A mai kiélezett válság-helyzetben egyre jobban kiütköznek a szociáldemokrácia elpolgáriasodásának tünetei, a koalíciós politika következményei. Még a Neue Rundschau is kénytelen leszögezni: „A kapitalizmus a racionalizálás következtében pillanatnyi győzelmet aratott, de ma a „Katzenjammer” követi. Hogy ez így történt, annak sokban a kormányokban ülő marxisták voltak az okai. Amig a látszatvirágzás tartott, őrizkedtek minden kritikától és ezzel jóváhagyták kormányaik gazdasági politikáját”. Ma ott tart a szociáldemokrácia, hogy a Tagebuch a Müller és Brüning kormány között párhuzamot vonva, az utóbbiért lelkesedik: „Amit Brüningtől várunk, és amihez a történelem muzsája segítse, az nem lehet más, mint a müllerismus erkölcsi megsemmisítése.” A Weltbühne a következőt írjai: „A fasizmust nem lehet a monopoltőke kizárásával döntőn megverni. Viszont a monopoltőke ellen nem lehet harcolni, ha ugyanakkor a Brüning kormány gazdasági és pénzügyi politikáját támogatjuk, a béreket segítjük leépíteni, röviden, ha azt a politikát folytatjuk, amit ma a szociáldemokrácia. Ezzel a politikával nem lehet a fasizmus ellen harcolni, ellenkezőleg: az elégedetlen munkástömegeket lassan felszívják a nácik”. Münzenberg lapja a Der Rote Aufbau a következőkép analizálja a helyzetet: „A szociáldemokrata, háború utáni osztályharc-ellenes taktika új érvet talált. A nyomort nem lehet szocializálni, mondották, épp ´azért a gazdaságot kell újra felépíteni. Igy történt aztán, hogy a szociáldemokrácia, miután a kapitalizmust először tömegeivel kint a frontokon védte, most a „belső ellenség” ellen is segédkezet nyujtott. Amikor a szociáldemokrata Severing az új rendtörvényt megindokolva kijelenti, hogy ez azért szükséges, mert a növekvő munkanélkülliség a tömegek racionalizálását fogja maga után vonni, akkor elárulja, hogy a szociáldemokrácia nem a proletáriátus érdekeit tartja szem előtt, de a kapitalizmus, a gazdasági rend érdekeit.” És ez a folyamat mindenütt egyforma. A katolikus Die Zeit-ban ezt olvassuk a francia párttal kapcsolatban: „A francia szociáldemokrácia idei pártnapjának leglényegesebb pontja a „nemzeti védelem kérdése a kapitalista társadalmi rendben” valószínűleg szakadást fog előidézni a pártban. A radikális árnyalat lényegtelen kisebbségben fog maradni és így a francia szociáldemokrata párt lassan, de biztosan a jövő kormánypártjává növi ki magát. A „francia politika törvényei” késztetik majd a pártot erre a lépésre”. Hogy mik ezek a törvények, azt mindenki tudja és így Páneurópa rózsás jövő előtt áll, mert legfőbb patrónusa márol-holnapra a szociáldemokrata párt lesz.