Mint a legtöbb mai orosz regényben, úgy itt is a küzdelem a regény fő témája. Világnézetek, generációk, életformák küzdelme, amelyek révén természetszerűen a köz élete kerül első vonalba. A közösség élete, amely mellett elhalványul minden egyéni élés. Az elhagyott vidéken épülő papírgyár szimbolikus képe az épülő nagy orosz birodalomnak. Az erdők örök csendjébe, az elveszett falvakba s az idillikus helyen fekvő kolostor atmoszférájába férfiak új serege jelenik meg, akik könyörtelenűl rombolják le a régit, hogy az újat felépítsék. Keresztül-kasul ássák a vidéket, elhordják a sárból és hulladékfából összetapasztott falvakat és újakat építenek föl. Természetesen ezer ellenkezésre találnak. A szerzetesek vallásos fanatizmusa, a parasztok intrikája, denunciálása és indolenciája, a hivatalok bürokratizmusa s nem utolsó sorban a természet erői próbálják elgáncsolni munkájukat. Végül azonban győznek... Az író lépésről-lépésre kiséri küzdelmüket. A regénynek azonban a harcoknak nem ez a hű visszaadása az igazi erénye. S valójában nem is az, hogy az istenhátamögötti zug iparosítása sikerül, hanem az, hogy egy költő ragadta meg ezt a témát, aki ebiből a küzdelmes épülő világból mindent a maga eleven tisztaságában ad vissza. A vallási émelygések patologikus határeseteit ugyanoly erővel ragadja meg, mint a szereplők tömegét, külön-külön egyéni profiljaikkal. A szereplő mérnökök és szellemi munkások közül kiemelkedik pár nő is s ha szerelmi ügyekről nincs is szó a regényben, nagyon finom és lélektanilag elmélyített kapcsolatok ra bukkan az olvasó, amelyeken a gyöngédség tiszta líraisága ragyog. (Budapest)

* Leonid Leonow. Aufbau. Paul Zsolnai Verlag, Wien-Leipzig, 1930.