Elindul munkát keresni. A szerző, Leonhard Frank nem a nevükön nevezi őket, hanem a foglalkozásuk után. E mögött azonban nehogy valami mély utalást sejtsen az olvasó. Nehogy azt gondolja például, hogy ez a három munkanélküli a világ munkanélkülieinek seregét jelenti. Nem! Leonhard Frank már nem nyúl ilyen mélyre. A három munkanélküli valóságos nevét azért hagyja el, mert ez a három munkanélküli a valóságos nevével együtt, amikor elindul a munkakeresés nagy kalandjára, a létezés egész valóságát odahaza hagyta. A szerző tehát csak következetes. A konkrét jellegüktől megfosztott hősök így jobban és természetesebben elmerülhetnek a kalandokba, amik végig a világon várják őket. Mert „kaland” az tényleg sok van a könyvben. A könyv gazdagon árasztja a mesét! Mindez azonban egy romancier hangulata s nem az állapotok függvénye. Nem hihető pl. s még kevésbé lesz hihető azáltal, hogy Leonhard Frank mindezeket utólag a gazdasági! helyzettel igazolni próbálja. A „magyarázat” nem segit. Ennek a három munkanélküli életnek az ábrázolásával Leonhard Frank nem mondott semmit sem a világ rengeteg millió munkanélkülieinek életéről. A három munkanélküli kétségtelenül sok szükséget szenved. Ez a szükség azonban nem az a szükség, amelyik az uccasarkon áll. Kivételes szituációk, kivételes szüksége ez: kaland. Ám a rengeteg millió munkanélküli szüksége viszont a legkevésbé sem kaland, s nem is menekülés a kalandba. Leonhard Frank regénye magvának felfogásával végzetesen elirta magát. A napok legsulyosabb problémáját irodalommá, ötletté, szinné, érdekességgé és komplikációkká szőtte. Egy más szférába vitte. Holott pontosan tudja, hogy hova tartozik. Hisz´ a kalandok előtt végig koldulják ezek a munkanélküliek Berlin legelőkelőbb negyedét. Ez az utjuk tényleg egy részlet az „a” munkanélküliek életéből. S ennek a fejezetnek maradandó is a hatása. Egy állapot tarthatatlansága derül ki. A többi fejezet azonban a képzelet utnak eresztése, amit az érdekességre való törekvésen kivül semmi egyéb, valójában még a jó lelkiismeret sem determinál. Az író álláspontja a problémával szemben ugyanolyan mint két hőse sorsa, akik Argentínában belekeverednek a forradalomba, de nem azon az oldalon, ahová érzületük szerint tartoznak, hanem az ellenkezőn. Az író is ilyen tájékozatlanul tévéd a puszta szórakoztatás vonalára s csinál „irodalmat” abból a kérdésből, ami ma már a legkevésbé sem irodalom, hanem a kizárólagos valóság. (Nagyenyed)

* Von drei Milionen Drei. Roman von Leonhard Frank. S. Fischer Verlag. Berlin, 1932.