FĹ‘oldal

Korunk 1931 Július

Csökkenő vásárlóerő, pusztuló kultura


Szacsvay Gusztáv

 


Köztudomásu, hogy a gazdasági és szellemi életszínvonal között a legszorosabb az összefüggés. A kulturális berendezések létesítésére és ápolására hivatott szervek beletartoznak a gazdasági organizmusba s ha válságszituációban van az utóbbi, úgy válságba kerülnek az előbbiek is. A művelődés úgy részleteiben, mint egészében — a kapitalisztikus államon belül — financprobléma s azért kulturpolitikáról csak akkor beszélhetünk, ha a kulturgazdálkodás pénzügyi részével számoltunk. Az iskolák s a többi művelődési szervek állapotának egészségi grafikonját így szükségképpen a gazdasági élet egészségi grafikonja rajzolja fel. Érthető tehát, ha ma — az egyetemes gazdasági válság napjaiban — mindenünnen az iskolák leépítését jelzik a lapok. Angliában, Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban s természetszerűleg a kisebb államokban is a kulturgazdálkodásra fordított összegek egyre csappannak. Angliában például nem szavazták meg azt a törvényt, amely az iskolaköteles kornak a tizennegyedik évről a 15. évre való kiterjesztését célozta, jóllehet ezt a törvényt azért is életbe kellett volna léptetni, hogy magasabb korhatáron kezdődjék a munkanélküliség, vagyis a munkanélküliek száma egy korosztály jelentékeny százalékával essék. Németországban viszont jelentékeny számmal emelték az osztályok megengedett létszámát, azaz jóval csökkentették az új osztályok, illetve iskolák felállítását. Kanadában leszállították a néptanítók fizetését. Csikágó hónapok óta nem fizeti a tanítóit, Palesztinában az iskolák egy részét becsukták, a tanítói létszámot korlátozták és így tovább. Mindenütt ugyanaz a tünet. A gazdasági válság (az alap rengése) egyre nagyobb repedéseket idéz elő a felépítményen. A kapitalisztikus állam mindinkább kényszerül költségvetésében a nevelésre és a kulturára beállított kiadásait korlátozni. Az iskola, mely a tömegek művelésének egyetlen forrása, belekerült így az elnyomorodás ama folyamatába, mely az iskolán kívül a magánéletben is általános. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy emelkedő árak és kevésbé emelkedő munkabérek, vagy pedig eső munkabérek és kevésbé eső árak mellett, a vásárlóerő gyöngülése esetében, (ami a gazdasági válság legegyszerűbb kövekezménye) az emberek és háztartások elsősorban kulturális kiadásaikat csökkentik, illetve építik le, ellenére azoknak a szellemi erőknek, melyek bizonyos társadalmi csoportokban a kulturális elnyomorodás e folyamatával szembefeszülnek. A gazdasági válság következtében elromlott vásárlőerő kedvezőtlen kihatására különben az általános műveltségi színvonal leromlását illetőleg egész pontos adatok hozhatók fel. A német konjunkturakutató intézet 3.5—4 milliárd márkára becsüli az 1930 év folyamán elmaradt német munkabérjövedelmet. Ebben az összegben elsősorban azok a tételek halmozódnak fel, amiket száz és százezer német háztartás kulturális célokra adott volna ki. Hozzáveendő azonban ehhez az elmaradt jövedelemhez még az az összeg is, amennyivel például a német hivatalnokok fizetését csökkentették, kiegészítve annak az összegével amennyivel a munkanélküli biztosítás járulékát minden egyes alkalmazott részéről emelték, (ujabb 3 milliárd márka) — mert ezeket az összegeket is nyilvánvaló, hogy kulturkiadásai csökkentésével térítette meg magának a német dolgozó, hogy háztartását valahogy egyensulyba hozza. A munkanélküliek viszont, akiknek javára ez összeg jórésze szólt, alig hihető, hogy munkanélküli segélyeikből kulturkiadásokat is fedezhettek. A kulturális színvonal esését azonban talán még szemléltetőbben kifejezi ha az német összfogyasztás indexét vesszük” amely 1930-ban (ellenére a nagyobb népességnek) 6.5 százalékkal volt kevesebb, mint 1928-ban. A fogyasztás visszaesése természetesen minden téren bekövetkezett, 5.3 százalékkal kevesebb élelmiszer fogyott, 7.6 kevesebb ruha, 10 százalékkal kevesebbet költöttek lakásszükségleti dolgokra, a kulturális javak fogyasztása pedig 17.6 százalékkal esett... A gazdasági válság kihat minden területre, de legerősebben talán a kultura felé. A mélység szélén, amit a gazdasági válság felszakított, a veszedelem közvetlen közelében a kultura áll... (Arad)


 


Vissza az oldal tetejére