Korunk 1933 Február.
A zsinat
Részlet Háy Gyula német nyelven írt szindarabjának II. felvonásából. A színdarabot Breslauban Sigismund cimen 1932 okt. 15-én, Berlinben a Deutsches Theaterben pedig Gott, Kaiser und Bauer cimen dec. 23-án játszották először.
(A konstanzi székesegyháziban. Emelt tér, amit hátul ballusztrád választ el a mélyebben fekvő, hajótól. Két magas állvány: egyiken a pápa trónja, másikon a császáré. Ünnepi diszítés, a színes oldalával a hajó felé fordítva. Mi inkább csak nyers faácsolmányt és szürke vászonfelületeket látunk. Egy birodalmi sas lebeg az egész felett, ugyancsak a visszájával a közönség felé. A két trón közt asztal és szék az elnök számára. — Az állványok tövében két egymástól távoleső öltözőfülke. Egyikben a pápa, másikban a császár készül elő az ülésre. Még mindketten alsóruhában vannak. A pápánál Zarabella bíboros és a mainzi püspök, a császárnál Gara nádor és Gerson párizsi püspök. — Mindkét fülkében öltöztetők, borbélyok; ládák, amikben a korona, tiara, jogar stb. vannak. — Lent a hajóban láthatatlan néptömeg. Orgona, ének.)
Borbély: (A császárhoz) Felséged sápadt. Elsőrendű arcfestéket ajánlhatok. Barna, férfiarcra való.
Zsigmond császár: A mai politikai helyzethez jobban illik a sápadt szín.
Pápa: (Tükörbe néz) Milyen sápadt az arcom. Mégsem hisznek a betegségemben.
Mainzi püspök: Órák óta tömve van a templom.
Zarabella: Azt mondják, ekkora tömeg még nem volt a zsinaton.
Pápa:(Halkan a mainzi pöspökhöz) Beszéltél Garával?
Püspök: Elmondtam szentséged ajánlatát. A legutolsó pillanatnál hamarabb aligha ad választ a császár.
Pápa: A varázsokmányt a lemondásomról jó lesz készenlétben tartani. Menj! (Püspök el. Borbála császárnő jön cseh nemesek kíséretében.)
Zsigmond: Nos. Borbála, te talán már elkezdted a leckeórákat?
Borbála: Sose hittem volna, hogy a huszita tanok ilyen érdekesek.
Gerson: A felséges asszony csak nem foglalkozik talán a husziták tanításaival?
Borbála: Miért ne foglalkoznám?
Gerson: Ilyen ocsmányságok nem valók uri füleknek.
Borbála: Ocsmányságok? Én ezt mind nagyon melegnek, jóságosnak és tisztességesnek találtam. Mi elvetendő van a két szín alatti áldozásban? Az ősegyház mindig két szín alatt áldozott.
Gerson: Az ősegyház egész másféle, sokkal primitivebb társadalmi állapotoknak felelt meg, mint a mostaniak. Ha elismerünk olyan szertartásokat, amik régelmult idők egyenlőségi ábrándjaira emlékeztetnek, avval a parasztot és a polgárt olyan követelődzésre biztatjuk fel, ami a mai differenciált időkben egyáltalán nem helyénvaló.
Zsigmond: Sose hittem volna, hogy két reformátor közt akkora különbség lehet, mint Husz és püspök ur közt van.
Gerson: Felséges uram, kinosan érint ez az összehasonlítás. Beismerem, hogy reformátor vagyok, de mi közöm ezekhez a cseh felforgatókhoz?
Gara: A püspök ur meg akarja doktorolni az egyházat.
Borbála: Husz pedig...
Gerson: ...szét akarja rombolni. Én a fejlődés hive vagyok és gyűlölöm a forradalmat.
Zsigmond: A hagyományt reformok által megmenteni: bámulatra méltó művészet. (Harangszó.)
Gerson: Én a klérust akarom megreformálni a hit érdekében. Husz a hitet akarja megreformálni...
Borbála: ...az emberiség érdekében.
Gerson: Bocsánat, harangoznak, mennem kell a helyemre. (Felmegy az emelvényre.)
Pápa: (Közben felöltözött) Zarabella, igaz az, amit hallok: Husz szerint az egyházat pápa nélkül is lehet kormányozni?
Zarabella: Husz mondta is. irta is ezt.
Pápa: Ez pompásan beillenék a császár játékába. (Nevet) Csodálom, hogy még nem csatlakozott nyiltan Huszhoz.
Zarabella: Szentséged valóban azt gondolja, hogy a császár és Husz... hogy Őfelsége nem igaz katholikus?
Pápa: Ezt nem mondtam fiam. A császár mindenekelőtt pompás üzletember.
Zarabella: Nagy ember, aki mindent megtesz a világbéke érdekében.
Pápa: Mihelyt a világbéke az ő tulajdona lesz, fiam. Egy perccel sem hamarabb.
Habsburg herceg: (Jön sietve, elkésve a pápa fülkéjébe) Telve vagyok megbánással, szent atyám.
Pápa: Sokat érek a megbánásoddal. Egész csomó praktikus kér-dést kell, hogy elintézzünk. Püspök! (Mainzi püspök jön az okirattal) Informáld a Habsburgot! (Felteszi a tiarát és felsiet az emelvényre. Fent áldásra tárja a kezét; harsonák, karének, ima.)
Zsigmond: Nos, Miklós, jó vagy rossz?
Gara: A mainzi püspök ma reggel egy ajánlatot tett nekem. A pápa az éjjel mindent ujra átgondolt és érdekes eredményre jutott.
Zsigmond: Mifélére?
Gara: Rájött, hogyha a Habsburgi herceg mint az egyház kapitánya fizetést huz, akkor felségednek mint az egyház védnökének szintén fizetés jár.
Borbála: Ez vesztegetés!
Zsigmond: Tovább!
Gara : Őszentsége úgy véli, hogy ha a Habsburg hatezer aranyforint évi fizetést kap, akkor felségednek évi tizenötezer jár. Mivel pedig felséged öt év óta császár és egyházvédnök, hát ez mindössze kitesz...
Borbála: Ezt nem tudom tovább hallgatni.
Zsigmond : Mindig mindent nyugodtan végighallgatni, Borbála!
Gara: ...mindössze kitesz hetvenötezer aranyforintot.
Zsigmond : Épp a hetvenötezer, amivel Velencének tartozom. Micsoda kémszolgálata van ennek az embernek! Hallatlan!
Gara : És ezt az összeget kész azonnal kifizetni ha...
Zsigmond, Borbála: Ha?...?
Gara: Ha felséged megengedi, hogy a zsinatot elnapolja és „egészségi okokból” visszamenjen Olaszországba. (Hosszu szünet, a pápa fönt imát mormol.)
Borbála: Min gondolkozol?
Zsigmond: A válaszon.
Borbála: Ugy hiszem, itt csak egy válasz lehet.
Zsigmond: Mindig legalább két válasz lehet. Például „igen” vagy „nem”. És ha jól meggondolom, akkor, — bármilyen nehezemre esik is és bármiféle következményekkel járjon is, ezuttal határozott nemmel kell felelnem.
Borbála: Ezt is vártam tőled.
Gara: Ettől tartottam.
Borbála: Miért?
Gara: A püspökségek eladása meg a szabott árak, amikért bűnbocsánatot osztanak, megszámlálhatatlan összegeket hoznak a pápának, — mi viszont bizonytalan pénzforrásainkkal... Velence hetvenötezer forintja esedékes és a lengyel király a kért kölcsönt tegnap végleg megtagadta.
Zsigmond: Talán ez is a pápa műve?
Gara: Alighanem. Most nem tehetünk egyebet, mint hogy elfogadjuk a pénzét és a feltételeit.
Zsigmond: Ezt nem tesszük, Miklós. A világi hatalomnak az egyházzal végleg le kell számolni különben az országaink tul szegények lesznek ahhoz, hogy minket és politikánkat finanszírozzák. A városi polgárságnak fejlődnie kell, hogy a gazdagság összegyűljön benne, mint essőviz a ciszternában, ahonnan mindig meríthetünk. Ma csak a fiatal polgárságnak van jövője és a reformátoroknak, akik a polgárság fejlődése előtt az egyházi korlátokat lerombolják. Aki holnap uralkodni akar, az a holnapután uraival szövetkezzék.
Gara: Elsősorban ma kell uralkodnunk.
Zsigmond: Huszezret prolongál Velence.
Gara: Felemelt kamatlábbal.
Zsigmond: Sok kamatláb emelést éltem már tul.
Gara: És milyen politikai igéretek ellenében?
Zsigmond: Sok igéretet tettem már.
Gara: Kellemetlen dolog az esküszegés.
Zsigmond: Én nem szeretem, de ha kényszerítenek, hogy olyant igérjek, amit nem akarok tartani...
Gara: Marad ötvenötezer.
Zsigmond: Tizenötezret előlegez Konstanz.
Gara: Megszavazta már a magisztrátus?
Zsigmond: Ha megmondom, hogy a pápa máskép felrobbantja a zsinatot?
Gara: Marad negyvenezer.
Zsigmond: Azt megkapom Vencel bátyámtól Prágából.
Gara: A cseh királynak nincs pénze.
Zsigmond : Nagy kamatért Vencel eddig még mindig szerzett pénzt.
Gara: Jó, de kitől szerzi?
Zsigmond: (Vállat von) Se polgár, se paraszt, se kurtanemes nem szeretnék Csehországban lenni. De mi közünk nekünk ehhez?
Gara: A huszita mozgalom kellősközepén az alsó néposztályokra újabb terheket róni... Egy fegyveres fölkeléshez bizony van közünk.
Zsigmond : Figyelj ide, Miklós: A Huszt nem ismerem, de a pápát azt ismerem. Én a kettő közül a Huszt választom.
Gara: De fel tud-e kelni a nép a Pápa ellen anélkül, hogy egyben a császárt is el ne söpörje? Tud-e a plebs, amelyik Prága uccáin ordít ilyen finom! különbséget tenni ?
Zsigmond: Én a jövőnket csak evvel a plebsszel együtt tudom elképzelni.
Gara: De ő meg az ő jövőjét talán, csak minélkülünk tudja elképzelni. (Orgona, karének, a császár már egészen felöltözött, kiveszik a ládából a koronáját és a fejére teszik.)
Gara: Utasítsam, hát el a pápa ajánlatát? Jó, de ha a pápa felolvassa a kétszínű lemondó okiratát, ami által a maga oldalára vonzza az egész szimpatiát...? Ha ebben a templomiban ma egy „éljen a pápa” elhangzik, felfordult az egész; politikánk, a pápa elutazhat és feloszlathatja a zsinatot.
Zsigmond: A pápa; „beteg” és utazni akar, de még nem. ismeri a házipatikámat. Hamisság, hazugság és kétszinűség ellen pompás gyógyszereim vannak. Keserűek, veszedelmesek, de pompás gyógyszerek (Rendibe hozza a ruházatát. Borbálával felmegy az emelvényre. Harsonák, a Pápa megáldja a császári párt. Egyházi és világi méltóságok jönnek és elhelyezkednek az; emelvényen festői képet nyujtva az. alul álló tömegnek. Zarabella elnököl;. Ima, orgona, ének.)
Püspök: (Garához, folytatva) Nádor ur ezt a maga józan eszével is megítélheti.
Gara: Nálunk a császár itél.
*
Püspök: Három: perc gondolkozási időt adok.
Gara: Lemondok róla. A „nem” a császártól származik.
Püspök: Őszintén sajnálom, nádor ur. (A pápához megy, átnyujtja neki az okiratot és informálja Zarabellát. Zaj.)
Zarabella: (Kopog) Őszentsége ... napirend, előtt... a Szentlélektől megszállatván... Csend legyen! (Néma csend, a pápa feláll és olvas.)
Pápa: Én, XXIII. János pápa kijelentem, kötelezem magam és megfogadom Isten és a szent Concilium; előtt...
Püspök: (Habsburghoz) Herceg úr, fegyverbe hivta már a lovasságot?
Pápa: ...hogy a kereszténység javára, az egyházi szakadás megszüntetésére szabad akaratból a trónomról lemondok... (Óriási meglepetés. Zsivaj.)
Püspök: Hogy a lovasságot...
Habsburg: Minek a lovasság?
Püspök: Utazunk. Mindjárt utazunk.
Pápa: ...mihelyt Peter Luna és Angelo Corario, kik XIII. Benedek és XII. Gergely néven nevezik magukat, a trónjukról szintén önként lemondanak. (Növekvő lelkes zsivaj.)
Püspök: (A ballusztrádhoz fut) Halljátok? Halljátok? A pápa önfeláldozása! Éljen a ... (Zarabella kopog és csendet int. A püspök zavartan elhallgat: A császár emelkedett szólásra.)
Zsigmond : A pápa önfeláldozása. Igen. Hol vannak most a csufolódók? Hol a szőrszálhasogatók? A császár bizony nem tartozik közéjük. A császár a kritika egy sza,vát ki nem ejti...
Püspök: (Hadonász) Éljen a pá... (Zarabella kopog.)
Zsigmond: Ki ékeskedik most arany koronájával? A császár bizony nem. (Leteszi a koronát és a jogart.)
Borbála: (Megütközve) Mit csinálsz?
Püspök: Éljen a ...
Zsigmond: Ki ülne ilyenkor magas trónszéken? A császár bizony nem! (Lemegy a trónja lépcsőin.)
Gara: Hova? Mi lesz ebből?
Zsigmond : Ki volna tul büszke arra, hogy megalázkodjék, ha a kereszténység java úgy kivánja. A császár bizony nem. (Ledobja a palástját.)
Urak: Mi ez ... Felséges ur!
Borbála: Nem, ezt, nem teheti...
Zsigmond: Ki restelne Szent Péter előtt hódolni? A római szent birodalom császára egész biztosan nem! (Felfut a pápa trónjának lépcsőin és leborul a pápa lábai előtt. Borbála felsikolt. Nagy zavar.)
Hang: (A hajóból lelkesein.) Éljen a császár!
Hangok: (Mindig lelkesebben és mennydörgőbben) Éljen! Éljen a császár! Éljen!
Zsigmond: (Térden suttogva.) Hallod ezt?
Pápa: (Összekulcsolt kezekkel.) Átkozott!
Zsigmond: (Térden suttogva) Hamisság, hazugság és kétszinüség ellen pompás gyógyszereim vannak: csalás, ámitás és képmutatás. Ki kapta ma az „éljent”?
Pápa: Te!
Zsigmond: Ki engedelmeskedik vakon vagy tűri, hogy detronizálják?
Pápa: Én!
Zsigmond: (Egész alázatos tartással.) Azok ott lecsüggesztik a fejüket, mert engem térdelni látnak, mi ketten azonban tudjuk, hogy ezzel a térdrebukással magasabbra lendültem, mint a legmagasabb torony.
Pápa: (Áldó mozdulattal) Átkozott komédiás! (Orgona, karének, dörgő éljen.)
(Függöny)
Vissza az oldal tetejére