A polgári tudomány és a gazdaság „vezér egyéniségei” egyre másra hirdetik a krizis végét. Nemrégiben irta a londoni Schröder bankház bulletinjében: „meg van a remény ahhoz, hogy az a nap, amikor az angol hadikölcsönök konvertálását kihirdetik, a jövőben a világdepreszszió fordulópontját jelenti.” — A Német Konjunktúra Kutató Intézet viszont: „...a gazdaság pénzoldalán széles fronton először jelentkeznek a tendencia változás tünetei... a világgazdaság egésze már készül a krizis mélypontját tulhaladni.” — Az amerikai bankárok évi konferenciájának határozata meg ezt mondja: „a hosszú depresszió folyamán először állapítjuk meg a gazdaság javulásának világos jeleit...”

Hasonló kijelentéseken minden további nélkül tultehetnőnk magunkat, miután a krizis folyamán hasonló próféciák helytelensége már számos esetben beigazolódott: gondoljunk csak Hoover nyilatkozataira, aki a krizis folyamán minden harmadik hónapban a krizis végét jósolta. Ez azonban helytelen magatartás lenne, mivel az optimista nyilatkozatok olyan tényekre hivatkoznak, amelyek az alaposság látszatát keltik. Szükséges tehát ezeket a tényeket s a belőlük vont következtetéseket kritikai ellenőrzés alá venni.

Az a megállapítás, hogy a krizis meghaladta mélypontját a következő érvelésen alapszik:

1.   Az 1931 közepén beállt aktiv hitelkrizis elmult. A csődök száma kevesebb. Az ugrásszerű pénz megvonások, amelyek először Németország hitelrendszerét és valutáját, azután Angliáét, 1932 első felében pedig az Egyesült Államokét veszélyeztették, megszűntek, az arany mozgása megint normális. Az U. S. A. valuta-elértéktelenedési veszélye elmult. A pénzpiac és a tőkepiac telítettsége közti ellentét kezd megoldódni, ahogy ezt az angol és a francia konverzió nagy sikere bizonyítja. Az új tőkebefektetésekhez vivő út felszabadult,

2.   A termelés hozzáigazodott a megcsökkent fogyasztáshoz, úgy, hogy a nyersanyag készlet általában már nem nő s a kész és félig kész áruk készlete sok esetben abnormálisan kicsiny!

3.   Az előbbiek következtében a nyersanyagok ára felmenő tendenciát mutat.

4.   A bérleszállítások, a kamat olcsóbbodás s a termelés technikájának a csökkent szükséglethez való igazodása következtében erősen csökkentek a termelés költségei; ez a körülmény a növekvő árakkal karöltve, gyors mértékben terjeszti ki a profitot reálizáló üzemek számát. Ezért emelkednek a részvények kurzusai.

Alább szószerint közöljük a polgárság felfogásának — véleményünk szerint — két legjobb összefoglalását.

A német Konjunktura Kutató Intézet negyedévi jelentésében a következőket írja: „A világkonjunktura 1932 augusztus végén: jóllehet a termelés és a foglalkoztatás még tovább zsugorodik, a gazdasági pénzoldalán először jelentkeznek széles fronton a tendencia változás tünetei. A világkereskedelmi árak szinte általánosságban emelkednek. A nyersanyag készletek egészében csökkennek. A világkereskedelem visszaesése meglassubbodott; sőt a mennyiségbeli forgalom stabilizálódott.

A bizalmi krizis enyhülése s a bankok adósságainak előhaladó fogyása a pénzpiac folyékonyságát annyira emelte, hogy már jut a tőkepiacra is. Igazolják ezt a járadék- és részvény-piacokon beállt hausse-mozgalmak...

A két angol-szász országban a feszültségi folyamat feloldódása oly erősen előrehaladt, hogy bizonyos visszahatása az eddig még erősen zsugorodó termelésre belátható időn belül valószínű. Pár tengerentuli nyersanyagországban a megjavult elhelyezési feltételek következtében a konszolidálás tendenciája jelentkezett. A többi országokban mindenekelőtt az állandó mérlegnehézségekkel és államfinánc krizisekkel küzdő európai adós államokban a tehermentesülés még oly csekély, hogy döntő javulási tendenciák nem várhatók. Ezek ellenére a világgazdaság egésze már készül a krizis mélypontját tulhaladni.”

A kilátások, amint látjuk, felettébb óvatosak. Sokkal optimisztikusabban és határozottabban beszélnek az amerikai bankárok: (Annalist 1932, október) „A pénzügyek terén világos, hogy a vonal felfelé mozog. A bankok fizetésbeszüntetése erősen csökkent. A pénz felhalmozott állapotából szabadul és folyik vissza az üzleti és bankélet természetes aktivitásába. A arany áramlásának megfordulása igazolja a világ többi részének bizalmát pénzrendszerünkben. A bankok gyorsan fizetik ki az adósságaikat és erős tartalékot építenek. Az általános üzlethelyzet javulását az árak emelkedése, az ipari termelés növekvő volumene, az emelkedő vasuti forgalom és az üzleti inzolvenciák éles visszaesése jellemzi.”

 

Az ipari termelés alakulása

Mielőtt az előbbieket kritikai elemzés alá vennőnk, rá akarunk mutatni arra, hogy a termelés szférájában, — amely pedig döntő jelentőségü — eddig fordulatról szó sem lehet. Kénytelenek ezt még azok az optimisták is elismerni, akik a krizis mélypontjának küszöbön álló vagy már is beállt tulhaladásáról beszélnek.

A német Konjunktura Kutató Intézet a következőket mondja: „A termelés és a foglalkoztatás eddig még nélkülöz minden javulási szimptomát. Az ipari termelés zsugorodási folyamata szinte minden országban az utolsó hónapok alatt is enyhülés nélkül folytatódott.” Az angol Statist szeptember 24-i számában pedig a következőket olvassuk: „Ha országunkban a javulás látható jeleit keressük, akkor hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a javulás általában csak a zuhanás elhárításában áll.” A Lloyd Bank Monthly Rewiew-je (október) viszont a következőket irja: „Az a kérdés, vajjon a reális javulás kezdete-e ez? A pesszimisták válasza nagyon egyszerű: a javulás csupán az árak javulása. A munkásság foglalkoztatási foka nem jobb. A termelés még mindig a minimumon áll. A nemzetközi kereskedelem kitart a legutóbbi mélyponton. A bankhitelek, amelyek a vállalkozó-tevékenységet tükrözik, tovább zsugorodnak. S ennyiben a pesszimistának igaza van. Mert sem itt, sem az Egyesült Államokban az üzletmenetel a szó legtágabb . értelmében általában egy lépést sem tett előre.”

Összefoglaló összehasonlító adatok a termelés menetéről 1932-ben csak az első hat-hét hónapról vannak:

 

Az ipari termelés indexe (1928 = 100)
	U. S. A	Kanada-,	Német-,	Francia-,	Anglia-,	Lengyel-,	Svéd-ország
1931. VI.	74.8	77.5	71.9	9�ä.2	78.6	72.4	85.2
1932. III.	60.4	71.7	56.5	77.2	90.0	52.9	88.0
1932. IV.	57.7	72.0	54.1	74.8		54.5	85.2
1932. V.	55.0	68.4	58.1	74.0	81.2	54.6	78.7
1932. VI.	53.2	63.1	54.7	73.2		54.4	73.1
1932. VII.	52.3	62.9	52.3	72.4		54.1
1932. VIII.	54.1		51,6	73.2		54.6

 

A kép juliusig bezárólag egyértelműen a krízis további mélyülését mutatja. Folytonos a visszaesés Amerikában, Francia-, Német- és Svéd-országban s Kanadában; Angliában az első negyedév javulása után erős visszaesés. Feltünően alacsony nivón való stagnálás Lengyelországban. A termelés seholsem emelkedett... Amerikában a krizis mélyülése juniusig bezárólag nemcsak tartott, hanem a tempója az utolsó évben még tovább élesedett. Az U. S. A. ipari termelésén mért krizis mélyülés tempója

 

 

Azt várni, hogy egy ilyen tempóju krízist közvetlenül a javulás kell, hogy felváltsa, úgy a marxi teoriának, mint az eddigi gyakorlatnak ellentmond. Még a kapitalizmus felmenő szakaszában is a krizis mélypontjára mindig a depressziónak egy hosszabb-rövidebb ideig tartó fázisa következik. Annálinkább ez az eset a kapitalizmus általános krizisének jelenlegi periódusában, a kapitalisztikus stabilizáció végének a napjaiban.

Vizsgáljuk meg tehát, hogy azok a legfontosabb argumentumok, amiket a krízis mélypontjának tulhaladására felhoznak, helyesek-e!?

 

A finánckrizis nem mult el

Igaz-e az, hogy a „finánckrizis” valamennyi formájában (hitelkrizis, bankkrizis, valutakrízis, államfinanciák krizise) elmult?

Egyáltalán nem! Ami megállapítható, az csak bizonyos enyhü1ése a tőkeexportáló országok finánckrizisének, mindenekelőtt a fontsterling kurzusának átmeneti stabilizálódása; az északamerikai arany standard feladásának átmeneti kikapcsolása; az angol és francia konverziók sikere.

Mindezek azonban egyáltalán nem jelentik a finánckrizis végét. A következő fontos tényeket hozzuk föl:

A hitelkrizis enyhülése az U. S. A.-ban nem természetes fejlődés következménye, hanem azokon a hatalmas támogatási akciókon alapszik, amiket a fizetésképtelenséggel fenyegetett nagy kapitalista vállalkozásoknak a Reconstruction Finance Corporation nyujtott. Ezek ellenére olyan mamuth vállalkozások csődje, mint az Insull-Trust s pár nagy vasut társaság nem volt megakadályozható. Nincs semmi bizonyosság afelől, hogy ez a hatalmas hitelkiszélesités nem katasztrófához vezet.

Ellenére az angliai és franciaországi sikeres konverzióknak a rövidlejáratu kölcsöntőkében való óriási fölösleg s a tőkepiac tökéletes nyugalma közti ellentét, azaz a rövidlejáratú kölcsöntőkének a tőkeexportáló országokban (Amerika és Nyugateurópa) termelő tőkévé való átváltozásának lehetetlensége tovább tart.

A tőke importáló országokban — tekintet nélkül a hivatalos kamatláb leszállítására — továbbra is abszolut tőkehiány és rendkívül magas kamattételek uralkodnak. A hivatalos kamatlábak jelenleg még kevésbé szolgálhatnak a valóságos kamattételek mérték egységéül mint a háború előtt. Az adós országokban csak privilegizált nagykapitalisták kapnak közvetlenül hitelt a jegybanktól: ennek ellenére a kamatláb magassága közti különbség szimptomatikus a nemzetközi tőkepiac szétrobbantására. Október elején a következők voltak a kamatlábak:

 

 

A szegény országokban kölcsönért sokkal magasabb kamatot szednek, mint a hivatalos kamatláb. A Frankfurter Zeitung tudósítója azt irja például szeptember végén Bukarestből: „A Creditul Industrial, a hosszúlejáratú amortizációs hitelek egyetlen forrása, még ma is 11 százalék kamatot számit... A betétek és kölcsönök kamata közti különbség 5—8 százalék.”

Egyidejüleg a francia bankok javára 25—30 milliárd frank fekszik kamatozás nélkül a francia Nemzeti Bankban s az U. S. A.-ban a rövidlejáratú kincstári váltókat 0.19 százalék évi kamattal vásárolják.

A tőkeexportáló és a tőkeimportáló országok közt fennálló kamattételek e hallatlanul nagy különbsége ellenére a tőkeexport terén nemcsak tökéletes nyugalom uralkodik, hanem — amennyire még lehetséges — az adós országokból még mindig vonják vissza a tőkét.

Ami a valutát illeti általános javulásról szó sem lehet. A viszonyok a legkevésbé sem konszolidálódtak. A japán valuta elértéktelenedése tart. Nagyon sok valuta, különösen a Közép- és Kelet-európai államoké csak nominálisan stabil, a szabad forgalomban a fekete bőrzéken 3-10 százalék a diszázsió...

Ami az államfinanciák krízisét illeti, úgy általánosan ismert, hogy szinte minden állam nagy deficittel küzd: áll ez Amerikára, Franciaországra, Németországra, Japánról nem is beszélve.

 

A nyersanyag készlet nem csökken

Igaz-e az, hogy a termelés a megcsappant fogyasztáshoz már annyira igazodott, hogy a készletek fogynak? — A rendelkezésre álló statisztikai adatok az ellenkezőjét bizonyítják.

A Bank of England statisztikai havi szemléjének augusztusi számában közölt s a legfontosabb nyersanyagok világkészletét feltüntető statisztikai táblázat igazolja, hogy a készletek — csekély kivétellel — julius-augusztusig nőttek. Megállapítja ugyan, hogy a textil áruk készlete — különösen a nagy és kiskereskedelemben — nagyon erősen összezsugorodott. Adatok erre vonatkozólag nincsenek forgalomban — kivéve az U. S. A.-ét. Ezeket a megállapításokat helytállóknak tartjuk. Az állandóan eső árak és a heves hitelkrizis mellett a kereskedelmi készlet általában tényleg nagyon csekély lehet. Ez azonban egyáltalán nem új jelenség, mert körülbelül 1930 közepe óta tapasztalható. Ebből semmi esetre sem vonható le az a következtetés, hogy most tehát már javulásnak kell beállania.

 

Az árak mozgása nem változott

Igaz-e az, hogy a nyersanyag árak emelkedése már a javulás kezdetét jelenti? — Felfogásunk szerint nem igaz. A Der Deutsche Volkswirt 1932 folyamán közzétett s a legfontosabb nyersanyagok áralakulását tartalmazó tabellák analízise a következő fontos tényeket tartalmazza: a) A julius közepe táján kezdődött áremelkedés hulláma rövid ideig tarfőtt. A mezőgazdasági termékeknél a visszaesés már augusztusban, a fémpiacon pedig szeptemberben következett be. b) Október közepén az áremelkedéseknek több mint a fele ismét elveszett. Pár nyersanyag (kaucsuk, buza, kukorica) a legalacsonyabb nívóra, vagy ahhoz egész közel esett vissza. c) Október közepén az árak jóval alacsonyabbak, mint az óv folyamán elért legmagasabb árak. Ha ezeket az adatokat egybevetjük a világkészlet adataival, kiderül a drágítás spekulativ karaktere. Az áremelkedéseket a Hoover-kormány különböző manőverei inditékolták. Alapul szolgált a nagy kölcsöntőke felesleg, amely minimálisan kamatoz s spekulative rövid időre a bőrzeszerűen jegyzett nyersanyagokba fektetődött. d) Október közepén az árak pontosan az 1913-beli árak felét teszik. Világos, hogy ezek az árak — ellenére a termelési költségek közben beállt csökkenésének — a termelők tulnyomó többségére veszteséghozóak kellenek, hogy legyenek.

A nyersanyag-piacon végbement folyamatot tehát nem ismerhetjük el a javulás kezdetének jetéül. Csak ha az árak emelkedésének tendenciája — ha visszaesésekkel is — tartósnak bizonyult volna vehetnőnk a jelenségeket az átmenet szimptomájának az akut krízis-frázisból a depresszióba. Ez azonban — különösen ami a mezőgazdasági nyersanyagokat illeti — a dolgok adott helyzeténél fogva legalább is felettébb valószínütlen.

 

A tőke értékesítése sem javult

Igaz-e az, hogy a részvényárfolyamok emelkedése a tőkeértékesítés javulását s ez — a polgárság szempontjából — a krízis mélypontjának tulhaladását jelenti? A polgárságot természetesen nem a termelés volumene, nem a termelési apparátus kihasználásának foka, sem magában véve a foglalkoztatott munkások száma, hanem egyedül a profitja nagyságát meghatározó momentum érdekli. A polgárság számára — gazdaságilag — vége volna a krízisnek mihelyt a tőke „normális” értékesítése helyre áll, ha ez még oly alacsony termelési volumen s a munkásság még oly csekély töredékének a foglalkoztatása árán történne is.

Vajjon értékelhető ebben az értelemben a részvényárfolyamok emelkedése? — Nem.!

Jóllehet a nominális tőkék óriási megsemmisülése a csődök, a részvénytőkék leírása s a társadalmi össztőke szanálása következtében, amire az egész értéktöbblet eloszlik, nagyon megcsökkent s jóllehet a bérleszállítások folytán a kizsákmányolás rátája emelkedik, mégis a kizsákmányolt munkások száma oly erősen összezsugorodott és a tőke foglalkoztatása a termelési kapacitás minimális kihasználása miatt annyira meglasubbodott. hogy ellenére a felemelt kizsákmányolási rátának a profitráta ezideig egyre esik tovább. Kiderül ez a részvénytársaságok mérlegéből is; nyereségük negyedévről-negyedévre csekélyebb.

Mi tehát az oka az értékpapír bőrzéken bekövetkezett hausseknak.

A legfontosabb ok az az igen nagy különbség, ami a rövidlejáratú kölcsöntőkék szinte nullára zuhant kamatozása, a fix kamatozású állampapírok nagyon csekély kamatozása és a között az igen magas kamatozás között van, amit a. „jó” vállalkozások részvényei az abnormálisan alacsony kurzusok mellett — ellenére a csekély osztalékoknak — hoznak. A Standard Statistic Company számítása szerint azok az U. S. A. részvények, amelyek egyáltalán osztalékot hoztak 1932 első felében, az akkori kurzuson felvásárolva átlagban a tőke 10 százalékát kamatozták. Ez a helyzet kell, hogy spekulatív részvényvásárlásokhoz vezessen, mert — így gondolkoznak a kapitalisták — még a további krizis s az eddig fizetett osztalékok megfelezése mellett is, még mindig 5 százalék kamatot hoznak, míg a hosszúlejáratú államkötvények csak 2—4 százalékot; a gazdasági helyzet javulásával viszont óriási profitot igérnek.

Ez az óriási különbség rövidlejáratú, az állampapírokba és a részvényekbe fektetett tőke kamatozása között a fő oka a részvény piacokon beállott hausse-mozgalmaknak. Ennek a magyarázatnak a helyességét igazolja az, hogy országonként a kurzusemelkedések ereje az előbbi különbség nagyságával körülbelül párhuzamos.

A részvények indexének emelkedése szeptember 15-i mélyponton:

 

 

Az a tény, hogy szeptember közepe óta minden bőrzén erős visszaesés állt be ugyancsak azt bizonyítja, hogy a részvények kurzusának emelkedése nem a üzlethelyzet javulása következtében beálló magasabb nyereség-kilátásokon nyugszik, hanem spekulativ természetű. Az Egyesült Államokban, ahonnan a hausse-mozgalom kiindult a financtőke ama csoportja, amelynek érdeke volt Hoover választási győzelme, tudatosan forszírozta, hogy Hoover esélyeit növelje. (V.)

* Két közlemény.