— igen szüljetek és halálozzatok! — tudniillik ezt a konzekvenciát kell levonni abból a jelentésből, amit a világ anglikánjainak püspökei legutolsó világkongresszusukon a születésszabályozás napjainkban aktuális problémájának tárgyában hoztak. A jelentés amire hivatkozunk nagyon hosszadalmas s ezért csak a határozat egyetlen szavát idézzük, azt az egyetlen szót, mely „természetellenesnek” minősít bármilyen körülményből történő beavatkozást a születés szabályozásába. Kétségtelenül; nem állitható az, hogy az anglikán püspökök világkongreszszusán ez a szó egyhangúan esett a latba, mert a 307 megjelent püspök közül csak 193 szavazott a „természetellenes”-ség mellett, 67 ellene, 47 püspök pedig — nyilván ölhetett kézzel, ujjaikat forgatva csupán — nem mondott se igent, se nemet. Viszont ha meg is oszlottak a vélemények, nem tudunk szabadulni a kisértéstől, hogy a püspökök által enunciált „természetellenes”-ség logikumába ne nézzünk s fel ne vessük a kérdést, hogy ha „természetellenes” a szülésekbe való — igen sokszor egészségi okokból történő

—   beavatkozás, vajjon ugyanezen a logikai alapon, nem „természetellenes”-« például az életet akár azáltal meghosszabítani, hogy a tudomány legújabb erre vonatkozó eredményeivel élünk, vagy azáltal, hogy betegség esetén például gyógyíttatjuk magunkat? S ha ez tényleg „természetellenes”, akkor ugyancsak a világ anglikán püspökeinek a logikája nyomán feltesszük a kérdést: vajjon nem „természetellenes”-e?

—   ugyancsak az előbbi alapon — hogy idős emberek ülnek olyan helyeken, amiket fiatalok is betölthetnek s nem „természetell!enes”-e kivetetni pl. a vakbelet ha fáj, avagy más ilyen beavatkozással élni a „természet rendjébe”; hamis fogakat csináltatni, pápaszemet viselni, avagy valaminő apparátussal a megromlotthallás feljavítását célozni s nem inkább „természetes”-e ha megbetegszünk a betegségbe szépen belehalni anélkül, hogy orvost hívnánk, orvosságot bevennénk, vagy más szintén „természetellenes” segítséghez folyamodnánk!? Mert hiszen nyilvánvaló, hogy mindezekkel a mesterkedésekkel a természet egy adott szándékát próbáljuk az elképzelhető legtermészetellenesebben leküzdeni ugyanúgy mint amikor, például a súlyos tüdővészben szenvedő anyajelölt — ugyancsak a természet szándéka ellenére — avatkoztat be orvosilag a „természete rendjébe.”

Az olvasó persze arra gondol: micsoda értelmetlenség az, amit itt öszszehalmozunk? Viszont értelmetlenségre csak értelmetlenség lehet a válasz s ilyen esetben az értelmetlenség már nem olyan értelmetlen. Mert ha a természet állapítja meg  — az anglikán püspökök véleménye szerint — a születéseket, ugyanezen az alapon a halálozásokat is a természetnek kell kiszabni s így egyáltalán nem „természetes” dolog ha a betegeket orvosi illetve egészségügyi praktikákkal életbe próbáljuk tartani. Ezen a logikai alapon az se „természetes”, hogy borotválkozunk, sőt még az sem, hogy a szomszéd szobában valaki rádió-zenél. Mert ha már az anglikán püspökök világkongresszusa mindenáron a természetes természethez való visszatérést propagálja és követeli, hát akkor térjünk vissza a lehető legalaposabban. S ha az anglikán püspökök világkongresszusa a korlátlan szülések mellett tör lándzsát, hát akkor gondoskodjék arról, hogy egy olyan társadalmi rendszerben éljünk, amely az élők életéről gondoskodik ne pedig egy olyanban mely ezt az alapvető „természetes” elvet már réges rég feladta. Ha pedig mindez már nem lehetséges, akkor emberi logikánknak ki kell kötni annál a megállapításnál, hogy vagy az egyik vagy a másik s ha nem korlátozandók a születések, akkor nem korlátozandók a halálozások, illetve fordítva, ha korlátozzuk vagy legalább is befolyással élünk a halállal szemben, úgy — jogos esetekben — legyen szabad a másik is, mert értelmetlen megengedni az egyiket és tiltani a másikat. Értelmetlen, hogy az egyik esetben beavatkozzunk a természet rendjébe, a másik esetben meg ne. Ezért az anglikán püspökök világkongresszusán hozott határozat logikumának szellemében a leghelyesebb lesz talán ha megalakítjuk, egyelőre csak elvben persze a Halálozások Korlátozása Ellen Dolgozó Egyesületet már most, megjegyezve, hogy ez az egyesület programjának teljes keresztülvitele érdekében harcolni tartozik az operációk, az orvosságok, a kórházak, a rendőrségek, az aggkori biztosítás sőt a minimális munkabérek ellen is, mert hiszen ez utóbbiak mind azért létesültek, hogy akár a nyílt uccán való leütés akár pedig betegség képében jelentkezik a könyörtelen természet az ember valaminő észszerű védekezéssel élhessen. Alakítsuk meg tehát ezt az egyesületet és írjuk a zászlajára: szüljetek és halálozzatok, — mert ez a „természetes” az anglikán püspökök világkongresszusának a legkevésbé sem egyhangú, de mégis kihirdetett határozata szerint s mi az előbbiekben a legkevésbé sem tiltakoztunk. Mi csak logikusan végiggondoltuk a dolgot és levontuk azt a konzekvenciát, amit a határozathozók például saját betegségük alkalmával egész biztos, hogy nem vonnak le. (Kolozsvár)