Uj élet kapujában a cime annak az erdélyi Szépmives Céh kiadásában megjelent regénynek, (a szerző Karácsony Benő), mely aktuális problematikára törekedve a régi és új életformák közt morzsolódó polgárság életéből veszi anyagát. A regény a háború végével kezdődik. Hőse, (Tunák) a regény elején orosz hadifogoly. A multtal azonban nemcsak itt találkozunk. Tunák figurája az egész regényen át a mult egy hajlithatatlan tipusát képviseli, ki a háború utáni világ elváltozásaival szemben végig hadilábon áll; a regény meséje, konfliktusa mind ebből a hadiállapotból következik. A régi és az „új” összeütközése azonban nem természetes abban az értelemben, ahogy a társadalmi folyamatok természetesek. S ebben a szerző formálása a ludas, akinek a kezén a regény világa nem lesz, hanem készül. Kiderül a regénynek ez a vonása már az első oldalakon. Jön hazafelé Tunák Oroszországból; végig a forrongó orosz világon s ennek a sorsokat formáló világnak az értelméből sem a hős, sem a szerző nem lát semmit, lévén még ebben a társadalmi-regényben is a szerző szemében fontosabb az ember belső világa és hazavágyása, mint az egész meglódult világ. Kétségtelenül fontos ez. Ám az egyénre összpontosított exponálás e technikája minimálisra szűkíti a regény valóságterét. A hős így legfeljebb a cipője talpán áll, de nem a valóságában. Hogy menynyire csak ezen áll, kiderül a továbbiakból. Tunák hazaér, egy teljesen megváltozott világba, — valójában azonban még csak sejtelmünk sincs arról, hogy hová. A szerző u.i. felettébb akkurátus ennek az elnemárulásában. Kideríthetetlen, hogy hol van ez a „haza”; Erdélyben-e vagy Magyarországon? Holott igen fontos volna megtudni. Elvégre mindakettő egész más gazdaságitársadalmi milieu, más és más életkövetkezésekkel. A regénynek mindvégig ez a valóság-titkolás a baja. A regény végig egy ellenőrizhetetlen társadalmi tér kitalálásaiba épül. Holott: minden igazi kor-regény hely regény is s korántsem valamely általános, földrajzilag és társadalmilag elmosódó, hanem reálisan konkretizált helyé, mint ahogy ideje eo ipso konkrét. Minden kor-regénynek ezen is mulik a hitele. Az Uj élet kapujában elvileg löki fel ezt a követelményt. Következménye azután ennek, hogy nem valamely konkrét társadalmi réteg képviselői a regény hősei, hanem az önmagukéi s ez azt is jelenti, hogy más milyenek is lehetnének, azaz (bármily sikerült is egyik másik képe) hiányzik belőlük a másmilyenség lehetetlenségének (speciális gazdasági-társadalmi okokon muló) kényszere. Az író önkényének figurái így, akik valamely eleve kitervelt séma szerint élnek s nem a konkrét társadalomvalóság erőterében. Önkényes és kitalált az egész Tunák körüli világ. Egyebeken kívül annak az „általános emberi”re való törekvésnek a hajótöröttje, igy a regény, mely a „művész” u. n. szuverenitásáért feláldozza a mondanivalók belső igazságát. A „szuverenitás” e fennenpompázása miatt kerül ellenmondásba szerző a valósággal. Avagy csak nem hiszi, hogy az a sokat aposztrofált „új élet” lényegében a modern technika és a szabadszerelem volna, amikkel oly komplikált összetűzései vannak Tunáknak. Az ellentét értelme a valóságban az új és a régi között nem ebben áll s nem is abban, ahogy az általa dédelgetett Tunákot az új élet reprezentánsával, a kolekótya Himmellel (nyilván azért kelekótya, mert szocialista) szembeállitja. Amilyen önkényes u.i. szerző valóságtere ugyanolyan önkényes e valóságtér minden jelenség-e s történhet, hogy a regényben az egész élet hamisan jelenik meg. Igy adódik azután, hogy a regény kibonyolitásában is hamis a döntése. A felállított alternatívák közt fél a következtetések levonásától s ezért a kibonyolitásban mindakettőnek (Tunáknak és Himmelnek is) igazat ad — stilárisan. Valójában azonban Tunákkal tart, a regény folyamán u. i. már eszerint osztotta el az objektivitását. (Tunák mindig „hős”, az övé megértése, részvéte, csodálata. Himmel amolyan Gegenspieler, aki mindig „humoros”. Rajta mindig nevetnünk kell.) A tiszta döntés helyett így jut el a regény az állásfoglalásnélküliség kátyujába s marad minden ellentét továbbra is ellentét. A hamis látás eredménye a hamis döntés, illetve a világnézeti tisztázatlanság. Minden állásfoglalás alapja a helyes szemlélet; minden társadalmi regényé a helyes társadalomszemlélet. Társadalmi gyökerei miatt — ahogy ez a regény igazolja — szerző mindakettőre képtelen. (Nagyenyed)