A háború utáni polgári társadalom egy óriási adósságot örökölt a háborústól és részben még a háború előttitől, amit talán sohasem lesz képes letörleszteni, de aminek fizetgetésére némelyik országban óriási, sőt ha az eredmény kilátástalanságával az erőfeszítés nagyságát összemérjük, hát szinte heroikusnak mondható küzdelmet folytat. Ez az adósság: a hiányzó hajlék az emberek feje fölül.

A tömegek lakással való ellátásának problémája állandóan napirenden van. A Hochkapitalizmus irányába fejlődő országok polgári szociálpolitikája nem óhajtja, hogy a munkásság és az alkalmazott kispolgárság teljesen lakás nélkül éljen, városok, szövetkezetek, közhasznú társaságok alakulnak a lakáskrizis megoldására, vagy legalább is enyhítésére és bár a fejlődés jelenlegi menete a gazdasági fejlődés fővonalával együtt zsákuccába vezet, mégis rengeteg tanulságot, döntő jelentőségű megoldásrészletet hoznak a mostani kísérletek és hoznak legelsősorban egy új építészetet, az építés mérnöki és művészi szempontból való teljes átértékelődését és a problémáknak olyan gyökérig ható elemzését, amelynek a jövő másirányú fejlődése nagyon sokat köszönhet majd.

*

Az összes eddigi kísérletek közül Frankfurt am Main város terjeszkedése érdemli meg a legnagyobb figyelmet, mint olyan céltudatos, nagyvonalú küzdelem a lakáshiány ellen, mely tervszerűségével, tisztafejű központi irányítottságával talán a maximumig meríti ki a kapitalista rend lehetőségeit.*

A frankfurti építkezések vezetőinek feladata röviden következőképpen hangzik: 1925-ben 11.000 család van Frankfurtban lakás nélkül, 1935-re valamennyinek rendes lakásban kell laknia. Ennek a munkának a befejeztével pedig át kell térni az eddigi nyomorúságos, egészségtelen lakásoknak a kiürítésére és újakkal pótlására. Természetes, hogy a gyakorlatban a probléma nem volt ilyen egyszerűen megfogalmazható, egyrészt a helyzet áttekinthetetlensége, másrészt a gazdasági adottságok folytonos változása miatt. Kezdetben az egyes évekre előirányzott lakásmennyiségeket a tényleges produkció magasan túlhaladta, később a tempó mérséklésére kényszerűit a város, főleg a finanszírozás nehézségei miatt, de meg azért is, mert a lakáskeresők folyton gyengülő fizetőképessége mindig kisebb és kisebb lakófelületek értékesítését biztosította. A financiális kérdés elintézését már eleve a város vette a kezébe és aránylag olcsó pénz rendelkezésre bocsájtásával elért egy köbméterenkinti 2 márkás megtakarítást, ami az átlagprodukció szerint, évi 40 egycsaládos ház árát jelenti.

Bár a város terjeszkedésében magán a városon, mint építtetőn kívül még számos szövetkezet, közhasznú vállalat, részvénytársaság és alapítvány is résztvett, a város építészeti hivatala mégis fenntartotta magának az egész munka központi irányítását, a tervek fővonalait saját építészeivel állapíttatta meg és az egész programm építészi részét egy a város szolgálatában álló modern építészre, Ernst Mayra bízta. Ennek köszönhető, hogy a különböző építtetők kezéből mégis egységes elgondolású munka kerül ki, hogy a városok fejlődésének szokásos anarchizmusa helyére egy előrelátó, tervszerű alkotás- lépett, hogy az egységes technikai irányítás minden előnyeit ki lehetett használni és hogy az egyik telep építésénél szerzett tanulságokat a másiknál, az egész ügy közös javára azonnal értékesíteni lehetett.

A városok eddigi koncentrikus terjeszkedési módja helyére Frankfurt a teljes decentralizmust léptette. Az a 27 periferiális pont, amelyen a lakótelepek építését megkezdték, kevés kivétellel mindmegannyi uj centrum lesz, mely lakóinak majd minden szükségletét a régi centrum igénybevétele nélkül fogja kielégíteni és a városmaggal való élénk forgalom csak azt a célt fogja szolgálni, hogy egyes központi intézményeket, mint főiskolákat, kórházakat, nagyobb árúházakat, színházakat kereshessen fel a lakosság, bár ezek egy részét a napi szükséglet mértékében otthon az elővárosban is megtalálja. Az egyes elővárosok terjeszkedésének előre megszabott határai vannak. Azok sohasem fognak összeérni és a határaikat kitöltő zöld felületek mindig érintetlenek maradnak. Parkokon, ligeteken, mezőkön és játszóhelyeken kívül ezek a zöld felületek még kertészeteket és az összes alsóbbfokú iskolákat is magukba fogják foglalni, amely utóbbiakat ezentúl nem a lakóházak és üzletházak sűrűjébe ékelik be, hanem nagy, szabad, fás és füves területek közepére fogják helyezni. A nagyvárosok körüli kertészeteknek nem kell többé a terjeszkedő város elől menekülni, mindig kijebb és kijebb szorulva a telekspekuláció hadmozdulatai folytán, hanem állandóan erre a célra kijelölt területeket vehet használatba, anélkül a veszély nélkül, hogy nagy munkával és költséggel termővé tett földjéről előbb vagy utóbb kidobják. Frankfurt építkezési programmjába több ilyen állandó kertésztelep létesítése van felvéve, amelyek közül kettő már fel is épült.

*

Az egységes vezetés és a telekspekuláció leküzdése lehetővé tette a beépítésre szánt telkek észszerű kihasználását. A zsúfolt, sikátoruccás, udvaros építkezések helyett, hosszú, keskeny, párhuzamos házsorokat építtetett az építésvezetőség Ezek a házsorok lehetőleg északdél irányban húzódnak és a lakások alaprajza olyan, hogy minden lakószoba nyugat, minden hálószoba pedig kelet felé nézzen. Ettől az ebtől csak súlyos akadályok esetén tértek el és egészen bizonyos, hogy a kompromisszumos módon épített lakások kényelmi és főleg hygienikus szempontokból alacsonyabbrendüek, mint az elv konzekvens Keresztülvitelével épültek. A házsorokat széles útak szakítják meg. Ezek keletnyugati irányban húzódnak és a kocsiközlekedést bonyolítják le, míg a házak hosszában a kocsiútakra merőlegesen keskeny gyalogútak vezetnek a lakások bejárataihoz. A házak mögött kertek fekszenek, legnagyobbrészt egyéni kertek, minden lakáshoz külön parcella. Akiknek pedig ezekből nem jut, az. kapja a ház tetőterasszát, mivel kivétel nélkül minden ház lapostetős és a levegős terrasz nagyjából valóban pótolja a kertet. Egyes telepeknél az egyéni kertek helyett közös kertekkel kísérleteznek, másut pedig a közlekedési útakkal párhuzamosan igen széles, fás, zöld sávokat hagytak érintetlenül sétahelynek, gyümölcsösnek.

*

Az egységes vezérelvek és a tipizált alaprajzok lehetővé tették a legfontosabb épületalkatrészek normalizálását és tömegben való gyártását, ami nagy megtakarításokra, illetve a kvalitás emelésére adott módot. A normalizálásban addig jutottak, hogy például a beépített konyháknak egész berendezésére normát dolgoztak ki, ami Frankfurter Küche néven ismeretes és magasan fölötte áll mindannak, ami egyéni módon akár sokkal magasabb, költségen is előállítható volt. A normák alkalmazása egyik legfontosabb lépés az új, a kor nívóján álló építészet, a gyárilag előállított ház felé. De nem maradt adós Frankfurt egy másik fontos lépéssel sem. Kísérleteket tett a középkori módon apró elemekből kézierővel házakat összerakosgató téglaépítés mellőzésére és a házak nagyrészét acélvázas eljárással, másik nagyobb részét egy speciális Frankfurter Plattenbauverfahren nevü eljárással építette, amely szerint a falak gyárilag előállított 20 cm. vastag, de 3 méter-széles és 5, 10 méter magas habkőbeton lapokból készülnek. Ezeket a. lapokat darúk segítségével bámulatos gyorsan állítják össze (egy 65— 70 m² lakófelületet magába foglaló ház felépítése 18 embernek másfél napi munkaidejét veszi igénybe). Ezek a lapok hő és hangszigetelés tekintetében egyértékűek a hasonló célokra használt, sokkal vastagabb téglafalakkal.

*

A frankfurti építkezések szelleme kifejezetten polgári. Bár városépítészetileg, technikailag és művészileg annyi újat hoz, hogy mindezeknek kilátásba helyezése még: évekkel ezelőtt utópiaszerűleg hatott volna, mégis ez a kísérlet minden grandiozítása mellett is csak reform és nem forradalom.

A frankfurti elgondolás a családon, mint zárt és megbolygathatatlan egységen épül fel. Minden alaprajzi tipus kisebb-nagyobb család számára terveződik, családalapításig otthoniaké gyermekekkel, családi háztartással. Csak két telep van, ami családon kívül élő emberek elhelyezésére épülvén, a polgári típussal szemben új megoldásokat keres és hoz. Egyik egy alapítványi építkezés aggok számára, amely — az egy lakássoros építkezés elvének teljes keresztűlvitelével — nyitott folyosóról nyiló egyszobás lakásocskákat soroz egymás mellé és ezek között centrálisan helyez el közös tartózkodó, étkező, mosó, fütő, stb. helyiségeket. Másik egy nagyobb kiterjedésű telep, amelynek még sokszoros továbbterjeszkedése várható — dolgozó asszonyok számára. Ezek a lakások alaprajzilag azonosak a családi lakásokkal. A nők leginkább többen óhajtottak egy lakásban lakni és nem mondottak le a háztartás lehetőségéről. Igy minden lakáshoz konyhát is építettek, bár ezt csak nagyon kis mértékben használják. Közös étkezőkről egyelőre még nem gondoskodtak, mert a legtöbb nő üzemében étkezik, annak a kevésnek pedig, aki lakása közelében kívánt kollektiv ellátásban részesülni, ideiglenesen egy közeli közhasznú intézmény ad élelmezést. A telep fejlődésével természetesen ezt is a telepen belül, kell majd megoldani, aminthogy néhány más centrális intézmény, úgymint gyermekkert, napközi otthon, stb. sem maradhat el.

Ilyen halvány jelek mutatnak egyelőre a lakásügy kollektivizálódása felé. Egész bizonyos, hogy társadalmunk rohamos átformálódása és főleg a család jelentőségének elveszése, a ma még óriási eredményt jelentő frankfurti lakásokat hamarosan elavultakká fogja tenni. Bizonyos azonban, hogy egészséges és későbbi időkben helytálló városépítészeti megoldásukkal ezek a telepek még akkor is használhatók maradnak és egy új berendezkedés kereteiül szolgálhatnak, amikor már a mai bérkaszárnyás városok csak mint elmult korok lerombolásra ítélt, rossz emlékei fognak szerepelni. Ernst Maynak és egy sereg munkatársának pedig, akiket orosz hatóságok a közelmultban meghívtak az Oroszországban legközelebb meginduló nagy építkezések vezetésére, módjukban lesz egyrészt a frankfurti tapasztalatokat egész nagystílű munka keretében az országépítés méreteire felfokozva értékesíteni, másrészt a következő lépést az új építés felé, amellyel az adott körülmények Frankfurtban adósok maradtak, megtenni. (Budapest)

* Frankfurt a M. utolsó ötévi építkezéseiről bő leírást, számadatokkal és gazdag terv és fényképannyaggal találunk a „Das neue Frankfurt” cimű folyóirat 1930. évi 2-3 és 4-5 számaiban.