Ennek az új, nagy feltűnéstkeltő regénynek a témája a legkevésbé sem regényes; sőt nagyon is mindennapi. A derék falusi cselédleányt, Mariet elcsábítja egy pincér. A csábításnak csakhamar mutatkoznak a következményei. A lánynak ott kell hagyni a birtokot, ahol szolgál. Egy vidéki városba megy. Gyermeke állami gondozásba kerül. Marie felkerül Berlinbe, ahol ismét találkozik a pincérrel, akit szeret, s aki ismét elcsábítja és a lány ismét teherbe esik. Mindenesetre most már házasságot kötnek. Ital és betegség azonban a pincért a bűn útjára viszik. Börtön. Marie közben dolgozik s a gyerekek szaporodnak. Még a válás után is erőszakot követ el rajta a pincér. Igy születne meg az ötödik gyermek, mert ezt az ötödiket a különben jó és gondoskodó anya nem akarja világra hozni. Többi gyerekein látja az epileptikus apa betegségének nyomait. Orvoshoz fordul, de mert az orvos (jog szerint!) visszautasítja, bábaasszonyhoz fordul. Az operáció nem sikerül. A rendőrség letartóztatja. A vizsgálati fogságban Marie Szameitat felvágja az ereit ós meghal... A történet tehát régi. Hasonló eset legalább ezer történik évente Németországban. A témát drámában, regényben ép eleget ábrázolták. A tendencia minden kihangsúlyozása nélkül azonban úgy, hogy a tendencia mégis a legvádlóbban jelen van, még egyszer sem. A témának ez az észrevétlen előadása a könyv legnagyobb hatóereje. Az emberek Marie körül mind jók, még az éjjeli lokál lányai, sőt a rendőrkomiszár is. Kikerülhetetlenűl látható, hogy nem arról van szó, hogy az emberek „erkölcse” milyen. Mert hiába jók, a gazdasági válsággal s a törvény merevvé vált paragrafusaival szemben tehetetlenek... E könyv anélkül, hogy politizálna — aktivizál. (Prága)

* Josef Maria Frank: Das leben der Marie Szameitat. Verlag der Bücherkreis. Berlin 1931.