A villamosra a jobb polgárok fiai

Szállnak, könyvestáskákkal tarka sapkákban.

Hazamennek vagy az iskolába.

A kavicsrakás mellett ültem, mezítláb, — néztem

Anyámat, aki szintén mezítláb volt;

De nem ült, hanem homokot

Szitált; a többi asszonyokkal.

A férfiak kanális csöveket raktak.

A jobb polgárok fiai

Közbe´ megnőttek:

Már nem iskolába mennek a villamoson,

Hanem vonatra ülnek

S keletről nyugatra utaznak,

Európába, Ázsiába, ahogy olvastam.

Én közben leváltottam

Anyámat s homokot lapátolok; agyagot is.

Sokkal szebb lapátolni

A szabad levegőn, mint a gépek mellett

Tikkasztó levegőn. De nehéz.

Több mint nehéz, rabszolgaság ez,

Mert mellette még tiz hajcsár őrködik.

Éjjel az ágyban érzik a férfiak a keresztet,

A jobb polgárok fiai verseket írnak,

Szépeket, s könyveket is utazásaikról.

Nagy fehér árkus papirosuk van

Hozzá s a legdrágább tollak.

Nem utazásaimról, a munkámról

És kollégáim munkáiról akarok irni.

Egy agyonlapozott füzetem van erre s egy

Darab plajbászom.

Verseim ahhoz a zsíros, sulyos, szürke homokhoz

Hasonlítanak, amit tegnap

Folyattam ujjaim közt.

Tegnap félretettem a lapátot:

Elnyultam és homokot markoltam

A kezembe és gondoltam: nem mindenki

Van oly közel a földhöz.

A jobb polgárok fiainak

Könnyebb a tolla;

De nem olvasható minden, amit irnak.

(fordította: Szentgyörgyi Anna)