1. Hol van a vita felülete J. E. megjegyzései és az én tanulmányom állitásai között? Ennek a kérdésnek eldöntésénél azt kell megvizsgálni, hogy azt a Manoilescu idézetet, amelyből J. E. megjegyzése kiindul, milyen vonatkozásokban, minek az illusztrálására építettem be tanulmányomba. A kérdéses idézet tanulmányom negyedik fejezetében található, ahol általában a keleteurópai parasztság termelőeszközeinek fejletlenségéről van szó az amerikai mezőgazdaság termelőeszközeinek fejlettségével szemben s ezen körülményekből kifolyólag arról a káros következményről, amely a keleteurópai agrártermelésre hárul akkor, amikor az amerikai agrártermékekkel kerülnek versenyviszonyba a keleteurópai agrártermékek a világpiacon. Itt kerül sor a Manoilescu idézet statisztikai adatai kapcsán annak az illusztrálására, hogy milyen különbség van az ipar és a mezőgazdaság termelőeszközei között, mert hisz ha azt látjuk, hogy a mezőgazdaság és ipar termelőeszközeinek mai átlagos fejlettsége mellett egy mezőgazdasági munkás kevesebb értéket termel, mint egy ipari munkás, az a két termelő kör természetes különbségein túl a termelő eszközök fejletsége közti különbségben leli magyarázatát, ami azzal is bizonyátható, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésével ez a különbség csökken. Szó van itt arról, hogy a keleteurópai parasztság megrövidül, de ezzel kapcsolatban ezt a következtetést vonom le: ez (a megrövidülés) „egyrészt a keleteurópai ipari kapitalizmussal, másrészt a nyugati államok imperialista kapitalizmusával szemben pecsételi meg a keleteurópai parasztság alárendeltségi, a kizsákmányolást tovább biztositó helyzetét.” Mi van itt összesüritve? Az, hogy a keleteurópai parasztság sokkal nagyobb munkamennyiséggel tudja csak az ipari termékek egyenértékét előállitani s így már objektive is a primitiv munka baromi körülményeiben marad el, amelyben alkalmi kizsákmányolási objektum a burzsoá osztály és gyarmati kizsákmányolás számára. A mezőgazdaság és ipar között egyenlőtlen értékeséréről említés sem történt. A Manoilescu idézet adatanyaga erre alkalmat sem nyujt, mert hisz itt nem arról van szó, hogy egyenlőknek termelt ipari és mezőgazdasági értékek mennyit nyernek értékükhöz és mennyit veszítenek abból piaci áraikban, hanem egy-egy munkás által előállitott különböző értéknagyságról, amelynek a magyarázata ismételten az ipari és mezőgazdasági munkás objektiv munkakörülményei s elsősorban a munkaeszközeik fejlettsége közti különbség.

2. J. E. megjegyzésének első része olyan természetű, hogy azt a benyomást kelti, mintha tanulmányomban azt a hibát követtem volna el, amely szerint a mezőgazdaság és ipar közti egyenlőtlen értékcserét a két termelés termelőeszközeinek fejlettsége közti különbségből magyarázom. Ismételve azt, hogy az „olló” lényegét föl se vetettem, a J. E. megjegyzése első felében nekem tulajdonított hibás értékelméletet a mezőgazdaság és ipar csereviszonyában ismét csak tanulmányomból idézve hárítom el, ugyanis magam is megállapítom, hogy például: „Ausztriában háromszor annyit kell dolgoznia egy mezőgazdasági munkásnak, ha azt az értéket akarja cserébe, amelyet egy ipari munkás teremt.” Ebből a megállapításból J. E. megjegyzésének első részében foglalt megállapítások, amelyek az ipar és mezőgazdaság értéktermelésére vonatkoznak, levezethetők.

3. Ezekből az következik, hogy J. E. megjegyzései és tanulmányom állitásai között hiányzik, nincs megokolva a vita felülete. De ha vélt tévedések is azok, amelyek J. E. megjegyzésének apropójául szolgálnak, érdekes fejtegetéssel egészítette ki a keleteurópai parasztság eladósodásának kérdését. (Érsekujvár)