gyerekek nevelése inkább megközelíti a holnap szellemét.

Alkalmunk volt például a haifai és jeruzsálemi országút mentén levő Transilvánia nevű kolónia lakóival is beszélni. Ezt a kolóniát, mint neve is mutatja huszonöt, Erdélyből kivándorló család alapította.

Hét-nyolc évvel ezelőtt vándoroltak ki s családonként kooperátiv alapon 60 dunám megművelésére vállalkoztak. Közelükben ugyanabban az időbe orosz és lengyel bevándorlók kollektív farmokat alapitottak. Az utóbbiak berendezése, felszerelése mintaszerű, iskoláik modern épületekben vannak. Lakásaik, közös étkezőik, csecsemőgondozóik, villanytelepeik, tenyészállat-állományaik, malmaik, az európai fogalmakat is túlhaladják. Ezzel szemben az erdélyi kolónia szomorú képet nyujt. Hét-nyolcévi munka után még mindig azokban a fabarakokban laknak, amelyeket érkezésük első hónapjaiban szükséglakásként építettek. Csecsemőgondozójuk nincsen, iskolájuk ugyancsak fabarakban van. A saját bevallásuk szerint mindez azért van így, mert földjük hozadéka 3Óval kisebb, mint amazoké.

A magángazdaságokban, amelyek a legrégebbiek és így a település első alapjait képezik, szintén belterjes gazdálkodás folyik.

Ezuttal megkell jegyeznünk azt is, hogy a talaj hallatlanul kegyetlen, kitartó, kemény munkát kiván. Maláriás, homokos, köves, kietlen részek állnak a teremtőerővel szemben. De legsulyosabb akadály a vízhiány. Azzal a nagyakarattal azonban, mellyel a telepesek céljuk felé megindultak ezt az akadályt is legyőzték. Öntözőcsatornák egész hálózatát teremtették meg, úgy hogy ma már ez sem probléma. A nagyszerü mintagazdaságok mellett a termékek értékesítésének egyik eszközét az uthálózatot is megkellett teremteni. Széles, aszfaltozott, jókarban tartott országutakba már ugyancsak jó mezei utak torkolnak. A kolóniáik között ezek képezik az összekötő-kapcsot.

*

Bármilyen szemszögből is akarjuk Palesztina újjáépítését megitélni meg kell állapi tanunk, hogy úgy quantitátiv mint qualitátiv szempontból emberfeletti eredménnyel állunk szemben. De ezzel a megállapítással kapcsolatban önként támad ez a kérdés, hogy vajjon kinek építenek? Erre a kérdésre azonnal felelhetünk; nem maguknak. A felelet nyomán ujabb kérdés támad; miért nem maguknak?

Azt hisszük sokkal helyesebb lesz, ha az egyoldalú párbeszéd kérdéseit és feleleteit nem folytatjuk, hanem összegezünk.

A telepesek és az őslakosság között fennálló ellentétektől, gyűlölettől maga a felláh távol áll. De mégis szerepet játszik benne. Az effendik féltékenységének, gyűlöletének, ha azt véres eseményekbea kell érvényre juttatni, a felláh, végrehajtó eszköze. Ott azonban, ahol a két elem között az érintkezés közvetlen, ahol tehát az effendi befolyást bizonyos közös célok és érdekek szempontjából le lehet törni, ez az akadály eltűnik. Bizonyítéka ennek az a két sztrájk, amelyet a zsidó és arab munkások közös frontban győzelemmel vívtak meg.

A helyzetet mindenekfelett Anglia jelenléte komplikálja. Annak az Angliának, amely taktikáját a két féllel szemben úgy változtatja, amint azt érdekei megkívánják. Annak az Angliának, amely az őslakosság és a telepesek között támadó konfliktusokban a biró szerepét játsza, jólehet azoknak jómaga a titkos inscenálójuk. Végűl pedig annak az Angliának, amely egyelőre világhatalmi helyzeténél fogva maga számára építteti fel Palesztinát.

Százszor és ezerszer elmondott tény már, hogy a protektori szerepet betöltő Anglia keleti érdekeinek megvédésére és az esetleges nagy muzulmán front kialakulásának megakadályozására egy szigetet volt kénytelen teremteni. A Balfour-deklarációt tehát nem humanitárius hanem ez a szempont diktálta. A Palesztinában hazát kereső zsidóságnak a Foreigen Office a sziget szerepét szánta.

Nem akarunk mellékvágányokra futni, éppen ezért nem analizáljuk, hogy Anglia elgondolását realizálhatja-e vagy sem. Éppen ezért csak azokat az újabb tényeket akarjuk még felsorakoztatni, amelyek azt bizonyítják, hogy Izrael nem, magának hanem Angliának épít.

Angliának a mossouli petróleummezők termésére soha olyan nagy szüksége nem volt, mint a jövőben lesz. A perzsa kormány most bontotta fel Deterdinggel s főleg az angol főadmirálisi hivatallal kötött koncessziós szerződést. Angliának, hogy keleti hajóhadát petróleummal eltudja látni ennek a veszteségnek következtében újabb forrásokat kell szereznie. Ezek a források Mossoulban már megvannak. De ezeknek a forrásoknak termését olyan helyre kell eljuttatni, hogy az hozzáférhető legyen. Anglia Amerikával és Franciaországgal egyetértésben erre a célra megépíti a pipe-line-ét. Ez a többezer kilométeres csőhálózat a haifai kikötőn keresztül a mossouli petróleumot rendeltetési helyére, az angol hadihajók és a világkereskedelem vérkeringésébe juttatja. Hogy ez akadálytalanul megtörténhessék Anglia a haifai kikötőt, amely nagy hajók számára eddig megközelíthetetlen volt, a világ egyik legmodernebb és legnagyobb kikötőjévé alakította át.

Ez az egyik ok, amiért Anglia nem távozhat Palesztinából s egyuttal bizonyítéka annak, hogy Izráel ott nem a maga számára épít.

A másik ok újabb, de még sulyosabb.

Egy Novomeiszki nevű vegyészmérnök hosszas kutatások és elemzések után kimutatta, hogy a Holt tenger a világ leggazdagabb vegyi-anyag forrása, Novomeiszki csupán a meglévő nyomokon indult el, mert hiszen már a Biblia is beszél ennek a különös viznek csodálatos erejéről. A mull század végén több tudományos expedíció indult el Palesztinába a Holt tenger tudományos felkutatására. Évtizedek multak el azután anélkül, hogy valakinek a figyelme bármilyen szempontból is erre a kérdésre terelődött volna. Elkövetkezett a világháború. Anglia földművelését, sőt municiógyártását is a salétrom hiánya katasztrófával fenyegette. A hadvezetőség csak nagyon nehezen tudta a hiányt pótolni. Az eddigi források bedugultak, mert azok részben francia. részben német kézen voltak. Az angol szakértők futottak salétrom. után. Tizenhétben bevonult az angol hadsereg Palesztinába. A szakemberek figyelme a Holt tengerre terelődik. Egy bizottság kimegy a helyszínre s kutatásokat végez, de végeredményben csak azt állapítja meg. hogy különböző kémiai anyagok tényleg találhatók a Holt tengerben. Ezen a nyomon indult el kezdetben Nevomeiszky, aki többévi kutatás után kimutatja, hogy a Holt tengerből 2000 millió tonna salétrom, bróm, szodabikarbona, konyhasó, összesen 980.000 millió tonna vegyszer vonható ki. Novomeiszky számait először mindenki csillagászati számoknak vette. De Londonban az őrült nagynak tűnő számokra felfigyelnek. Novomeiszky megállapításait világtekintélyekből álló bizottsággal vizsgáltatták felül. Ez a több oldalról vezetett ellenőrzés a vegyészmérnök számadatait nemcsak megerősítette, hanem azt is megállapította, hogy a Holt tenger gazdagsága az afrikai gyémántmezőkét, jóval felülmulja. Az események ezután még gyorsabban peregtek. Novomeiszky koncessziót kap a kiaknázásra. A munka megindul, előbb természetesen csak kis keretekben, később — ma már — egy nagy, angol tőkésekből alakult részvénytársaság égisze alatt.

*

Mindez pedig azt jelenti Anglia szempontjából, hogy a véletlen folytan olyan nyersanyag forrás birtokába jutott, amelynek értéke számokban ki sem fejezhető. Ezenkivül — s ez a körülmény sem jelentéktelen — municiógyártása, földművelése nem lesz idegen tényezőkre utalva.

Anglia ezentul nem lesz kénytelen a világpiacot uraló strassfurti francia-német salétrom koncerntől vásárolni. Sőt. A Holt tenger salétromának kivonását a nap végzi el, nem úgy mint Strassfurtban, ahol ehhez az eljáráshoz 250 kemence és 40.000 bérmunkás szükséges. Itt a nap szolgáltatja a kivonáshoz szükséges hőt. Gyártelep sem szükséges. A Holt tenger fekvésénél fogva, olyan mint valami nagy lombik. Elképzelhetjük tehát, hogy a kettő előállítási költsége és így ára között milyen különbség lehet. Az eddigi tudományos kimutatások szerint a Holt tenger salétroma tonnánként mindent beleértve hat, míg a strassfurtié tizennégy fontba kerül.

Ezekután azt is könnyen elképzelhetjük, hogy Anglia nem lesz hajlandó Palesztinát a zsidóságnak átengedni...

Izráel, nem magának, hanem Angliának épít.