FĹ‘oldal

Korunk 1933 Február.

A zsinat


Háy Gyula

 


Részlet Háy Gyula német nyelven írt szindarabjának II. felvonásából. A színdarabot Breslauban Sigismund cimen 1932 okt. 15-én, Berlinben a Deutsches Theaterben pedig Gott, Kaiser und Bauer cimen dec. 23-án játszották először.


(A konstanzi székesegyháziban. Emelt tér, amit hátul ballusztrád választ el a mélyebben fekvő, hajótól. Két magas állvány: egyiken a pápa trónja, másikon a császáré. Ünnepi diszítés, a színes oldalával a hajó felé fordítva. Mi inkább csak nyers faácsolmányt és szürke vászonfelületeket látunk. Egy birodalmi sas lebeg az egész felett, ugyancsak a visszájával a közönség felé. A két trón közt asztal és szék az elnök számára. — Az állványok tövében két egymástól távoleső öltözőfülke. Egyikben a pápa, másikban a császár készül elő az ülésre. Még mindketten alsóruhában vannak. A pápánál Zarabella bíboros és a mainzi püspök, a császárnál Gara nádor és Gerson párizsi püspök. — Mindkét fülkében öltöztetők, borbélyok; ládák, amikben a korona, tiara, jogar stb. vannak. — Lent a hajóban láthatatlan néptömeg. Orgona, ének.)


Borbély: (A császárhoz) Felséged sápadt. Elsőrendű arcfestéket ajánlhatok. Barna, férfiarcra való.


Zsigmond császár: A mai politikai helyzethez jobban illik a sápadt szín.


Pápa: (Tükörbe néz) Milyen sápadt az arcom. Mégsem hisznek a betegségemben.


Mainzi püspök: Órák óta tömve van a templom.


Zarabella: Azt mondják, ekkora tömeg még nem volt a zsinaton.


Pápa:(Halkan a mainzi pöspökhöz) Beszéltél Garával?


Püspök: Elmondtam szentséged ajánlatát. A legutolsó pillanatnál hamarabb aligha ad választ a császár.


Pápa: A varázsokmányt a lemondásomról jó lesz készenlétben tartani. Menj! (Püspök el. Borbála császárnő jön cseh nemesek kíséretében.)


Zsigmond: Nos. Borbála, te talán már elkezdted a leckeórákat?


Borbála: Sose hittem volna, hogy a huszita tanok ilyen érdekesek.


Gerson: A felséges asszony csak nem foglalkozik talán a husziták tanításaival?


Borbála: Miért ne foglalkoznám?


Gerson: Ilyen ocsmányságok nem valók uri füleknek.


Borbála: Ocsmányságok? Én ezt mind nagyon melegnek, jóságosnak és tisztességesnek találtam. Mi elvetendő van a két szín alatti áldozásban? Az ősegyház mindig két szín alatt áldozott.


Gerson: Az ősegyház egész másféle, sokkal primitivebb társadalmi állapotoknak felelt meg, mint a mostaniak. Ha elismerünk olyan szertartásokat, amik régelmult idők egyenlőségi ábrándjaira emlékeztetnek, avval a parasztot és a polgárt olyan követelődzésre biztatjuk fel, ami a mai differenciált időkben egyáltalán nem helyénvaló.


Zsigmond: Sose hittem volna, hogy két reformátor közt akkora különbség lehet, mint Husz és püspök ur közt van.


Gerson: Felséges uram, kinosan érint ez az összehasonlítás. Beismerem, hogy reformátor vagyok, de mi közöm ezekhez a cseh felforgatókhoz?


Gara: A püspök ur meg akarja doktorolni az egyházat.


Borbála: Husz pedig...


Gerson: ...szét akarja rombolni. Én a fejlődés hive vagyok és gyűlölöm a forradalmat.


Zsigmond: A hagyományt reformok által megmenteni: bámulatra méltó művészet. (Harangszó.)


Gerson: Én a klérust akarom megreformálni a hit érdekében. Husz a hitet akarja megreformálni...


Borbála: ...az emberiség érdekében.


Gerson: Bocsánat, harangoznak, mennem kell a helyemre. (Felmegy az emelvényre.)


Pápa: (Közben felöltözött) Zarabella, igaz az, amit hallok: Husz szerint az egyházat pápa nélkül is lehet kormányozni?


Zarabella: Husz mondta is. irta is ezt.


Pápa: Ez pompásan beillenék a császár játékába. (Nevet) Csodálom, hogy még nem csatlakozott nyiltan Huszhoz.


Zarabella: Szentséged valóban azt gondolja, hogy a császár és Husz... hogy Őfelsége nem igaz katholikus?


Pápa: Ezt nem mondtam fiam. A császár mindenekelőtt pompás üzletember.


Zarabella: Nagy ember, aki mindent megtesz a világbéke érdekében.


Pápa: Mihelyt a világbéke az ő tulajdona lesz, fiam. Egy perccel sem hamarabb.


Habsburg herceg: (Jön sietve, elkésve a pápa fülkéjébe) Telve vagyok megbánással, szent atyám.


Pápa: Sokat érek a megbánásoddal. Egész csomó praktikus kér-dést kell, hogy elintézzünk. Püspök! (Mainzi püspök jön az okirattal) Informáld a Habsburgot! (Felteszi a tiarát és felsiet az emelvényre. Fent áldásra tárja a kezét; harsonák, karének, ima.)


Zsigmond: Nos, Miklós, jó vagy rossz?


Gara: A mainzi püspök ma reggel egy ajánlatot tett nekem. A pápa az éjjel mindent ujra átgondolt és érdekes eredményre jutott.


Zsigmond: Mifélére?


Gara: Rájött, hogyha a Habsburgi herceg mint az egyház kapitánya fizetést huz, akkor felségednek mint az egyház védnökének szintén fizetés jár.


Borbála: Ez vesztegetés!


Zsigmond: Tovább!


Gara : Őszentsége úgy véli, hogy ha a Habsburg hatezer aranyforint évi fizetést kap, akkor felségednek évi tizenötezer jár. Mivel pedig felséged öt év óta császár és egyházvédnök, hát ez mindössze kitesz...


Borbála: Ezt nem tudom tovább hallgatni.


Zsigmond : Mindig mindent nyugodtan végighallgatni, Borbála!


Gara: ...mindössze kitesz hetvenötezer aranyforintot.


Zsigmond : Épp a hetvenötezer, amivel Velencének tartozom. Micsoda kémszolgálata van ennek az embernek! Hallatlan!


Gara : És ezt az összeget kész azonnal kifizetni ha...


Zsigmond, Borbála: Ha?...?


Gara: Ha felséged megengedi, hogy a zsinatot elnapolja és „egészségi okokból” visszamenjen Olaszországba. (Hosszu szünet, a pápa fönt imát mormol.)


Borbála: Min gondolkozol?


Zsigmond: A válaszon.


Borbála: Ugy hiszem, itt csak egy válasz lehet.


Zsigmond: Mindig legalább két válasz lehet. Például „igen” vagy „nem”. És ha jól meggondolom, akkor, — bármilyen nehezemre esik is és bármiféle következményekkel járjon is, ezuttal határozott nemmel kell felelnem.


Borbála: Ezt is vártam tőled.


Gara: Ettől tartottam.


Borbála: Miért?


Gara: A püspökségek eladása meg a szabott árak, amikért bűnbocsánatot osztanak, megszámlálhatatlan összegeket hoznak a pápának, — mi viszont bizonytalan pénzforrásainkkal... Velence hetvenötezer forintja esedékes és a lengyel király a kért kölcsönt tegnap végleg megtagadta.


Zsigmond: Talán ez is a pápa műve?


Gara: Alighanem. Most nem tehetünk egyebet, mint hogy elfogadjuk a pénzét és a feltételeit.


Zsigmond: Ezt nem tesszük, Miklós. A világi hatalomnak az egyházzal végleg le kell számolni különben az országaink tul szegények lesznek ahhoz, hogy minket és politikánkat finanszírozzák. A városi polgárságnak fejlődnie kell, hogy a gazdagság összegyűljön benne, mint essőviz a ciszternában, ahonnan mindig meríthetünk. Ma csak a fiatal polgárságnak van jövője és a reformátoroknak, akik a polgárság fejlődése előtt az egyházi korlátokat lerombolják. Aki holnap uralkodni akar, az a holnapután uraival szövetkezzék.


Gara: Elsősorban ma kell uralkodnunk.


Zsigmond: Huszezret prolongál Velence.


Gara: Felemelt kamatlábbal.


Zsigmond: Sok kamatláb emelést éltem már tul.


Gara: És milyen politikai igéretek ellenében?


Zsigmond: Sok igéretet tettem már.


Gara: Kellemetlen dolog az esküszegés.


Zsigmond: Én nem szeretem, de ha kényszerítenek, hogy olyant igérjek, amit nem akarok tartani...


Gara: Marad ötvenötezer.


Zsigmond: Tizenötezret előlegez Konstanz.


Gara: Megszavazta már a magisztrátus?


Zsigmond: Ha megmondom, hogy a pápa máskép felrobbantja a zsinatot?


Gara: Marad negyvenezer.


Zsigmond: Azt megkapom Vencel bátyámtól Prágából.


Gara: A cseh királynak nincs pénze.


Zsigmond : Nagy kamatért Vencel eddig még mindig szerzett pénzt.


Gara: Jó, de kitől szerzi?


Zsigmond: (Vállat von) Se polgár, se paraszt, se kurtanemes nem szeretnék Csehországban lenni. De mi közünk nekünk ehhez?


Gara: A huszita mozgalom kellősközepén az alsó néposztályokra újabb terheket róni... Egy fegyveres fölkeléshez bizony van közünk.


Zsigmond : Figyelj ide, Miklós: A Huszt nem ismerem, de a pápát azt ismerem. Én a kettő közül a Huszt választom.


Gara: De fel tud-e kelni a nép a Pápa ellen anélkül, hogy egyben a császárt is el ne söpörje? Tud-e a plebs, amelyik Prága uccáin ordít ilyen finom! különbséget tenni ?


Zsigmond: Én a jövőnket csak evvel a plebsszel együtt tudom elképzelni.


Gara: De ő meg az ő jövőjét talán, csak minélkülünk tudja elképzelni. (Orgona, karének, a császár már egészen felöltözött, kiveszik a ládából a koronáját és a fejére teszik.)


Gara: Utasítsam, hát el a pápa ajánlatát? Jó, de ha a pápa felolvassa a kétszínű lemondó okiratát, ami által a maga oldalára vonzza az egész szimpatiát...? Ha ebben a templomiban ma egy „éljen a pápa” elhangzik, felfordult az egész; politikánk, a pápa elutazhat és feloszlathatja a zsinatot.


Zsigmond: A pápa; „beteg” és utazni akar, de még nem. ismeri a házipatikámat. Hamisság, hazugság és kétszinűség ellen pompás gyógyszereim vannak. Keserűek, veszedelmesek, de pompás gyógyszerek (Rendibe hozza a ruházatát. Borbálával felmegy az emelvényre. Harsonák, a Pápa megáldja a császári párt. Egyházi és világi méltóságok jönnek és elhelyezkednek az; emelvényen festői képet nyujtva az. alul álló tömegnek. Zarabella elnököl;. Ima, orgona, ének.)


Püspök: (Garához, folytatva) Nádor ur ezt a maga józan eszével is megítélheti.


Gara: Nálunk a császár itél.


                                                                                       *


Püspök: Három: perc gondolkozási időt adok.


Gara: Lemondok róla. A „nem” a császártól származik.


Püspök: Őszintén sajnálom, nádor ur. (A pápához megy, átnyujtja neki az okiratot és informálja Zarabellát. Zaj.)


Zarabella: (Kopog) Őszentsége ... napirend, előtt... a Szentlélektől megszállatván... Csend legyen! (Néma csend, a pápa feláll és olvas.)


Pápa: Én, XXIII. János pápa kijelentem, kötelezem magam és megfogadom Isten és a szent Concilium; előtt...


Püspök: (Habsburghoz) Herceg úr, fegyverbe hivta már a lovasságot?


Pápa: ...hogy a kereszténység javára, az egyházi szakadás megszüntetésére szabad akaratból a trónomról lemondok... (Óriási meglepetés. Zsivaj.)


Püspök: Hogy a lovasságot...


Habsburg: Minek a lovasság?


Püspök: Utazunk. Mindjárt utazunk.


Pápa: ...mihelyt Peter Luna és Angelo Corario, kik XIII. Benedek és XII. Gergely néven nevezik magukat, a trónjukról szintén önként lemondanak. (Növekvő lelkes zsivaj.)


Püspök: (A ballusztrádhoz fut) Halljátok? Halljátok? A pápa önfeláldozása! Éljen a ... (Zarabella kopog és csendet int. A püspök zavartan elhallgat: A császár emelkedett szólásra.)


Zsigmond : A pápa önfeláldozása. Igen. Hol vannak most a csufolódók? Hol a szőrszálhasogatók? A császár bizony nem tartozik közéjük. A császár a kritika egy sza,vát ki nem ejti...


Püspök: (Hadonász) Éljen a pá... (Zarabella kopog.)


Zsigmond: Ki ékeskedik most arany koronájával? A császár bizony nem. (Leteszi a koronát és a jogart.)


Borbála: (Megütközve) Mit csinálsz?


Püspök: Éljen a ...


Zsigmond: Ki ülne ilyenkor magas trónszéken? A császár bizony nem! (Lemegy a trónja lépcsőin.)


Gara: Hova? Mi lesz ebből?


Zsigmond : Ki volna tul büszke arra, hogy megalázkodjék, ha a kereszténység java úgy kivánja. A császár bizony nem. (Ledobja a palástját.)


Urak: Mi ez ... Felséges ur!


Borbála: Nem, ezt, nem teheti...


Zsigmond: Ki restelne Szent Péter előtt hódolni? A római szent birodalom császára egész biztosan nem! (Felfut a pápa trónjának lépcsőin és leborul a pápa lábai előtt. Borbála felsikolt. Nagy zavar.)


Hang: (A hajóból lelkesein.) Éljen a császár!


Hangok: (Mindig lelkesebben és mennydörgőbben) Éljen! Éljen a császár! Éljen!


Zsigmond: (Térden suttogva.) Hallod ezt?


Pápa: (Összekulcsolt kezekkel.) Átkozott!


Zsigmond: (Térden suttogva) Hamisság, hazugság és kétszinüség ellen pompás gyógyszereim vannak: csalás, ámitás és képmutatás. Ki kapta ma az „éljent”?


Pápa: Te!


Zsigmond: Ki engedelmeskedik vakon vagy tűri, hogy detronizálják?


Pápa: Én!


Zsigmond: (Egész alázatos tartással.) Azok ott lecsüggesztik a fejüket, mert engem térdelni látnak, mi ketten azonban tudjuk, hogy ezzel a térdrebukással magasabbra lendültem, mint a legmagasabb torony.


Pápa: (Áldó mozdulattal) Átkozott komédiás! (Orgona, karének, dörgő éljen.)


(Függöny)


 


Vissza az oldal tetejére