Emlékezetesek a napok amikor ujságjaink egyre másra közölték a „fegyvereink diadaláról” szóló Höfereket. Hogy megint előrenyomultunk, megint győzelem, ennyi és ennyi fogoly stb. Képeslapjaink viszont mindezt megható és édes illusztrációkkal festették alá... Holott ekkor már nem egészen így álltak az ügyek Oroszországból pl. már özönlöttek haza a „visszatérők”; új és nyugtalan tanokkal telitett emberek, akik még mennek ugyan rohamra s még tartanak valami regulát, de nagyon sok esetben már a —  levegőbe lőnek. Elvegyülnek ezek a „visszatérők” a katonaság kiábrándultabb rétegeivel s velük együtt lassanként felborítanak mindent. Bekövetkezik az ősteirózsás forradalom... Ez a „Viszszatérők” tárgya. Nem irodalom, nem mese, hanem érdekes, frissen megírt riportregény, a front mögötti eseményekből. A pergő cselekmény s az irodalmi dicséretre igényt nem tartó közvetlen stílus elfelejtetik, eltakarják a munka itt-ott pongyolábbra szabott részeit, mit azonban egyébként is csak a nagyon éles és mindent meglátni akaró kritikus szem vehet észre. (Kolozsvár)        Sz. L.