Milyen lesz a jövő városa? Megmarad-e a. több milliós nagy központok rendszere vagy a kertvárosoké-e a jövő? S milyen lesz e városok külső képe, hasonló lesz-e a maihoz vagy egészen más, amire ma rá nem ismernénk? Mi lesz a faluval, megmarad-e a maradiság örök fészkének vagy várható-e egy egészséges kiegyenlítődés a nagy város és falu között? Ezek a kérdések azok, amelyek a szociológust első sorban a várossal kapcsolatosan érdeklik. S ezek mellett egy sereg technikai jellegű kérdés érdekli a városépítészt; bérkaszárnyákból fog-e állani a jövő városa is vagy kis házakból, megmarad-e a város mai formája, a mai utcarendszer, stb.?

Kérdések, amelyekre felelni csak akkor tudunk, ha a. probléma lényegéből indulunk ki. S ha összevetjük az elméletet a már meglevő gyakorlattal: mert már ilyen is van, a szocialista város már nem pusztán elgondolás, már kezdik alapjait lerakni, Oroszországban, ahol az öt éves tervben nyolc milliárd rubel van e célra felvéve (ez 16 milliárd márka!) s ahol kétszáz új ipari várost és telepet, 1000 új agrár-várost építenek fel a következő néhány évben.

A város az életmód terméke, az életmód pedig mindig egy bizonyos társadalmi rend függvénye. Az új város problémája is első sorban szociális probléma s ha: meg akarjuk rajzolni képét, ezt csak az új élet előfeltételeiből kiindulva tehetjük. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mily új igényekkel lép fel a megváltozott élet a lakóhellyel szemben, miben más egy szocialista város lakosságának élete s ha e kérdésre meg tudunk felelni, nagyjából arra a kérdésre is megfelelünk, hogy milyen kell legyen a szocialista város.

A mai társadalmi élet alapeleme a család — a mai város alapeleme a családi lakás. Az egyéni és szociális szükségletek egész hosszú sorát elégíti kJ a család a lakásában: táplálkozás, gyermeknevelés, szórakozás, pihenés, alvás, stb. Minden lakó-sejtben ételt főznek, mosnak, gyermeket nevelnek, stb. Az egész rendszer egy nagy rendszertelenség, egy rettenetes energiapazarlás, amely szociálisan első sorban a nő teljes elrabszolgásitásán alapszik. A kapitalista gazdasági rendszer, amely a nőt bevonta a termelésbe s kihozta a lakása négy fala közül s házimunkájából, nem oldotta meg egyben az ezzel felvetett szociális problémákat, a nő rabszolgasorsát csak súlyosbitotta, amikor a házimunka s a gyermekek mellett a hivatás munkáját is vállaira rakta. S a kispolgári reformtörekvések nem az egész rendszer eltörlését célozzák, hanem csak az egyes háztartások mai elvi keretekben megmaradó racionalizálását. Pedig a technikai fejlődés mai foka is már a háztartási üzem sokkal nagyobb foku racionalizálását teszi lehetővé, mint amilyet a tehetős polgárság is kihasznál, nem is beszélve a proletárháztartásokról amelyeknek alacsony életstandardja nem engedi meg, hogy a modern technika vívmányait otthonában kihasználja.

A szocialista városépítész feladata, hogy megfelelő épület-keretet teremtsen a szocialista élet számára. A feladat nem könnyű, mert a szocializmus elméletileg formulázott követelményeiből kell a szocialista élet organizálásának építményi kereteit megteremtenie. E követelmények, melyek eltérnek a maitól: nincs magántulajdon, tervszerűség, szervezett, kollektiv élet, mely egészséges s szép akar lenni. Ellentétben a mai nagy kapitalista városok szabálytalan növekedésével (ami következménye volt a kapitalizmus épen olyan szervezetlen kialakulásának), ami az olyan város-monstrumokhoz vezetett, mint Newyork, London vagy Berlin, a szocialista város az egész ország tervszerű fejlődésével párhuzamosan áll elő. Növekedése tervszerűen szabályozott, csak addig a pontig megy, akol a város növekedése még nem csap át negatívumába. Ma az a felfogás uralkodik, hogy elég ha egy városnak 60.000—100.000 lakosa van, hogy önálló kulturális életet élhessen, anélkül, hogy a nagyobb emberkonglomerátum egészségére káros s technikailag nehezen leküzdhető következményei ránehezednének. A lakás-egység, a város-sejt a szocialista városban nem a család, ill. a családi lakás. A szocialista város közösségekre oszlik, melyeknek nagyságát a célszerűség szabja meg. A Szovjetunióban a város-sejtet lak-kombinátusnak nevezik. Egy-egy ilyen lak-kombinátus áll: egy-egy lakó- és hálószobából minden felnőtt számára, étkező helyiségekből az egész közösségnek, tartózkodó-helyiségekből, klubhelyiségekből, amelyekben a társas élet szükségleteit elégítik ki (olvasószobák, játék-, társalgó-, fürdő-, előadótermek) olyan helyiségekből, melyek az egyesnek bizonyos speciális tevékenység lefolytatása végett állanak rendelkezésre (zeneterem, tudományos tanulmányi helyiségek, stb.) végül helyiségek a gyermekek számára. Minden egyes felnőtt kap saját lakó- és hálóhelyiséget, a melynek területe ma kilenc négyzetméterben van megállapítva s ami a szocialista társadalom gazdagodásával növekedni fog. Ez a kilenc négyzetméter sokaknak igen kevésnek fog látszani, mert összehasonlítási alapul, mint rendesen saját jó polgári lakásukat veszik s nem gondolnak arra, hogy a munkáscsaládok legnagyobb része egyszobakonyhás szük kis lakásokban lakik összezsufolva, ahol nem jut egy felnőttre bizonyosan kilenc négyzetméter saját külön kizárólagos használatára. S azt sem szabad elfeledni, hogy ez a terület tulajdonképen csak a pihenés és alvásra szolgál, mivel minden más szükségletét a közös termekben elégiti ki. Az egész város táplálása egy közös központból történik, ahol az étkek központilag készülnek el s osztatnak szét az egyes lakó-közösségek és üzemek étkezőibe. Aki nem ért a dolgokhoz, annak mindez fantasztikusnak látszhatik; pedig a nagy városokban tulajdonképen szervezetlenül mind ez ma is megvan már, amint a nagy éteküzemek, mint a Lyons Londonban, Aschinger Berlinben mutatják, amelyek naponta százezrekre menő porciókat szolgáltatnak ki egy központból. Hogy a város fűtése is centralizálva legyen, az sem ujság ma már pl. Berlinben, ahol nagy negyedeket fűtenek központilag. A nagymosást pedig a nagy városokban ma már csak a legszegényebb háztartások intézik otthon. A gyermeknevelés is úgy lesz szervezve, hogy a dolgozó anyának ne legyen a gyermek terhére. A gyermekek születésüktől három éves korukig a bölcsődében élnek, amely abban a házban van, ahol az anya lakik vagy a házzal fűtött folyosóval van összekötve. Minden anyának meg lesz a lehetősége, hogy szabad idejében annyit legyen a gyermekével, amennyit akar, ezzel szemben, a gyermeknevelés kellemetlen oldalai alól felszabadul, a gyermek pedig szakszerűbb ápolást kap. Háromtól hét éves korig a gyermekek a gyermekkertben nőnek fel, aztán átveszi őket az iskola, ahol tizenhét éves korukig maradnak. S ha a gyermekeket ki is veszik a családból, a felnőttekkel szoros kontaktusban fognak felnőni, nem csinálnak külön gyermekvárosokat, ahol a gyermekek egy mesterséges környezetben nőnének fel, hanem együtt maradnak a felnőttekkel, hogy már korán megtanulják azok problémáit s részt vegyenek ezekben.

A kulturális szükségleteket a szocialista városban többnyire közösen fogják kielégíteni. Mindegyik lakkombinátus egyuttal egy kulturális közösség is. Ezenkívül a városban centrálisan elhelyezve vannak közös kulturális intézmények, színházak, koncerttermek, általában a politikai és kulturális élet minden központi épülete.

A szocialista város alaprajza is más lesz, mint a mai városé, amely többnyire nem egyéb, mint a középkori város területi kitágítása s nem felel meg az új élet szükségleteinek. A középkorban, a kézműipar idején a termelés a piactér körül folyt, amely rendesen a város közepén volt. A forgalom tehát a piac, vagyis a város központja felé irányult s a város, melynek alapformáját a forgalom szabja meg, sugaras formát nyert. A mai európai nagy városok nem egyebek, mint a szélükben s hosszukban megnövekedett középkori városok. Ugyhogy ez a sugaras formájuk is megmaradt. Ez a központ megterheléséhez vezetett, mert az átmenő forgalom a város egyik részéből a másikba a központon át vezetett. Mikor aztán a központ egyben az üzleti élet központja is lett, bekövetkezett a forgalom teljes megrekedése a központban.

A mai ipari termelés más város-alaprajzot kíván. Az ipari üzemek nem a központban vannak, hanem a város keleti részén, az uralkodó szélirányban, mely a füstöt és a port elviszi a városról. A forgalom fő iránya a modern városban az út a lakó- és a munkahely között. Ennek lehetőleg egyenesnek kell lenni. Ezért a szocialista város alaprajza párhuzamosságot fog mutatni a munkaterület és a lakóterület között. A kettő között lesznek a védő zöld felületek. Az útvonalak egyenesen, a legrövidebb úton vezetnek a munkahelytől a lakóhelyig. A mai városban az utcafelület tömérdek területet vesz igénybe, mert minden lakóház kell, hogy az utcáról elérhető legyen. Óriási területeket építenek ki utcáknak, melyekben azonban alig van valami forgalom. A szocialista városban az utcafelület egyenlő lesz a forgalmi felülettel, mert egy lak-kombinátusnak csak azon részei kell, hogy az utcát érintsék, amelyek kocsiforgalomra tartanak igényt. Ezek csak az étkezők, a garázsok, stb. A többi lakó- és közös helyiségek a házblokk belsejében zöld felületek között lesznek elosztva. Egy magántulajdon alapján épült városban egy blokk maximális mélységet két telek mélysége szabja meg. Ezért a blokkok csak kicsinyek lehetnek, ezért sok az utcakeresztezés, amely a forgalom lebonyolítására erősen bénitólag hat. A modern város közlekedési eszközét, az autót a kapitalista város alaprajza megakadályozza teljes sebessége kifejtésében. A szocialista városban a blokkok a forgalom követelményei szerint lehetőleg mélyek lesznek s a be nem épített területeken zöld-, sport és játékterek lesznek. Az utcaterület redukálása nemcsak olcsóbbá fogja tenni a városépítést, hanem egészségesebb építkezést is tesz lehetővé: a nagy zöld felületek az egyes blokkokon belül lehetővé teszik, hogy minden egyes helyiség elégséges levegőt és napot kapjon s minden felnőtt és gyermek részére sportra és játékra elég hely álljon rendelkezésre.

„A kapitalizmus végleg elszakítja a fonalat, ami a mezőgazdaságot az iparral összeköti. Ugyanakkor azonban fejlődése magasabb fokán az ipar és mezőgazdaság szorosabb összekapcsolásának útját készíti elő a tudomány és a kollektiv munka alapján, az emberiség átcsoportosítása által. Ez a falusi elhagyatottság, világtól való elmaradás és kulturátlanság s egyben az óriási tömegek természetellenes felhalmozódását a nagy városokban meg fogja szüntetni”. (Lenin). A mai agrárkrízis kiszélesíti az ellentétet még jobban a falu és a város között. A kapitalista világ legnagyobb részében visszafejlődik a mezőgazdaság s vele együtt a kulturális élet is a vidéken. A mezőgazdasági termelés kollektivizálása a Szovjetunióban megteremtette az alapot ezen ellentét megoldására s egyben teljesen új lehetőségeket nyitott a városépítés számára.

A kollektivizálás nem áll meg néhány tucat parasztgazdaság egységesítésénél, hanem óriási méretű mezőgazdasági üzemeket, „gabonagyárakat” teremt. A „Gigant” szovjetgazdaság a legközelebbi jövőben már 360.000 hektár területre fog kiterjedni, egy másik 275.000 hektárra. Ezen roppant területek egységes tervszerű megmüvelése megkívánja egy központ teremtését mindegyikben, ahonnan a gépekkel való megművelés irányitódik. Az. ilyen központokban kell legyenek nagy mezőgazdasági gépjavító műhelyek, kísérleti állomások, raktárépületek, stb. Az egész terület népessége e központban fog letelepedni. Így új városok fognak keletkezni, melyek eleinte a mezőgazdasági termelésre alapozva, később apró-ipari városokká fejlődnek majd ki. Ez azt jelenti, hogy a kollektivizálás előrehaladásával rövid idő alatt szocialisztikus alapon átköltözik az egész falusi népesség. (Az első agrárváros Novo Hoperszk már építés alatt áll). Ennek óriási szociális és kulturális jelentősége lesz, mivel véget vet a falu és város lényeges elkülönülésének, kihuzza a falusi lakosságot az évszázados maradiságból s a technikai-chémia, modern alkalmazásával óriási mértékben fokozni fogja a mezőgazdasági termelés hozamát.

S a szocialista város már nem csak elmélet és fantázia. Már épülnek az elsők. Stalingrad környékén a Volga-Don kanális találkozásánál öt új város épül kb. 300.000 főből álló népesség számára. Magnitogorszkban épül égy város az óriási Magnitorszk-művek munkássága számára. Nisni-Novgorodban, Rosztovban, Kharkovban, Novoszibirszkben, Kertesben, Kominterszkben épülnek nagy ipartelepekkel kapcsolatbann új szocialisztikus alaprajzú városok. A dnyeprosztroji óriási vízművek körül 500.000 embert kell ujonnan letelepíteni.

S mi fog történni a mai városokkal ? Egyelőre megmaradnak, de napjaik meg vannak számlálva, mert egy gazdag szocialista társadalom bizonyára nem fog megmaradni a fény- és levegőtlen lyukakban, amiket a kapitalizmustól örökölt. Ahol lehetséges, a meglevő városokat szocialisztikusan átépítik, az óriási központokat feloldják. A milliós városok nem ideáljai a szocializmusnak. Ami történelmileg értékes, az megmarad, a többit lerombolják s vagy újra építik, vagy fákkal beültetik.(N.)