Az utolsó hónapokban fokozott tevékenység tapasztalható a katholicizmus részéről. Egymásután épülnek ki újabb és újabb támpontjai. Uj lapok és folyóiratok indultak a harcos katholicizmus „korszerű” programjával, Budapesten. Korunk Szava, Szlovenszkón Uj Élet, Erdélyben Erdélyi Tudósító címem s valamennyi a válságból kivezető útat propagálja új köntösben, új frazeológiával a katholicizmus világnézeti vonalán. Bármennyire eltérők is hangban ezek a lapok, valamenynyinek egy a magva, forrása. A mag a legutóbbi pápai enciklika, a Quadragesimo anno, mely az egyház álláspontját fejti ki a kapitalizmus általános válságának napjaiban a szociális kérdésről. Tagadhatatlan: bizonyos fokig kapitalista-ellenes ennek az enciklikának a hangja s kapitalista ellenesek ezek a lapok is. (Nyugati mintáik a német Schönere Zunkunft, a Stimmen der Zeit, stb. a francia. La Vie Chatolique, La Croix, a Cite Chretienne, a Les Etudes, stb.) Valamennyi aláhúzottan hangsulyozza a mai társadalmi! rend igazságtalanságát. A szociális ideológia, amit az enciklika nyomán e lapok több-kevesebb eltéréssel tartalmaznak, a vagyon igazságosabb elosztását s a társadalmi élet reformját követeli. A Quadragesimo anno e szavai: „Minden erőkifejtéssel oda kell hatni, hogy a termelt javak csak méltányosan halmozódjanak fel a birtokosnál, ellenben bőségesen jussanak a munkásságnak...” „Ha férfiasan és haladéktalanul nem, vállaljuk...” a megvalósítását ezeknek „ne álltassuk magunkat, hogy a közrend” az emberi társadalom békéje és nyugalma a fölforgató hatalmak ellen megvédhető.” Követelés és intelem ez egyben, amelyre az új rendiség kiépitésének programmja emelkedik. Az új rendiség lényegében a középkor életrendjét akarja életre támasztani némi fasiszta módositásokkal. Hogy azután ezek a programpontok a tömegek katholikus világnézeti alapon való forradalmasításával egészülnek ki, az az Egyház eddigi gyakorlatához mérten magától értetődő. Az Egyház mindig értett ahhoz, hogy világnézeti dogmatikája tartalmait a kor szükségleteihez hajlékonyitsa. Ha a kapitalizmus keretén belül egymásra következő válságok hullámai elgyürüztek a templomig, az Egyház nem maradt tétlen. Megtalálta mindig azokat a jelszavakat, melyek a tömegek további megtartását intencionálták. A Quadragesimo anno kapitalista-ellenes hangjai is ebből a taktikából születtek. A mai válság hullámai a szószékig érnek. A középosztályok és a parasztság tudata megrendült. A válság kicserélte a tudatokat. Az engedelmes nyáj a proletárizálódás útján már nem hű egyházi alattvaló. Az Egyház tehát siet a válság hatása alatt kicserélődött tudatok további lekötésiére. Nyilvánvaló és nem szorul bővebb igazolásra, hogy a kapitalizmus ellentéteinek kiküszöbölését a vagyon igazságosabb elosztása nem végzi el s hogy az új rendiség állama érintetlenül hagyja a kapitalisztikus rendszer alapjait, — ezek a követelések azonban oly jelszavakra aprózhatók el, melyek révén simán férkőzhet az Egyház a válság révén felszaggatott paraszti és középosztálybeli rétegekhez s kovácsolhatja ezek során a „lelkekben” azt a háborús frontot, melyben felvonulni szeretné látni egész, Európát Oroszország elleni. Különben pedig a harcos katholicizmus tevékenysége; bár minden rokonságot megtagad azokkal, a szociális jelszavakat, illetőleg nagyon sok rokonságot mutat fel a különböző tipusu nemzeti szocializmusokkal. (Arad)