Az irodalmi téren való túltermelés egész bizonyos, hogy szintén az egyetemes válság egyik tünete. Beteges tünet, mert a megjelenő könyvek számának arányával nem tart lépést a szellemi dolgok iránt való érdeklődés. Sőt: a piacra dobott irodalmi termékek tömege okozza, hogy a már amúgy is mérhetetlen szellemi zürzavar egyre nővekszik. A vélemények ezrében mindinkább eltűnik az igazi vélemény s az igazi vélemény megtalálására képtelenné teszi az olvasót. Az olvasó számára már eleve csak a zsákuccák vannak megadva. A tömegesen megjelenő könyvek közt lehetetlen az eligazódás. Nincs elme, amely kontrolálhatja valamennyit. A kritikát letapossa a reklám s a reklámból már eleve kihalt a kritika. A Bulletin du Livre Francais egy kimutatása szerint Franciaországban 1930-ban 9176 könyv jelent meg. Ez kétségtelenül csökkenést jelent 1929-el szemben,, amikor 11,185 volt az ujonnan megjelent könyvek száma. A legutolsó években az ujonnan megjelent könyvek rekordszámát 1925 tartja, amikor 15,054 új francia könyv hagyta el a sajtót. — Minden valószínűség szerint Franciaországban is az ujonnan megjelent könyvek háromnegyedrésze felesleges. — A Bulletin du Livres Francais kimutatásából különben még kiderül, hogy 1930-ban 2500 regény jelent meg Franciaországban. Föltételezve, hogy egy szerző évente „csak” egy regényt ír, akkor is Franciaországban minden huszezer emberre egy regényíró esik, ami még egész helyes arányt fejezne ki, ha a francia népműveltségi viszonyok tényleg elbírnák egészségesen azt az irányt s ha a minden huszezer franciára eső regényíró tényleg megütné az igazi regényíró mértékét, ami persze a leg kevésbé sem áll. (G. G.)