Alább következő jelenet részlet szerző hasonló című, kéziratban levő színdarabjából, mely annak a ma már kétséget kizáró hamis mérlegnek a tragikomédiája, melynek egyik serpenyőjében a vállalkozásaiból megélni akaró kispolgár, másik serpenyőjében pedig a polgári vállalkozásokat és az egész polgári életet finanszírozó hitelnyujtók és kulturaterjesztők foglalnak helyet. Az egész estét betöltő színpadi mű, melynek megrendezése a legmodernebb színpadot igényli, tíz képből áll. Az első kettő ezek közül világnézeti tájékoztató és a szereplők bemutatása. Ezt az előjátékot követi az itt közölt — önállóan is helytálló — jelenet.

(Egy éjjeli zenés korcsma. Részleteiben ugyanaz, mint ami Tolstoj Élő Holttest c. filmjében volt látható. Felül egy korridor vezet, amelyre egy falépcsőn lehet feljutni. A korridor alatt a zenészek standja. A zenészek ugyanazok, mint a filmben. A pultnál a szőke mosolygó csaposlegény, fennhéjázó mosollyal. A szerteszórt asztaloknál vendégek. Fedja Pudowkin egy magános asztalnál ül és ír. Kalapja mellette fekszik az asztalon. A zene szól. Fenn az emeleten a korridoron ülnek Blőse úr hitelezői, egybegyülve, egyforma sötét ruhában, vagy nyolcan, cilinderrel a fejükön. Fejük fölött egy égő lámpával. Most bejön az egyik ajtón a bő köpenyes alak, kis sapkájában, aki Fedjának a filmben a revolvert kölcsön adja. Megáll Pudomkin-Fedja asztalánál, aki ír, anélkül, hogy feltekintene. A sapkás leül az asztal mellé és kissé, feljebb tolja sapkáját. Fedja csak most veszi észre. Az írott papírlapra dül.)

A SAPKÁS: Meddig folytatjuk még ezt az életet, Pudowkin. Végtére ne felejtsd el, hogy már harmadik hete csavargunk itt átmaszkírozva, zenészek, cigányok, grófok és csaposlegények. Már legtöbbje unja ezt az egyformaságot anélkül, hogy belekezdenénk a felvételeikbe.

PUDOWKIN (Révedező tekintettel, kissé egyberoskadva): Mindenkinek össze kell törni, akárcsak nekem ,amikor a Dzsingisz Khánt forgattam, hónapokon keresztül kinn kóboroltunk Tibetben, rongyosan és megsárgulva akár egy rossz citrom. (A csaposlegény hímzett ingében odamegy hozzájuk, Pudowkin-Fedja hátradől székében és mereven nézi.)

PUDOWKIN (Lassan elmosolyodik): Akár egy rossz citrom Gregor, végtére nem lehet egy filmet sem úgy felfújni, mint egy üres hólyagot. Örüljetek, hogy velem dolgozhattok, és nem magával Tolstojjal, biztosítalak, hogy vele még körülményesebb lenne a dolog. (A zenekar egy orosz dalt játszik, fenn az emelvényen a Hitelezők levetik cilinderüket és homlokukat törlik a verítéktől. Pudowkin folytatja): Mit gondoltok, mit csinálna veletek Tolsztoj? Bejönne ide hosszú szakállával, akár egy püspök, csizmában és akár ő maga is a felvevőgép elé állhatna. Amilyen jelentékeny figura volt, titeket nem is engedne szóhoz jutni tőle a rendező.

A CSAPOS: Én csak azt mondom, Pudowkin, hogy röhögni kell, az egész városban ahová megyünk így átmaszkírozva minden gyerek és minden kutya utánunk jön: és még meg is szagolnak bennünket. Te végeredményben ebben az Élő holttestben, ami készül egy többé kevésbé rendes kinézésű embert játszol, de mit szóljunk mi, akik mindenféle maskarának fel vagyunk öltözve, cigányoknak, zenészeknek és mindenféle alakoknak!? A mi helyzetünk nem egészen irigylésreméltó.

(A zenészek leteszik szerszámaikat, arcukat fintorgatják és a különböző asztalokhoz szétmennek, leülnek a nők mellé, akik nyilván szintén Pudowkin gárdájából valók. A csapos visszamegy helyére és két kezét maga elé helyezve a pulton, öntelt mosollyal tekint szerteszét, mint az a filmben Iátható.)

A SAPKÁS: Mi csak végeredményben komédiázunk, Fedja már magam sem tudom, hogy voltaképpen minek nevezzelek, annyira megbolondítottál mindannyiunkat. De én amióta így átformálódtam, összevissza csavargok ebben a városban és látom az élet igazi arcát. Igazi revolvert hordok magamnál, ami még hozzá meg is van töltve. Igazi csavargókat és igazi részegeket látok és igazi öngyilkosokkal találkozom.

(Most a zenészek ahogy szétoszoltak, látható a sarokban az ő standjuk mögött egy kis asztalnál egy magános férfi, két könyökére támasztott fejjel, maga alá húzott lábakkal, és rendetlen gallérral a nyakán. Ez Blőse úr, előtte egy félig elfogyasztott üveggel és félig kiivott pohárral.)

PUDOWKIN: Ki az ott a sarokban?

A SAPKÁS: Biztosan valami statiszta. Azt hiszem a kintornás, gallérjáról itélve.

PUDOWKIN: Úgy ül ott akárcsak én, és nem játszik, egy részeges polgár, Rigából. Ez nem statiszta, valahogy betévedt közénk anélkül, hogy tudná kik vagyunk, amellett látszik rajta, hogy nem iszákos, egyél) bajai lehetnek.

A SAPKÁS: Váltóhamisító).

PUDOWKIN: Elzülött adóhivatalnok.

A SAPKÁS: Meg nem érett férj.

PUDOWKIN: Tönkrement vállalkozó.

A SAPKÁS: Akár egyik, akár másik úgy ül ott, mint egy kifütyült kígyóbűvölő, vagy egy csalódott apostol. Mindenesetre én átmegyek egy másik korcsmába, ahol nem találkozom sem statisztákkal sem senkivel, akinek ehhez a filmhez valami köze lehet. (Feláll, Pudowkin szintén felemelkedik, kezében kalapja, amit nem tesz most fel, a papirost, amire firkált zsebébe gyűri, nem fognak kezei.)

PUDOWKIN: Gyere fel, elpróbáljuk a tükörjelenetet, utána kimegyünk a cigánytanyára és táncolunk. (A lépcső alján állanak, mely felvezet a korridorra. A Hitelezők már ismét feltett cilinderrel ülnek, méltóságosak és komorak is egyben. A füstben, melyet szivarjuk ereszt, majdnem elvesznek. Pudowkin visszahőköl). Hát ezek miféle bőrleszkből cseppentek ide? Ügy ülnek ott akár az apostolok és ha jól megszámoljuk őket még tizenketten is vannak, miféle bibliai tárgyú film készül? (Ezt már fenn a korridor végén mondja, úgyhogy a hitelezők meghallják. Fel vannak háborodva. Egyesek zavarukban szivarjuk hamúját veregetik le az asztal alá. De aki a középen ül. Öfenbach úr, fa és szénkereskedő és kályhagyáros, feláll és rendreutasítja Pudowkint a reájuk vonatkozó tiszteletlen megjegyzésért.)

ÖFENBACH (Anélkül, hogy megbillentené kalapját): Mi nem vagyunk komédiások tisztelt úr! Mi köztiszteletben álló kereskedők, gyárosok és iparosok vagyunk, akik minden pénteken este itt tartjuk barátságos összejöveteleinket. Itt őrködünk a világ fölött. (Kalapját most kissé megemeli, a többiek fenn összesúgnak, feláll.)

KRUXER ÚR (Művésznyakkendővel nyakán): Rendreutasítjuk uraságodat!

PAPPEL ÚR (Indignálódva:) Ha tizenketten is vagyunk azért nem kell azt mondani, hogy apostolok vagyunk.

HAMMEL ÚR. Sem apostolok, sem komédiások! Kihez van a tiszteli úrban szerencsénk?

PUDOWKIN: Pudowkin vagyok, költő, színész és rendező. (A hitelezők előveszik kis noteszukat valamennyien és körülményesen megnyálazva ceruzájukat, valamit írnak a kis noteszba. Közben jelentős pillantást váltanak és felhúzott szemöldökkel újból elteszik a kis noteszukat.)

ÖFFNBACH ÚR (Mint aki valami tárgyalást lezár, következetesen és ridegen): Végeztünk! Köszönöm! (Még egyszer megemeli kalapját és nagy fujtatások között leül. Ezalatt a korridor végén, egy kis bemélyedésben megjelent egy függöny mögött Rudi. borotvált arccal, ravasz tekintettel, végig gombolt civil papi ruhában. Rudi jelenleg hittérítő, hosszú távolléte után visszatért Afrikából. Bizonyos ügyekben szülővárosában tartózkodik, anélkül, hogy erről családjának és hozzátartozóinak tudomása lenne. Érdeklődve figyelte a hitelezők felháborodott kitörését, most fenkölt ábrázatot vág és feléjük lép.)

RUDI: Esztelen perelkedések ezek uraim! Az önök tiszteletreméltó hivatása és társadalmi pozíciója több emelkedettséget kiván. Kegyes hivatásomnak megfelelőleg úgy érzem, hogy el kell simítanom minden nézeteltérést és viszálykodást, hittérítő vagyak, akit a sors végtelen gondossága eddig minden hasonló helyzetben még megóvott.

ÓFENBACH: Tisztelt úr!

RUDI (Rá sem hallgatva): Iparosok, nagykereskedők, gyárosok és vállalkozók, a rend fenntartói, derék és bölcs családapák! Erélyes szüzek atyjai, tisztes polgárok! Áldatlan viszályok ezek, melyek méltatlanok hozzátok!

KRUXER ÚR: Ne tegezz!

RUDI (Füle mellett bocsájtja el): Nem mondom, hogy a világ vége közeledik! Ezt mi hittérítők csak Afrikában mondjuk, de e világ tele van megbízhatatlan elemekkel! Ne ingjatok meg hitetekben és vállaljátok büszkén az apostol nevet, a polgári küldetés apostoli nevét!

HAMMEL ÚR (Gyanakvással, de félig már megfőzve): Szükségünk van bátorságra!

RUDI (Lendülettel): Krach in die melóne! Akiket kisér ezrek és ezrek aggódó rettegése, tisztelet a tőkének, családi boldogság, erényes hitvesek és szelíden farkukat csováló házőrző ebek és a papagály! A szent család uraim és a szent üzlet és a szent kávéházi sarok! Tradíciók, tisztes aggkor és a naponkénti kellemes megkönnyebülés!

A HITELEZŐK (lelkesen, megemelve kalapjukat): Éljen! Éljen a szentéletű hittérítő! Ő a mi emberünk.

RUDI (könnyeket töröl ki szeméből): Küldetésemnek teszek csak eleget, ha az emberek közötti viszálykodást elsimíthatom! Köszönöm tisztelt uraim, köszönöm. Ez az igazi boldogság egy szegény hittérítő életében.

ÓFENBACH ÚR (felemelkedik és újból megemeli kalapját): Ha nem tűnnék szerénytelenségnek és nem a kísértő ördög szól szavamból, melyet valamennyiünk nevében mondok, bátorkodom meghívni szentéletű missziós atyánkat egyszerű, de nagyszerű asztalunkhoz.

RUDI: Az ördög kísértése ez uraim, jól fejezték ki magukat, az ördög tökéletes kísértése. (A hitelezők arca elkomorodik, fejüket lehajtják és bűnbánólag eltakarják arcukat Rudi azonban nagyot sóhajtva és megbocsájtólag folytatja): De nem első eset felelősségteljes küldetésem alatt, hogy a gonosz így megkisért. Nem önöket terheli a felelősség ezért, ó távol vannak önök ettől, uraim. Uraim fel a fejjel ós ne szomorkodjanak, bűnbánatul ajánljanak fel inkább bizonyos összeget az afrikai hitetlenek megtérítésére, amit én átveszek, ily kegyes adományok láttára még mi hittérítők is megerősödünk hitünkben. Nem is szólva a hitetlen afrikai ´négerekről, akikről jobb nem is beszélni. Tájékoztatásul kijelenthetem, hogy hitükben még meglehető megerősítésre szorulnak. (A hitelezők kissé lelohadt kedvvel zsebükbe nyúlnak és adományt gyűjtenek, amit egyikük átvesz és átad Rudinak, aki azt átnézi és zsebébe dugja.)

PAPPEL ÚR (Aki átadja az adományt): Adományunk csekély, de kérjük átadni az afrikai néger nőknek barátságos üdvözletünket. Mondja megszentéletű atyám, hogy Pappel úr külön is üdvözli őket. (Megemelik mindanynyian kalapjukat, Rudi meghajlik feléjük és a lépcsőn lefelé indul. Kalapját felteszi fejére, amint a lépcsőn lefelé jön, mellényét felül kigombolja, kihajtja, most egészen dendis kinézése van. Az oszlopok egyikén lógó virágokból egyet leszakít és gomblukába tűzi. Cigarettára gyujt. Amint a lépcső aljára ér, már külsőleg tökéletesen átváltozott. Fenn a hitelezők ismét feltett kalappal ülnek. Pudowkin és a sapkás már eltüntek a korridor egy másik végében. A zenészek ujból elhelyezkedtek és cincogtatják hangszereiket. Amikor lenn Rudi megjelenik, a korcsmában levő összes nők feltekintenek. Nagy sürgés forgás támad közöttük, ruzsozzák magukat és kis tükrökben nézik arcukat.)

BLŐSE ÚR: Rudi! Hogy kerültél ide, Rudi?

RUDI (Hidegen): Nem tudom kivel téveszt össze uraságod! Kihez van szerencsém?

BLŐSE ÚR: Hugó bácsi vagyok, Blőse Hugó! Ne légy kegyetlen, Rudi!

RUDI: A mi utaink elváltak, ami volt az volt, különben is figyelmeztetem, hogy a hang, amit velem szemben használ meglehetősen tiszteletlen. Fel kell világosítanom arról, hogy hittérítő vagyok Afrikában.

BLŐSE ÚR: Megáll az eszem, Rudi! Hittérítő lettél, Rudi? No de ilyet? Mindég mondtam, hogy a Rudi vagy börtönbe ikerül, vagy ...

RUDI: Ne hízelegjen! Negyedik napja érkeztem haza, két hétig Berlinben voltam, ahol előadást és gyűjtést rendeztem az afrikai hitetlenek érdekében. Meglehetősen jól sikerült kis gyűjtés volt. Hordágyon vitettem fel magam az előadóterembe a nagyobb hatás kedvéért.

BLŐSE ÚR: Nem is tudok mit kérdezni tőled első meglepetésemben, Rudi!

RUDI: Majd kérdezek én! Bezárták-e már Toncsi néni bordélyházát?

BLŐSE ÚR (Kezeit tördeli): Ne feledd el, Rudi Toncsi néni nagynénéd, kegyes nőm és a nagymama legjobb barátnője.

RUDI (Folytatva): Kiszabadult-e már a fogházból Ottó?

BLŐSE ÚR: Megmentettük, kifizettük a hamis váltók károsultjait. Rudi, az unokaöcsédről beszélsz!

RUDI: Erényes nődhöz másznak-e még be az ablakon? Vagy már a kutyának sem kell és bánatában beállt az erkölcsvédő liga alapító tagjai közé?

BLŐSE ÚR: Kétségbeejtesz Rudi, engesztelhetetlenségeddel és cinizmusoddal. Még mindig szédülök itt előtted a meglepetéstől.

RUDI: Sokat ittál talán öreg Hugó!

BLŐSE ÚR: Körül vagyunk véve ellenségekkel, a szomszédok, a szénkereskedő, (mind suttogóbbra váló hangon, élénken és eszelősen gesztikulálva) a mészáros, az építészvállalkozó, a biztosítási ügynök, a takarmánykereskedő és a specerájos! Akárhová megyek, követik nyomomat és életemre törnek.

RUDI: Megőrültél öreg Hugó és kész! Engedd meg, hogy ennek az örömére mindent, ami közöttünk történt elfelejtsek és meghívjalak valami itókára! (Int egy kiszolgáló pincérnek.)

BLŐSE ÚR: Én nem iszom semmit, Rudii

RUDI: Én fizetem öreg Hugó. egészen bátran ihatsz! Ezzel még nem teszed tönkre hőn szeretett családodat! Nekem, hozzon egy pezsgőfröccsöt két szem földieperrel. Él-e még a nagymama?

BLŐSE ÚR (Rejtélyesen): Él, de nem sokáig!

RUDI: Ne bolondozz öreg Hugó, talán még meg akarod gyilkolni a (nagymamát. Kegyes küldetésemnek megfelelőleg ezennel le beszéllek hasonló vállalkozásról. Jönnek az ördögök és elvisznek szőröstől bőröstől.

BLŐSE ÚR: Az ördögök itt vannak és elvisznek A hitelezők!

RUDI: Bumm! Nem szeretek jósolgatni! De van egy régi cimborám, aki kimondottan jóslásokkal foglalkozik, az megmondaná rád vonatkozólag a magadét!

BLŐSE ÚR: Kicsuszott a lábam alól a talaj! Összevissza kóborlok, nem vagyok képes otthon maradni és hallgatni a teheneim bőgését, akik éheznek és velem együtt érzik a veszélyt. Tejük legtöbbnek elapadt, mindenkinek tartozom és kora reggeltől késő estig jönnek a pénzükért. Hangosan kiabálnak és megvonták tőlem a hitelt. A szomszédok bámészkodnak és kárörvendő arccal vigyorognak rám, ha vélük találkozom!

RUDI (Kegyes ábrázattal): Bizzál az: Űr végtelen bölcsességében és jóságában öreg Hugó! Tudnék analóg példákat felhozni a bibliából.

BLŐSE ÚR: Itt már a biblia sem segít.

RUDI: Kétségbeejtő!

BLŐSE ÚR: Összevissza kóborolok, számítgatok és latolgatom az eshetőségeket! Már addig jutottam el, hogy ilyen vendéglőkbe járok, iszom és ha berugtam énekelek! Mit gondolsz, hogy mit szoktam énekelni, Rudi?

RUDI: Bizonyára Jeremiás siralmait!

BLŐSE ÚR: Éppen azt. Összeismerkedtem egy zenetanárral, aki egy kis bódéban lakik a környékünkön és annak van egy harmóniumja és megtanított énekelni Jeremiás siralmait, elejétől végig. Esténként azt énekelem itt a vendéglőben és ha hazamegyek otthon és még a nagymama is énekel, akinek különösen tetszenek az ilyesfajta nóták.

RUDI: Egészen jóképű cinikus fickó lettél öreg Hugó!

BLŐSE ÚR: Izzadok és verítékezek! Senki sem segít, vagyonom a hitelezők kezére kerül, házamat hamarosan elárverezik és kitesznek az uccára. Teheneimet levágják és ismerőseim még köszönésemet sem fogadják. A balszerencse üldöz minden vállalkozásomban. Otthon sincs helyem, mindenért engem okolnak, már sokszor kénytelen vagyok kinn hálni a tehenek között az istálóban és elbujni a pincébe, ha jönnek az emberek a pénzükért és nem tudok fizetni. Hát van erre analóg példa a bibliában?

RUDI: Ha éppen utánanéznénk ...

BLŐSE ÚR (Élénken tiltakozva): Nincs erre példa, Rudi se a bibliában sem sehol! A tény az, hogy összeomlás előtt állok. Bujkálok a pincében és énekelem Jeremiás siralmait. Villanyóránkat kikapcsolták, ugyanúgy a gázóránkat is. Hitelünk nincs már sehol, butoraink és jószágaink le vannak foglalva. Az erkölcsi métely is megfertőzött, mindenféle korcsmákba járok és mindenféle gyanus alakokkal barátkozom és ismerkedem.

RUDI: Kezdjél egy új életet öreg Hugó! Lehet, hogy visszamegyek Afrikába és széleskörű ismeretségeim segítségével, amiket mint hittérítő szereztem egy annál jobb üzletbe foghatunk. Leánykereskedők leszünk, egy szép napon megszökünk! Itt hagyod a teheneket, a nagymamát, a Pirítós uccai házat, a Róza kutyát és a gramafont! Hű hitvesedet, a hitelezőket, a rokonokat !

BLŐSE ÚR: Lecsuknak Rudi, ha megcsípnek !

RUDI: De kicsinyes vagy öreg Hugó! A tárgyaláson legalább minden kiderül. Mindenesetre, ha elhatároznád magad én olyan fickó vagyok, hogy segítek rajtad. Itt lakom és csak érdeklődjél utánam, lehetőleg kegyes ábrázatot vágjál és remegtesd hangodat. Nézz csak jól körül odafenn a korridoron ül egy csapat viziló!

BLŐSE ÚR: Környékbeli (kereskedők, iparosok és vállalkozók. Hitelezőim közé tartoznak. Mindenütt a nyomomban vannak és figyelnek. Holnapután árvereztetnek nálam! (A hitelezők most egymásután felemelkednek fenn a korridoron, kezet fognak egymással és lefelé indulnak libasorban. A zene játszani kezd. A hitelezők mind elhaladnak, Blőse úr asztala előtt meglepetten látják, hogy Rudi ott ül Blőse úr társaságában. Az első a sorban fagyosan üdvözli őket, nem tudva mit csinálni meglepetésétől, az utána következők mind kevésbé fagyosan, mind mélyebben megemelve kalapjukat Rudi és Blőse úr előtt. Míg végre az utolsó a sorban már kezet is fog velük, szélesrenyílt mosolygós ábrázattal.)

KRUXER ÚR (Aki utolsó volt a sorban, nyájasan és megvesztegetvén): Örvendünk, hogy gondtalanul szórakozik, kedves Blőse úr!

BLŐSE ÚR (Felmelkedve, sápadtan és verítéket törölve homlokáról, a zeneszó elnyomja fájdalmas üvöltését): Mindenhová követnek! Nem szórakozom! Körülállják a házaimat és összecsődítik a szomszédokat! Kiállanak üzleteik elé, mutogatják a teli szeneszsákokat és a sonkákat, ébredjetek fel!´ (Már egészen zavarodottan kiabál és gesztikulál összevissza. Rudi közben felgombolja ismét mellényét, kalapját leveti és a virágot eltünteti gomblukából, ismét kegyes ábrázatot ölt és tökéletes hittérítővé alakul át.)

RUDI (Megbotránkozva Blőse úr viselkedésén): Uram ön elfelejti, hogy egy misszionárus társaságában van és nem a méltóságának megfelelően viselkedik. Ma este még kegyes megbeszéléseim vannak, induljon haza és igyekezzék magát sorsában megnyugtatni. (Kezeit összefonja és alázatos pillantással tekint Blőse úrra, aki magában egészen összeroskadva ül az asztalnál.)

BLŐSE ÚR: Megyek Afrikába Rudi, bekenem a képemet és olyan néger leszek akár a többiek! Elmegyek leánykereskedőnék, Rudi új életet akarok kezdeni, itthagyom a nagymamát, a Pirítós uccai házait, a gramofont és a rokonokat, nem bírom tovább ezt az életet! (Kezeit tördeli és könyörög. Haja egészen kuszált és szemüvege mögött tekintete zavaros.)

RUDI (Közben felállt, méltóságteljesen, amint egy misszionáriushoz illik): Hagyjuk ezeket az agyrémeket, uram! Minden részvétem az öné, de megérti, hogy tekintettel kell lennen társadalmi méltóságomra is. Tegyen eleget mindég kötelezettségeinek! Majd Afrikában elbeszélem okulásként az ön történetéi kegyes misszionárius társaimnak paszianszozás közben! (A kijárat felé indul, ahol már két nő várja, a többiek, akik a helyiségben vannak felemelkednek félig ülőhelyzetükből és fel akarnak tünni mindenképpen, Rudi eltünik a bejáraton a nők társaságában. Blőse úr az asztalnál egyedül marad, kezeibe temeti arcát és mereven néz maga elé. Ekkor a korridorról lefelé haladva jön Pudowkin et a sapkás színész, nagy barna gallérban. Blőse úr, amint közelébe érnek, igen zavarodottan viselkedik, eltakarja arcát és védekezve maga elé emeli kezeit.)

BLŐSE ÚR: Ne bántsanak, itt maradok! Egészen rendesen fogok élni és megszabadulok agyrémeimtől! Mondjátok meg mindenkinek!

PUDOWKIN: Ne féljen uram, mitőlünk egyáltalán nem kell tartania. Én egy filmrendező vagyok, ez pedig itt egy színész! Egy filmen dolgozunk, aminek a címe az Élő holttest, ha ugyan hallott életében erről. Én vagyok Fedja, aki elpusztul, ez a barnagalléros és sapkás alak pedig itt egy csavargó, aki abból él, hogy revolverét, akinek valami szándéka van rövidebb időre pénzért kölcsönadja. Sok minden dolog vau a könyvekben. (Mellételepednek.)

BLOSE ÚR. Meglepően sok minden van a könyvekben. (Elgondolkodik.)

A SAPKáS: Van például egy könyv, a címe Don Quijote, egy lovag kalandjainak a leírását tartalmazza. Egy eszelős lovagét, aki különböző lehetetlen helyzetekbe kerül. Mindenkiben barátot vagy ellenséget lát. Szélmalmokkal harcol és a borostömlőket óriásoknak nézi.

BLŐSE ÚR (Felfigyelne, de közben egészen másra gondol): Micsoda bolond egy lovag.

PUDOWKIN: Vagyona veszendőbemegy, kis birtokán a gaz burjánzik és földjeit senki sem műveli, körülötte minden pusztul, rossz girhes fehér lován összevissza járkálja az országot és csak meghalni tér haza Micsoda költői gondolat.

BLŐSE ÚR: Nekem is vannak teheneim, két öreg lovam és egy házam. Adót fizetek és ezáltal kiölnek minden önérzetet belőlem. De idegenek előtt nem panaszkodom! Az urak színészek és valószínüleg velem is komédiáznak.

PUDOWKIN (Belékezdve a komédiába, minden meglepetés nélkül): Légy kegyes irántunk nemes lovag, bízzál meg bennünk és tüntess ki bennünket bizalmaddal. Vedd fel páncélodat és pusztisd ki a gonoszokat, akik e várost ellepik.

BLŐSE ÚR: Teheneim éhesek és bőgnek! A szomszédok kárörvendően suttognak és nappal a pincében bujkálok, este pedig titokban eltávozom otthonról és töprengek valami rossz kávéházban. Olykor már magam is azon vagyok, hogy kipusztítom a városból a gonoszokat!

A SAPKÁS Nagy feladatot vállalnál magadra nemes lovag! Az egész világ tele van gonoszokkal és ostobákkal.

BLŐSE ÚR (Homlokáról törli a verítéket, izzadva): Én nem vagyok színész és igen kevéssé ismerem az irodalmat, a könyveket, amikben meglepően sok minden van megírva. Csak a saját sorsomat látom! Ami ki van szolgáltatva rengeteg gazságnak, aljas kerítésnek és tilalmaknak és átlátom az egész életet! Meg kellene változni sok mindennek ezen a világon!

PUDOWKIN: Nemes lovag, Don ...

BLŐSE ÚR: Ha meghalnék, el sem tudnának temetni. Hitelem teljesen kimerüli és az emberek, akiknek tartozom mindenhová üldöznek, már azon vagyok, hogy elszököm, itthagyok mindent és elmegyek Afrikába új életet kezdeni! (Elmereng, egyik könyökére támasztott fejjel. Majd egy mély sóhajtással): Ha lenne valamilyen ruhám!

PUDOWKIN: Milyen ruha?

BLŐSE ÚR: Valamilyen ruhám, amiben nem ismernének! Valami álruhám ha lenne, felöltöznék belé és akkor nem kellene minduntalan összevissza bujkálnom és elrendezgetném nyugodtan összes dolgaimat, otthon is megmagyarázhatnám nyugodtan mindenkinek, hogy legjobb lenne, ha egész családommal valami más helyre, messzire elmegyek, új életet kezdeni. Közben tudnék egész családom részére álruhákat szerezni és természetesen ők is velem jönnének

PUDOWKIN: És mit csinálna ott?

BLŐSE ÚR: Tehenészetet így elmennék Indiába, ahol a szent tehenek vannak, kinn hevernek az uccákon és a járókelők kitérnek az ott heverő szent tehenek előtt. A tehenek szent állatok és a tehenészet egy igen szent dolog. (Végső elhatározással.) Vinnénk a nagymamát is! Beállítanánk egy szent tehenészetet! (Elragadva a fantázia hevétől.) Egy szent tehenészetet szent fejőkkel és megáldott zsétárokkal, igaz és makulátlan fogyasztókkal a szent kávémérésekben, micsoda fantázia van ebben! Mennénk az uccákon és mindenki megemelné előttem a kalapját! (Extázisban.) Felhúznánk a gramofont. De micsoda messzefekvő ábrándozások ezek! (Elgondolkodik. Már Blőse űr felállott és összevissza hadonász. Már előbb bejött a helyiségbe két hajcsár, egy gyerekkel. Egyik hajcsáron egy rossz őrmester zubbony van. Másik vörös és szeplős. Blőse úr megpillantja őket, amint leültek egy asztalhoz a 2enekar szomszédságában és isznak. Két tehén kivehető árnyéka fekszik végig az ablakon, mintha azok a tehenek árnyai lennének. Blőse úr most feláll és közeledik a hajcsárokhoz, akik megdöbbenve ülnek helyükön és nézik ezt a különös figurát. Feléjük hajlik át az asztalon és megszagolja őket.) Maguk meg hajcsárok! Teheneket hajtanak. Meg lehet érezni magukon a tehénszagot! Mindjárt megéreztem, hogy tehenek és hajcsárok vannak a közelben. A hajcsárok korcsmázók. Nagy korcsmázók. Mindég dalolnak és isznak és tehénszaguk van! (Szagolgatja őket, azok rémülten és szégyenkezve ülnek a helyükön, kinn felbőg ekkor két három tehén.)

PUDOWKIN (Aki szintén felemelkedett és óvatosan megfogja Blőse úr kabátját): Jöjjön csak uram!

BLŐSE ÚR (Most kezd már benne az alkohol dolgozni és minden zavarodottsága ezáltal megnövekszik és túlzott mérteket ölt): Itt senkinek sincs tehénszaga, mindenki másnak emberszaga van, menjen ki mindenki, hagyják abba a zenét és vezessétek be a teheneket! (A hajcsárok iszonyatosan szégyenkeznek és ijedten lesnek Blőse úrra, aki asztaluk fölé hajlik és még mindég szagolja őket. A zene is lassan elhallgat. Többen felállnak. Kinn a tehenek bőgnek.)

A SAPKÁS (Szintén Blőse úr mellett és kezét fogja): Jere velünk egy kicsit, nemes lovag!

BLŐSE ÚR: Szagoljatok meg, nekem is tehénszagom van! És mégis üldöznek, a pincékben kell bujkálnom és összeröhögnek a hátam mögött! Blőse Hugónak már nincs hitele, mindenkinek tartozik és tehenészete dobra kerül! Elviszik az ördögök! Blőse Hugó megőrül! Elmegy Indiába vagy Afrikába, összeszüri a levet, gyalázatos életü unokaöccsével, aki a család és a város szégyene! Elbúcsúzik teheneitől és Róza kutyájától, akik egyetlen megértő barátai és Blőse Hugó meghal!

PUDOWKIN (Megfogja Blőse úr karját és viszi magával felfelé a lépcsőn). Amire visszajövünk minden rendben lesz! Megérkeznek a hitetlenek és itt lesznek a leánykereskedő ügynökök Délafrikából. Jerünk Blőse úr! (Felvezetik Blőse urat a korridorra és ott eltűnnek egy függöny mögött. A tehenek kinn bőgnek. Ekkor az első bejáraton a korridor alatt megjelenik ismét Rudi, kegyes arccal és felgombolt missziós ruhában, manzsettáit igazgatva, jobbra balra hajtogatva fejét külsőséges alázatosságban. A hajcsárok ekkor emelkednek fel asztaluktól, roppant restelkednek a rajtuk esett sérelem miatt. Ekkor a tehenek árnyai újból megjelennek a szanaszétülő alakok fölött, most eszeveszett rohanásban és csordává tömörülve és kinn már minden kétséget kizárólag felhallatszik az állatok szomorú és zavarodott bőgése. Ekkor a korridoron felül a függöny mögül előtűnik Blőse úr, Don Quijote páncéljába öltözve, hosszú lándzsával kezében, amint magára vette e ruházatot a színészek készletéből. E ruházatban ő is igen megváltozott. Mögötte a félrelibbent függöny mögött egy percig még láthatók Pudowkin és a Sapkás alak, akik azután visszahúzódnak.)

BLŐSE ÚR (Leül a korridoron a nagy asztal mellé, két kezébe hatja fejét, lenn a tehenek még mindig bőgnek, ekkor Rudi megpillantja fent Blőse urat és bámul): Blőse Hugó elbúcsúzik teheneitől!

RUDI (Összecsapja kezét és a lépcsőn felfelé siet Blőse úrhoz): Öreg Hugó mi történt veled? Beállottál komédiásnak?

BLŐSE ÚR (Értelmetlenül búmul Rudira és maga elé): Mért nem veszed fel a ipáncélodat? Ebben a városban rengeteg gonosz és ostoba ember lakozik, kövérek és elbizakodottak, akik ellen védekeznem kell! Meg kell védenem házamat, családomat és jószágaimat! Itt ezen a helyen ültek! (Döngeti öklével az asztalt.) Most is itt vannak körülöttem!

RUDI (Fenn az utolsó lépcsőfokon): Eriggy haza öreg Hugó!

BLŐSE ÚR Ülj le ide. mellém és várjuk a leánykereskedőket, mindjárt jönnek! Az egész házam otthon őrizetlenül van! Mégis haza kell mennem! (Elgondolkozik.)

RUDI (Lendülettel): Őrizetlenül az semmi! Lenn vár rád egy kis kövér alak, valami zenetanár és keres! Nagy kalapot visel és állandóan dudolgat magában és úgy viselkedik, mint egy süket!

BLŐSE ÚR: Miféle zenetanárról beszélsz?

RUDI: Azt mondja, hogy együtt szoktatok énekelni. Nyilván az, akiről az előbb beszéltél és aki egy kis fogadóban lakik. Akivel együtt szoktátok énekelni a Jeremiás siralmait!

BLŐSE ÚR: Többet nem énekelünk!

RUDI: (Int egy kis kövér alaknak, aki már közben is ott állt a zenészek dobogója mellett, fogdosva azoknak a hangszereit. Ez Brames zenetanár, nagy kalapot visel és csokorra kötött fekete nyakkendőt. Alacsony kövér ember és hosszú haja van; püffedt arca és jóakaratú végtelen szomorú szemei. Rövid gallért visel, most ahogy Rudi intett neki, ő is felhalad a lépcsőn, értelmetlenül bámulva Blőse urat, aki könyökére támasztott fejjel néz maga elé.)

BRAMES: Már régen kereslek, Hugó! Egész este vártalak, hogy gyere és énekeljünk. Voltam nálatok és ott kerestelek, de elutasítottak. Nagyon csunyán elutasítottak. No, de nem baj. Mindenütt kerestelek, míg találkoztam hitelezőiddel és azok utbaigazítottak. Nagyon csunyán igazítottak utba, de mégis utbaigazítottak, Hugó. Találtam egy ujabb éneket, amire megtanítalak. Ez az ének talán még inkább megfelelő helyzetednek, mint a régi! Mi történt veled, Hugó?

BLŐSE ÚR (Felemelkedik): Te egy egészen utolsó fickó vagy Brames! Összevissza szaladgálsz és dudolgatsz akár egy hülye! Vacsoráztál-e már?

BRAMES (Megszégyenítve): Tudod jól Hugó, hogy csak akkor vacsorázom, ha már énekeltünk! A te jóvoltodból szoktam vacsorázni, Hugó!

RUDI (Kapva az alkalmon): Nagyszerű, akkor tehát énekelni fogunk! Várjuk a leánykereskedő ügynököket, megtárgyaljuk velük a dolgokat és utána énekelünk! Jól beénekelünk, én is énekelek, legalább mindig dicsérték a hangomat! Öreg Hugó jól beénekeltet bennünket a derék öreg Hugó! (Megsimogatja.)

BLŐSE ÚR (A lépcsőn amint lefelé halad): Többet nem énekelünk Brailles! A leánykereskedő ügynököket sem várjuk, odahaza minden jószágon) és egész családom őrizetlenül van! Blőse Hugó felveszi a versenyt az egész világrenddel! Ő is polgár és szembeszáll a polgári társadalommal! Megvédi házát és jószágait! Fölébredtem álmomból! Többet nem énekelünk. (A lépcsőn felfele halad vértezetében hosszú lándzsájával kezében, határozottan, de mégis valami szomorúsággal. Lenn a zenészek még játszanak. Brailles zenetanár és Rudi szintén megindulnak utána.)