A romániai korporációs ideológia tartalmilag nem jelent többet minit a külföldi hasonló elgondolások. Programja, célkitüzése majdnem azonos a külföldi korporációs mozgalom célkitűzéseivel. Ami különbség van az a különleges romániai helyzettel magyarázható.. Osztályháttere azonban azonos az egész világon. Ez az osztályháttér a kispolgári osztály helyzetét fejezi ki a monopólkapitalizmus, az elmélyült gazdasági válság s a kiélesedett osztályharc idején. A korporációs program ezeknek az objektiv tényeknek egyik ideológiai tükröződése.

A gazdasági fejlődés mai fázisában a kispolgárság termelési módja (kisipar, parasztbirtok, kiskereskedelemi, szabadfoglalkozások) megsemmisült, vagy megsemmisülőben van az. állandóan előrehaladó tőkekoncentráció és a gazdasági válság révén. Ennek a gazdasági alapnak a felborulása a kispolgárság nagyarányú elproletárizálódását eredményezi. A kispolgárság gazdasági nívójának leromlása a munkásosztály gazdasági nívója mellé azonban még korántsem jelenti a kispolgári ideológia elhagyását s a kispolgárság törekvéseinek a munkásosztály törekvéseivel való azonosulását. A kispolgárság sajátos helyzeténél fogva gazdaságilag nem tud elhelyezkedni a nagypolgárság, tudatilag, ideológiailag pedig a proletáritás vonalán. (Ez a kispolgárság osztályválságának igazi értelme.) Ezért érthető:, ha sajátos válságát sajátos eszközökkel próbálja megoldani. Harca egyfelől a nagypolgárság és annak gazdasági alapja, a monopól-kapitalizmus ellen, másfelől a proletáriátus és annak gazdasági aspirációja, a kollektiv társadalom ellen irányul. Ez a kettős vonalú harc az: osztályprivilégiumban való részesedésért egyrészt, másrészt az osztályprivilégiumok megőrzéséért, az osztályprivilégiumok eltörléséért harcoló osztály ellen folyik.

A kispolgári törekvések „ideális” célja a kispolgári termelőviszonyok ujraalkotása a monopólkapitalizmus, a forradalmasodó tömegharc s a tőkés termelési mód általános válságának idejében. Ez a cél valójában a történelem visszafordítása, utópiánál tehát alig tekinthető többnek. A kispolgárság egyrésze azonban a mai valóságok talaján konkrétebb és. reálisabb célokat tesz magáévá, Olyanokat, melyek a kettős vonalu harcban a kispolgárság osztály aspirációit a legjobban kifejezik. Ilyen például a korporációs mozgalom tartalma.

Romániában a korporációs eszme — jólehet importcikk — már évek óta különböző csoportok törekvéseinek az ideológiai foglalata. Itt is, mint egyebütt a korporációs elgondolások nagy része más. fasiszta tartalmakkal jelentkezik. Charles Mauras eszméi, a keresztény orthodoxia, a fajvédelem és egyéb változatok egészitik ki az állam testületi megszervezésének az elgondolását. Természetesen ez az ideológia a sok „ideális” toldalék mellett át van itatva speciális romániai vonatkozásokkal is. Tartalmilag azonban — bármennyire bővült az eredeti elgondolás — nem sok ujat foglal magába, még Manoilescunál sem, aki újabban szintén az állam testületi megszervezésének a hive. Manoilescu ugyanúgy mint külföldi elődjei a kapitalizmus termelési anarchiájának s a kiélesedett osztályharcnak a tényeiből indul ki. Manoilescu is mint a többiek a polgári demokrácia és liberálizmus túlhaladottságából kiindulva vázolja fel a korporativ államot. Szerinte is a gazdasági kérdés politikai-törvényhozási úton, a kényszerszindikátusok formájában, mely végső fokon az államkapitalizmusba torkol, megoldható. Ez az államkapitalizmus azonban nem, úgy képzelendő el, hogy a monopól-tőke meghódítja az államot, hanem ellenkezőleg: az „osztály-fölötti” állam kezébe veszi a gazdaság irányítását, megszüntetvén az osztályharcot és a magán-kapitalizmust. Ez az államilag szindikalizált termelés azután nem kapitalista többé és nem kollektivista. Ebben az államban nincs többé osztályharc, nincs válság, nincs gazdasági és társadalmi kérdés. Ez az új testületi állam persze új testületi törvényhozást, az élet új korporativ szabályozását szándékozza. — Amint látjuk az állam, beleavatkozik a magángazdálkodásba, a termelőket kényszerszindikátusokba tömöríti. A kényszerszindikátusokat központi szerv igazgatja. Persze leszi új parlamenti forma, választott és kinevezett tagokicai, decentralizáció (ami kissé ellenmondásnak tünik, viszont a decentralizáció Romániában a kispolgár osztály törekvéseinek állandó célja, természetes tehát, hogy Manoilescu az osztály ellenmondó törekvéseit ellenmondó ideológiában fejezi ki). Nem leszi többé kapitalizmus, de nem lesz mégsem kollektiv társadalom, nem lesz polgárság és nem lesz munkásság. Kétségtelenül nagyon tetszetős ideológia ez a se nem nagypolgár, se nem proletár, átmeneti kispolgári rétegeknek. A kispolgár nem ura a termelésnek, hanem áldozata és így természetes, ha a testületi átszervezés eszméjén keresztül akarja, megoldani a maga legfőbb problémáit.

Mindehhez persze nem kell egyéb, minthogy a korporációs gondolat hivei meghódítsák az államot s azon keresztül megszervezzék a termelést és megszüntessék az osztályharcot. Viszont hogyan kapják kezükbe az államot? Manoilescu szerint az állami élet meghódítása a korporativ eszme számára egyszerű alkotmánymódositás révén lehetséges: azaz — szerinte — a financtőke mai urai minden további nélkül hajlandók belemenni az, állami irányitásba és lemondani politikai, privilégiumaikról. Ezen a ponton játszik bele azután a kérdésbe a kispolgári osztály egész reménytelen helyzete. A kispolgári osztály ma már annyira gyenge, hogy saját osztálytörekvései beteljesülését is a monopóltőkétől várja. Nem elég erős ahhoz, hogy meghódítsa a maga számára, az állami életet, ezért hát reménytelenül, utópista módon abban bizik, hogy a „korporativ eszme” belátásra birja a hatalom mai birtokosait. Nem szervezkedik, nem harcol, nem zsarolja a monopóltőkét, hanem várja helyzete javulását. A kétvonalú harcban így fordul el az egyik vonaltól és marad meg a másik vonal elleni harc.

A korporációs eszme romániai változatai amint látjuk, funkciójában a kispolgárságnak a monopóltőkéhez való csatolását akarja elérni. (Ismeretes Manoilescunak a monopóltőkéhez való viszonya.) A finánctőke és alapjai — több szempontból is — szivesen látják ezt a korporativ elgondolást. — Egyrészt a korporációs gondolat nagyon alkalmas arra, hogy ideológiailag megbízhatóvá konzerválja a romániai kispolgárságot, másrészt ez az egész testületi szervezés az állam ellenőrzése mellett az állam érdekében történne, ha a latens fasizmus már nem, elégséges. A nyílt fasizmus testületi szervezése viszont itt is mint Olaszországban a monopóltőke érdekében történik és így a korporációknak már a népszerűsitése is ma kívánatos számukra. A romániai korporativ mozgalom és ideológia ezek szerint minden kispolgári vonatkozása ellenére a monopóltőke érdekeit szolgálja. (Bukarest)