Március 2006 Természet – katasztrófák – ökológia |
Bevezető Dünnyögés, félhangokra Zalán Tibor Természeti katasztrófák – védekezés a Kárpát-medencében Meskó Attila Vízimadarak tömeges elhullása a Duna-deltában Kiss J. Botond Katrina New Orleansban Fülöp László Zsolt Árvizek nyomában Wilhelm Sándor Édenkert, Nyitány Szigeti Lajos Szökőárban Horváth Zoltán Cianidszennyezés után Sárkány-Kiss Endre Védőpajzsunk, az ózonréteg Mócsy Ildikó A nemzeti jelleg változásai Bartók alkotásában László Ferenc 1956–2006 „Elképzelhetetlen, milyen lelki tusákba került...” Szász János Világablak „A Messiás nem akadémiai székfoglaló során fog újra eljönni” Rugási Gyula História Apáthy István politikai szereplése és pere Mariska Zoltán Mű és világa Életmű és emlékkönyv Poszler György Az árulás dimenziói Szántai János Közelkép „Őrizője vagyok-e én felebarátomnak?” Robert Riedel Határon túli magyarok a magyar rádiózásban Gecse Géza Katasztrófák médiaképe avagy: hatalmi érdekek a sajtóban Győrffy Gábor Levelestár Déry Tibor, személyesen Kántor Lajos Katedra Drámaolvasás Bara Katalin–Csutak Judit Morgolódás tankönyvek ürügyén Wilhelm Sándor Téka Románia kicsinyített modellje: az Alimentara Gál Andrea A Korunk könyvajánlata Talló A századik Szőcs Levente A határok nélküli Európa szellemi átjárhatóságának visszaállítása Borbáth Zsuzsánna A rózsa nevet R. L. Abstracts Számunk szerzői | Győrffy Gábor Katasztrófák médiaképe avagy: hatalmi érdekek a sajtóban A természeti katasztrófák és balesetek természetéből adódik, hogy megkérdőjelezik a társadalom tagjai által kialakított, személyes biztonságra vonatkozó fogalmakat, ezért törést képeznek egy adott közösség mindennapos életében. Az áldozatokkal való önkéntelen azonosulás emocionális töltete ugyanakkor a kollektív szolidaritásban mutatkozik meg, amely társadalmi jelenségként szintén befolyásolja a közösség viselkedési normáit.1 A lélektani hatás, amelyet a katasztrófa bekövetkezte vált ki, illetve az ennek eredményeként megnyilvánuló reakció nagyrészt az esemény médiareprezentációjától függ, mivel a közösség tagjai elsősorban a médián keresztül értesülnek a tragédia mértékéről, mentési műveletekről, halálesetekről és károkról. Ezért a természeti katasztrófák és balesetek nyilvánossága, egyes esetekben a nyilvánosság hiánya, illetve a tömegkommunikációs csatornák által alkalmazott megközelítés és a bemutatás módja alkalmat adhat arra, hogy embertömegek essenek a manipuláció hatásai alá. A tragédiáknak a médiában való megjelenítése minden korban hatalmi érdekekhez fűződött. A hatalmat birtokló réteg megerősítheti, vagy ellenkezőleg, elveszítheti pozícióit annak függvényében, hogy milyen mértékben tudja megakadályozni a szerencsétlenség megelőzésére, tehát saját felelősségére vonatkozó adatok megjelenését, illetve képes arra, hogy felnagyítsa saját szerepét a veszteségek csökkentésében és a hatások felszámolásában. A hatalomra törő csoport ugyanakkor saját pozícióit szilárdíthatja meg azzal, hogy kihasználja a vezetők gyengeségét a válság kezelésében, sőt valós és vélt terhelő adatokat hozhat nyilvánosságra a katasztrófát előidéző rendszer hiányosságairól. Nem meglepő tehát, hogy a hatalmi egyeduralmat kiépítő totalitarista államokban a szigorúan ellenőrzött sajtó fokozottan kerüli a negatív hírek közzétételét, így a társadalmi rendet megbontó szerencsétlenségek nyilvánosságra hozatalát is. A sajtószabadság ellenben megengedi az újságírónak, hogy saját belátása szerint kezelje a hírérték fogalmát és az értelmezések lehetőségeit, ami végső soron árnyaltabb módon ugyan, de szintén a manipuláció eszköze lehet. A jelen elemzés célja, hogy nyomon kövesse a romániai sajtóban a 2004 májusában történt mihăileşti-i balesetet: egy nitrogén alapú műtrágyát szállító teherautó felborult, majd kigyulladt, és perceken belül felrobbant. A balesetnek tizennyolc halálos áldozata volt, közöttük a helyszínre érkező mentőalakulatok tagjai, helybeli lakosok és két tévétudósító. Az elemzés arra vonatkozik, hogy különböző magyar és román nyelvű sajtókiadványok milyen módon mutatták be az eseményt, illetve hogyan interpretálták a szerencsétlenséghez vezető okokat és a felelősség kérdését. Nem tartozik céljaim közé az elemzett napilapok mögött meghúzódó érdekcsoportok felfedése, hanem kizárólag annak vizsgálata, hogy az esemény különböző médiaképei hogyan hozhatók kapcsolatba a politikai érdekekkel. Az összehasonlítást az is indokolja, hogy a tragédia két héttel a június 6-i helyhatósági választások előtt történt, a kampány időszakában, amikor a politikai csatározás hevében a hatalom és az ellenzék igyekezett minden eszközzel a saját javára billenteni a szavazatok számát A megvizsgált román napilapok – Ade-vărul, Azi és România Liberă – elemzési módszerei és következtetései nagymértékben különböznek egymástól; a kihangsúlyozott elemek számbavétele megvilágítja a sajtó és a hatalom viszonyának különböző fokozatait, illetve a média azon feladatának érvényesülését, hogy felhívja a figyelmet a társadalomban megnyilvánuló visszásságokra. A tragédiáról szóló első tudósítások a 2004. május 25-i sajtóban jelennek meg, többnyire címoldalon szereplő hírként. Az Adevărul a legutóbbi évek legsúlyosabb hazai közúti katasztrófájáról beszél, és kezdettől fogva a helyszínre érkező rendőrök és tűzoltók végzetes tévedésére összpontosít: a tragikus kimenetelű baleset elkerülhető lett volna, ha lezárják a felborult teherautó környékét, és távol tartják a helyszínen levőket a robbanás középpontjától. Az áldozatok értelmetlen halálát az előírások vétkes áthágása és sorozatos emberi mulasztások következményeként mutatja be. Egészen más megközelítésben láttatja az eseményeket egy másik független fővárosi napilap: a mentőalakulatok tagjai és a két újságíró kötelességük teljesítéséért fizettek életükkel – írja a tragédia másnapján az Azi. Ezt követően a vezető tisztségviselők és az általuk képviselt állami intézmények segítőkészségét és együttérzését igyekszik előtérbe helyezni. Olvashatjuk Ion Iliescu államelnök nyilatkozatát, amelyben részvétét fejezi ki a gyászoló családok tagjainak, felszólítja a központi és helyi hatóságokat, hogy mozgósítsák az összes szükséges erőforrást a sebesültek és az áldozatok családjainak megsegítésére, és a baleset szigorú kivizsgálását követeli. A lap azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy Adrian Năstase miniszterelnök állami segély megszavazását kéri a kormánytól a károsultak veszteségeinek enyhítésére. Az Azi egyértelműen a kormányzó párt érdekeivel azonosul annak folytán, hogy véletlen balesetként kezeli az eseményt, és pozitívan állítja be a hatóságok közbelépését. Az említett napilapok következő számaiban a tájékoztatás hangsúlyos elemei úgyszintén következetesen elkülönülnek. Az Adevărul a vizsgálatot folytató ügyészek tévedéseire, a nyomok eltüntetésének gyanús igyekezetére hívja fel a figyelmet. A baleset hátterében az államapparátus működésének hiányosságait és a veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó törvényes keret rendellenességeit véli felfedezni. Sőt még azt is tudni véli, hogy két héttel a szerencsétlenség előtt egy jelentés figyelmeztette a kormányfői hivatalt az ammónium-nitrát szállításának veszélyeire; követve a „titkos leleplezések” gyakorlatát, ezzel a közvélemény előtt indirekt módon vádolja az intézményt. Lelia Munteanu vezércikkben reflektál az ügy politikai következményeire, objektív elemzése nem kíméli sem a hatalom politikusait, akik figyelmet felkeltő jelenlétükkel igyekeztek tőkét kovácsolni a közelgő választásokra, sem az ellenzék képviselőit, akik ugyanazt a célt tartva szem előtt hárították habozás nélkül a felelősséget a vezető politikusokra.2 A hozzászólás arra utalhat, hogy a hatalmat negatív fényben feltüntető írások ellenére az Adevărul nem pártszempontokat érvényesített a mihăileşti-i katasztrófa leírásában, hanem igyekezete csupán a mindenkori hatalom elhibázott lépéseinek felfedésére irányult. A România Liberă tényszerű adatok, szenzációs elemektől mentes tudósítások közlésére szorítkozik; megjegyzi ugyan a hatóságok által elkövetett hibákat és a vizsgálat menetében tapasztalt szabálytalanságokat, de egyetlen esetben sem érzékelhető az Adevărul vádló hangneme. Petre Mihai Băcanu vezércikke a többi napilaphoz képest egészen más oldalról közelíti meg a szerencsétlenségről tudósító tévés munkatársak halálát: az újságíró szakmában kialakult tendenciára hívja fel a figyelmet, a tévéadók és tudósítóik között kialakult valóságos versenyfutásra, hogy elsőként érkezzenek a különféle tragédiák helyszínére, ahonnan minél közelebbről készített, minél sokkolóbb képsorokat közvetítsenek.3 Lényeges eltérések tapasztalhatók abban is, ahogyan két magyar nyelvű napilap, a kolozsvári Krónika és a fővárosi Romániai Magyar Szó láttatja a mihăileşti-i katasztrófát. A Romániai Magyar Szó május 25-i száma szűkszavú hírt közöl az eseményről, későbbi lapszámai pedig majdnem teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a baleset okainak és következményeinek vizsgálatát. Részletesen tudósítanak viszont az RMDSZ választási kampányának menetéről és a jelöltek tevékenységéről. A Krónika ellenben napokon keresztül foglalkozik az üggyel – anélkül hogy politikai szempontokat érvényesítene. Reflektál ugyanakkor a közéletben tapasztalható ilyen jellegű megnyilvánulásokra. Salamon Márton László vezércikkét Tömegsír kampányidőben cím alatt olvashatjuk, a lapszám következő oldalán pedig a következő tényszerű megállapítást: „immár politikai színezetet kapott a hétfői Buzău megyei kamionrobbanás, miután az ellenzéki pártok azzal vádolják a kormányt és a hatóságokat, hogy sorozatos mulasztások miatt következett be a tragédia.”4 A bemutatott elemek arra utalnak, hogy a szerencsétlenségek médiaképe befolyásolni tudja az adott politikai erőviszonyokat; a válsághelyzetek kezelése a hatalmon levő kormányok számára mindenkori próbatételt jelent, amely a sajtó által kevésbé felkapott eseményekkel ellentétben látványosan bizonyítja vagy éppen megcáfolja kormányzási képességeit. Az erre vonatkozó adatokat bemutató sajtó pedig a politikai érdekek kereszttüzébe kerül, és a legtöbb esetben – akarva vagy akaratlanul – szerepet vállal a hatalmi harcban. JEGYZETEK 1. L. Császi Lajos: Katasztrófák média-reprezentációja. Jel-Kép, 1993.3. 17–33. 2. Lelia Munteanu: Profesioniştii prostiei. Adevărul, 2004. május 27. 3. Petre Mihai Băcanu: Prea aproape. România Liberă, 2004. május 28. 4. Elhibázott nyomozás (R.Sz.). Krónika, 2004. május 27. |