(Román népballadák, népdalok és románcok. — Az eredeti versmértékben fordította Kádár Imre. — Az Erdélyi Helikon kiadása 1932.) — Nem áll módunkban a fordítások hűségének, technikai értelemben vett bravuritásának az ellenőrzése. Viszont ha ezt az összehasonlításit megtudnónk tenni, akkor is filologizálás s aprólékos hiábavalóság lenne ez az eljárás. Ezek a balladák, népdalok, románcok így, magyarul ebben a fordításban, hatnak. Rányitnak egy világra. Régi, elnyomott, mindig fájó keserve hallható belőlük messzi néni nemzedékeknek. Hogy kiknek a keserve? — A fenyő keserve, amit „Nagybányára visznek holnap, tömlöcházba beácsolnak szegény legény börtönének, árva szüle keservének, jobbágyoknak jajra, könnyre, nagyuraknak kényre, kegyre.” Az idegen keserve... Az elhagyott lány keserve, az elhagyott legény keserve... Az anya keserve... A megrabolt és megölt pásztor keserve... Mindenek keserve valami régi hűbéries elnyomású világból. — A tartalmai a megkapók ezeknek a balladáknak. Az a sok, minden bánaton átmélyitett eleven keserűség, amit jobbágyok éreztek. Milyen szörnyű elnyomások, társadalmi igazságtalanságok temetőjének emlékei ezek a versek! — Kétségtelenül: a magyar, a szerb, a szlovák, sőt távolabb, a nyugati népek népköltészetében is felbukkannak ezek az érzelmek, ezek a tartalmak. Számos, itt közölt darab magyar változata minden további nélkül kézenfekvő. (Azonos termelési-társadalmi helyzetek és pillanatok kereszteződése azonos érzelmeket, illetve tartalmakat kreál.) S mégis: — milyen nagy a különbség például a magyar Kőmüves Kelemen és a román Manole mester változatok között. S ez a különbség nem a külsőségekben a lényeges. Nem az a lényeges különbség, hogy a magyar balladaváltozat egy irányban rövidebb, koncentráltabb s ennek következtében jelentős mozzanatok hiányzanak Manoleval szemben belőle, egy más irányban pedig szélesebb. Nem az a különbség, hogy az egész formailag más, — hanem a különbség ott van, ami ennek a formai elváltozásnak az oka. A magyar balladaváltozatnak más.az osztálytartalma, mint a románé. A magyar változat valóiában nem „népi”, hanem uralkodóosztálybeli. A magyar változat egész szociális rétegeződéséből ellentmondásnélkül sugárzik egy „uri” jelleg A magyar változatban nem szerepel olyan valaki, mint a román változat vajdája. Kőmüves Kelemenék valami céh-autárkia következtében dolgoznak. A Kőmüves Kelemen is az épitők balladája, de nem a leigázott építőké. (Kőmüves Kelemen hintós ur, akinek az asszonya a zsentri magyar asszony hangján inti te a szolgalegény kocsist.) Nem állapitható meg egyik balladaváltozatról sem pontosan, hogy mikor keletkezett. De egész bizonyos, hogy mind a kettőt egy osztálylépcsőjében különböző fokozat szociális viziója szülte. Nem kétséges épp e különbség miatt, hogy a, Manole mester a népibb és a teljesebb. Manole mester az életösszefüggések egész világát idézi. Konkrétabb, kollektivabb. Kőmüves Kelemen sugara minden fényét az egyénre veti. Manole egy egész osztályra. Kőmüves Kelemenben csak egy ember jár rosszul s ez, nem is Kőmüves Kelemen. Manoleban mindenki s csak a vajda marad életben... Manole mester osztályballada a szó teljes értelmében. Pontosan kifejezésre jut ebben a két különböző nép énekes rendjének valószínű különböző, szociális helyzete. A Kőműves Kelemen szerzői már az uralkodó osztály szolgálatában állanak s a munka érdekében való köteles áldozatkészséget heroizálják. A Manole mester néni szerzői viszont a munkában való kiszolgáltatottságnak adtak megalázott osztályhelyzetük következtében hangot...

A fordítások elé irt előszó helyett szivesebben vettünk volna olyan utmutatást, mely a közölt szövegeket ilyen társadalmi története vonatkozásban hozta volna közelebb. Hisz a népköltészet termékeit illetőleg van ma a legnagyobb szükség irodalmi téren szociális értelmű — eddig mindig elhallgatott — tisztázásokra. Kádár Imre még csak kísérletet sem tesz erre... (Nagyenyed)