FĹ‘oldal

Korunk 1931 Január

A Nobel-díjas antiamerikanizmus

 


Az a feszült viszony, amely a szellemi jelenségekkel kapcsolatban Amerika és Európa között egyre jobban kialakul a Sinclair Lervisnek adományozott Nobel-díj révén, hogy úgy mondjuk, hivatalos megerősítést nyert, Mindenesetre nem Upton Sinclair az, akit Európa az egész világ előtt a Nobel-díjjal ünnepel, ám már a Sinclair Lewisre esett választás is túlsok a telivér amerikai szemében, hiszen ez előtt Sinclar Lewis szintén az az író, aki írásaival nyakra-főre elárulja az amerikai hazát, sőt talán még veszélyesebb a másik Sinclairnél, miután ez összehasonlíthatlanul geniálisabban tud bánni a megvetés, a gúny és a halálos vicc fegyverével földieivel szemben s mert ez a Sinclair sokkal mesteribb ábrázolója az embereknek és az állapotoknak. Az amerikai boulevardsajtó ennek következtében nagyon kevéssé van elragadtatva attól az áldástól, amely a Nobel-díj révén irodalmát most első ízben éri. Őszintén megvallva rossz néven veszi a svéd adományozóktól, hogy döntésük által az antiamerikanizmus Európában és másutt ily hivatalos elismerést nyert. Nos, a Babittek országában vigasztalódhatnak, a mi tájainkon pedig nem szükséges, hogy kárörvendjenek az emberek! És megjegyezhetik, hogy az igazán nagy írók többsége, köztük Nobel-díjasok is, bizonyos értelemben mindig nemzetük ellen írtak és írnak, legfőkép persze azért, hogy a saját nemzetük érdekében hathassanak. Oda át Amerikában és ideát mifelénk is megszívlelheti bárki azokat az okos szavakat, amiket még az idei Nobel-díjak kiosztása előtt egy amerikai folyóirat, a The World Tomorrow írt le:


„Az olyan írók, mint Upton Sinclair és Sinclair Lervis igazi gyógyforrások az Egyesült Államok számára. Azzal vádolják ezeket az írókat, hogy részük van abban a sűrű és nevetséges Amerikáról való félreértés kialakításában, ami az európai könyvek véget nem érő áradatában az Egyesült Államokról tükröződik. Hazug és hamis próféták ezek az írók ezeknek a felfogása szerint. Ebben a felfogásban talán van Valami szemernyi igazság annyiban, hogy ezek. az írók nem objektívek teljesen. Az okos európaiak azonban nagyon jól tudják, hogy az ostobasága a Babittizmus és a szociális igazságtalanság nem korlátozódik csupán Amerikára, hanem ezek ellen a saját hazáikban Ők maguk is küzdenek. Upton Sinclair és Sinclair Lewis viszont azt a fórumot jelentik, amely előtt nem sikkadnak el ezek az ügyek. Az európaiak lapjaikból csak az amerikai bankár Shylock-tipusát, az amerikai élet szervezetét, Henry Fordot, a racionalizálást és a dollárhajszát ismerik. Upton Smclairtól és Sinclair Lewistől viszont megtanulhatják, hogy a sivatagban vannak oázisok is. Ez a két író tehát bármilyen helyet foglal el vagy fog elfoglalni az amerikai irodalomban, bizonyos, hogy mint Amerika értelmezői a világ egyéb részei számára nagyon fontos és hasznos funkciót teljesítenek.”


Más szavakkal kifejezve: a stockholmi pályabírók egy jó költő és egy jobb Amerika mellett szavaztak. Így szavaznak mindazok minden országban, akik az önvizsgálat nem pedig az öndicséret szerzőit szeretik. (V.)


 


Vissza az oldal tetejére