Magyarország és elsősorban Budapest értelmiségének szomorú helyzetét tárja elénk az az érdekes könyv, amely most hagyta el a sajtót. A könyv 4509 férfit és 2978 nőt, összesen 7487 szellemi foglalkozású munkanélkülit mutat ki 1928 februárjáról. (Ez a szám azóta legalább megduplázódott!) Ezek közül 1239 (608 férfi és 631 nő) még egyáltalában nem volt alkalmazásban, míg 1324 (652 férfi és 672 nő) a köztisztviselői, 4924 (3249 férfi és 1675 nő) pedig a magántisztviselői pályán működött. Miből él ez a sok munkanélküli s családtagja? A statisztika ezt is kimutatja. A munkanélküliek egyharmadát szülei tartják el. Majdnem minden hatodik kölcsönökből és adományokból tengeti életét. Alkalmi munkára csak egy kis töredék talált, mintegy 700, míg a többiek végkielégítésükből, nyugdíjukból vagy ingóságaik eladásából szerzik meg a napi kenyeret...

Ha a könyv statisztikai adalékait tüzetesebben szemügyre vesszük, akkor még egyéb érdekes adatot is találunk. Megállapítható, hogy Budapesten is a munkanélküliség egyik oka abban áll, hogy a szakképzett, nagyobb igényű férfiakat olcsóbb női munkaerővel cserélik fel s ezért a munkanélküli férfiak száma emelkedik, a nőké pedig csökken. Érdekes, hogy míg 30 évig az állástkereső nők arányszáma jóval nagyobb, 30-tól 35-ig az arány egyenlő, azután pedig a férfiak kerülnek előtérbe. Azt jelenti ez, hogy a nők 35 éven túl föladják a meddő küzdést... A férfiak viszont még 60 —70 éves korukban is ott tolonganak az állástkeresők tömegében.

Ne gondoljuk, hogy az állástkeresők jó része talán kisebb képzettsége miatt nem jut kenyérhez. Minden negyedik érettségizett, minden hetedik főiskolát végzett. Itt azonban tekintetbe kell venni, hogy ez a szám sokkal nagyobb, ha igen sok intellektuel nem helyezkedik el a fizikai pályán s így nem került a munkanélküliek közé. Így is 1030 középiskolában érettségizett, 876 felsőkereskedelmit végzett s 800 főiskolai képzettségű egyén futott kenyér után. A nagy nyomort bizonyítja, hogy 2 jogvégzett, 6 mérnök, 9 érettségizett, 12 felsőipariskolát végzett s hat katonatiszt — uccaseprő állást vállalt, a többi pedig szidja a. protekciót, amely nem juttatja ilyen „irigyelt” álláshoz. A közrendőrök között is hét egyetemet végzett s 40 érettségizett egyént találunk.

Érdekes az a megállapítás is, hogy a köztisztviselők között országos arányban nem csökkenés, hanem lényeges emelkedés történt, mert a régi határok között 14.7 százalék volt a köztisztviselők aránya az összes közalkalmazottak között, míg ma 28.4 százalék. A személyi járandóságok ma az összes állami kiadások 54.1 százalékát teszik...

Bár a könyv címe szerint a szerző csak Budapest szellemi proletáriátusával óhajt foglalkozni, a tanulmány a valóságban jóval többet nyujt s valóságos tankönyve a munkanélküliség problémájának.

Foglalkozik a munkanélküliség fogalmának és fajainak ismertetésével s tömören összefoglalja a munkanélküliség történetét. Részletesen föltárja a munkanélküliség statisztikájának nehézségeit s közli a munkanélküliség alakulását Európában, Magyarországon s végül a legapróbb részletkérdésekre is kiterjedően Budapesten.

Ki kell még emelnünk azt a fejezetet, amelyik az irodai gépek térhódításáról számol be. A gépeknek a számát pontosan nem tudjuk, de a rendelkezésre álló adatok is sokat mondók. Ezek szerint forgalomban Tan Magyarországon 71 Elliot-Fischer- és 41 drb Mercedes-könyve lőgép, 700 drb Mercedes számológép, 70 drb Goerz összeadógép, 96 Schaco sokszorosító gép, 11 drb Multigraph sokszorosítógép és 743 drb Burrughs typusú (479 összeadó, 56 statisztika, 55 számlázó, 97 könyvelő, 56 bérszámfejtő). Ez a racionalizálás persze napról-napra nagyobb tisztviselősereget küld az uccára s teszi fölöslegessé a szaktudást. (Budapest)