A tömegek egészségi állapota természetszerűleg függvénye a szociális és gazdasági feltételeknek. A praktikus szociálhigiénia egyértelmű azokkal a törekvésekkel, amelyek a tömegek számára kielégítő bérről, egészséges lakásról, olcsó és célszerű táplálkozásról és ruházkodási lehetőségekről gondoskodnak, miután a végcél: egészségessé és megelégedetté tenni az embert. A szociálhigiénia egyik legfontosabb tényező ezekben a törekvésekben. Ezért, ha az egészségügy terén uralkodó helytelen állapotok eredendő okát keressük, lépten-nyomon beleütközünk a szociálhigiéniai struktura szociális és gazdasági: gyökébe.

Előszeretettel folytatnak propagandát az egészséges lakás nagyszerű előnyeiről, amelytől azt kívánják, hogy legyen levegős, tiszta és napos. Ez természetesen mit sem ér akkor, ha azok, akiknek a felvilágosítás szól, kénytelenek istállókhoz hasonló lyukakban meghúzodni. Ésszerűtlen helyes csecsemőápolásról prédikálni és arra szólítani fel az anyákat, hogy gyermeküket természetes módon táplálják s tegyék ki azokat a nap áldásos hatásának, ápolják kellően, stb., akkor, amidőn a dolgozó anyák gyárimunka vállalására kényszerűinek s gyermekeik ápolását kénytelenek idegenre bízni.

Ma kizárólag a praktikus szociálhigiéniának volna értelme. Sokkal fontosabb megfelelő lakásokról gondoskodni, mint emberekről, akiknek az egészségtelen lakások testi és lelki épségüket ássák alá. Minden, a higiénia terén történő felvilágosító munka hajótörést szenved ott, ahol a praktikus általános politika antiszociális.

Nem fér kétség hozzá, hogy ma emberökonómiai téren valóságos anarchia uralkodik. A népegészségügy az államok részéről történt intézkedésiek folytán sokkal inkább áll kedvezőtlen befolyások alatt, mint valaha. Minden ujabb adóemelés az egészségügyet érinti, minden fizetésleépítés ezen a téren is érezteti hatását, mert az emberek az adott körülmények folytán éppen az egészségügyi követelmények területén kényszerülnek önmagukkal szemben megszorításokra. Pedig már nem lehet sem kevesebbet enni, sem rosszabb körülmények között lakni, nyomoruságosabban öltözködni, mint manapság... És mégis, éppen bizonyos higiénikus igényekről kénytelenek lemondani és azon a téren eszközölni megszorításokat, ahol és ami által munkaképességük a leginkább van veszélyeztetve. Holott az egészség jelenti a dolgozók munkaképességét, lévén ez a produkciós tőkéjük. És ahelyett, hogy a kapitalista államokban a munkástömeg általános helyzetén igyekeznének változtatni, egészségügyi hivatalokat állítanak fel és különböző egyesületeket támogatnak, amelyek a szociális betegségek leküzdését célozzák, agitálnak a sport és testkultura érdekében, viszont semmilyen intézkedést nem tudnak foganatosítani a munkásprobléma gyökeres megoldására.

A szociálhigiénia tehát nem kizárólag az orvosi terminológia szerinti szűk fogalomnak felél meg, hanem jelent mindent, ami népegészségügyi vonatkozásban kihat. A szociálhigiénia keretébe így nemcsak a szociálpolitika tartozik, mint olyan, hanem bér-, lakás-, fináncpolitika, sőt a kulturpolitika is.

Az egyre nagyobb mérveket öltő munkanélküliség szociálhigiéniai téren is nagyon érezteti hatását. Természetes, hogy minden a tömegek szociális helyzetében történő változás elsősorban az egészségügyre hat ki. A munkanélküliség mint szociális betegségfaktor, egyben orvosi betegségfaktor is. Az egészségügyet minden gazdasági krízis erősen befolyásolja. Az egészségügynek a bér-, lakás- és táplálkozási-viszonyok az alapjai. A munkanélküliség folytán fellépő káros kihatások azonban nemcsak a munkanélkülieken tapasztalhatók. Damokles-kardként érzi az összmunkásság magáranehezedni s ebből könnyen megmagyarázható az az „általános ingerültségi állapot, amely a ma munkástömegeit uralja. Hisz köztudomású, hogy a munkanélküliség szűkös jövedelmet, elégtelen táplálkozást, egészségtelen lakást, elégtelen ruházkodást jelent s ezek következménye többek között pszichikus depresszió. Az egészségügyi felvilágosítás nem sikerülhet ott, ahol a munkanélküliség lehetetlenné teszi a higiénikus életkörülményeket. Ez az állapot azonban nemcsak az illetők egészségét támadja meg, hanem kihat a családtagokra is. A munkanélküli nervózus, izgatott lelkiállapotba kerül, aminek folytán nem tud családjáról gondoskodni, elhanyagolja gyermekei nevelését, alkoholistává lehet, stb. Különöskép befolyásolja ez a csecsemők és serdülő gyermekek egészségi állapotát.

Dr. Julius Moses, berlini orvos a közelmultban körkérdéssel fordult nevesebb egyetemi tanárokhoz és speciálistákhoz, akik a munkanélküliségnek a tömegek egészségére való káros hatásáról számolnak be és egyöntetűen állapítják meg, hogy. a. munkanélküliség rendkívül súlyos mértékben veszélyezteti a népegészségügyet, A szerző, aki ha nem is látja tisztán a megoldási lehetőségeket, de akinek jótakarása kétségtelen, a beérkezett feleleteket Arbeitslosigkeit: ein Problem der Volksgesundheit c. brosurájában adja közre (Berlin 1931.). A hozzászólások élénken vetítik elénk azokat a testi és lelki téren megnyilvánuló egészségügyi problémákat, amelyekbe a mai termelési rendszer sodorta az immár nehezen összeszámlálható embermilliókat, és amely problémák sürgős és gyökeres megoldásokra várnak...

*

Mint minden aktivitás, a munka is kiélési formája az egyénnek. Az az impulzus, amely munkára hajszol, szükségszerű következménye számtalan lelki komplexumnak, amelynek célja a kielégülés. Sőt a százszázalékos kielégülés.

Mi hajt a munkára? A nyugatom, vagyis az előző kielégülés után ujabb impulzusok lépnek fel, amelyek testi és lelkit téren a munka szükségleltének érzését váltják ki. Az egészséges ember lelkileg csak akkor érzi magát boldognak, amikor dolgozhat és energiatöbbletét célszerűen és ésszerűen használhatja ki a maga képességeinek és tehetségének megfelelőleg, A munka folytán elsősorban áthidalás történik az egyén belső élete és a külvilág között, A munka az automatizmust helyes irányba tereli és arra készteti, hogy a mozgások helyes váltakozását állandósítsa munka és pihenés között, tehát elöli az unalmat. Ismeretes, hogy a pszihikus faktoroknak milyen nagy befolyásuk van a fiziológiái processzusokra és következőleg az egyén szomatikus tényezőire. A munka aktivitása az egyént mentesíti a pszihikus lehangoltságtól, egyben állandósítja azt az érzést, hogy emez aktivitással tanuságot tesz a produkiv tömegek sorába való bekapcsolódásáról, egyben a maga hasznavehetőségéről is.

Elképzelhetően széleskörű tehát az a sok lelki konfliktus, amely a mai munkás lelkületét betölti, Ezek a konfliktusok természetesen a testiekre is kihatnak. Mert míg a dolgozó számára a munka lelki gyönyörüség s szükségszerü lelki kielégülés, addig a tétlenség, illetve a tétlenségtől való félelem lecsökkenti az ellenállóképességet, a munkabírást. Ha tehát lelki válságokon megy keresztül a munkásság dolgozó része, akiknek munkabírását egyébként az egyre sulyosbodó megélhetési lehetőségek is kedvezőtlenül befolyásolják, egészen természetes, hogy a termelési rendszer válságbajutása következtében egyre jobban szaporodó munkanélküliek konfliktusai még súlyosabbak. Itt a kínzó kenyérgondok mellett a tétlenségre való kárhoztatás folytán állandó inger áll fenn, amely a megélhetést célzó munkakeresésem felül a munkát, mint kielégülési formát is megköveteli az egyén számára. Ez a kielégülés azonban a munkaalkalom hiánya következtében nem jöhet létre, az impulzusok egyre erősebbekké válnak, akkumulálódnak s a psziho-fizikai organizmus keretein belül energiafelhalmozódásra vezetnek, amelyek lelki téren lehangoltságban, ingerlékenységben nyilvánulnak meg és végül a szervezet pszihikus teljesítőképességére való visszahatásban nyilvánulnak meg. Igy áll elő a psziho-szomatikus aszténia karakterisztikus kórképe, amely gyakori következménye a tartós munkanélküliségnek.

A munkához szokott egyénnél a munkanélküliség következtében hézag áll be, amelynek folytán kétségbeesés, izgatott kedélyállapot, kitörések, majd egykedvüség és kimerültség jönnek létre. Ha a belső impulzusok nem tul erősek, az illetők lassan letargiába sülyednek s az önértékelés csökkenése folytán gyakran menekülnek öngyilkosságba.

Előfordul az is, hogy a munkanélküliek a segélyként kapott pénzt elisszák. Ennek a körülménynek a családra való kihatása közismert. Mivel a családnak még kevesebb pénz jut, a nyomor egyre nagyobb lesz.. A bajokhoz hozzájárul a szörnyű lakásnyomor, az izgatott és borus kedélyállapot, mint elmaradhatatlan következményei a munkanélküliségnek. Azon a nagyon szűkre korlátozott helyen, amely a család számára rendelkezésre áll, a helyzet állandó súrlódásokra vezethet s végül szóbeli és tettlegességi kitörésekké fajulhat. A tartós munkanélküliség az arra diszponált egyéneknél általában lassanként leszállítja a munka iránti kedvet és örömet. Ehhez járul, hogy a szülők munkanélkülisége gyakran rossz példaként szerepel a serdülő ifjuság előtt. Terhelt, különöskép diszponált egyéneknél ebben jelentős forrását találhatjuk a munkakerülésnek, annak minden végzetes következményével.

A munkanélküliség lelkileg a legjobban a korosabb egyéneket sujtja. Szorgalmas munkások, ha arra kényszerülnek, hogy megszokott munkakörüket hirtelen veszítsék el, úgy érzik, mintha az énjükből vesztettek volna el valamit, sőt testileg és lelkileg is tönkremehetnek. A legelviselhetetlenebb károsodás természetesen a lelkiéletet éri, az akaraterő elernyedése folytán;

Nagyon gyakran tapasztalható az, hogy a munkanélküliség és az attól való félelem abban nyilvánul, hogy a munkások nagyon nehezen tudják elhatározni magukat arra, hogy panaszt emeljenek a sokszor elviselhetetlen üzemi viszonyok ellen. Sőt az üzemellenőrök részéről nyujtott ezirányú felvilágosítások is nagyon tartózkodók. Ugyancsak nehezen távoznak a munkások a nekik meg nem felelő munkahelyekről még akkor is, ha egészségi okok teszik sürgőssé a helyváltoztatást. Vannak ólomhuták, ahol a tapasztalható ólommérgezések gyakorisága arra vezethető vissza, hogy míg azelőtt a munkások már akkor elhagyták munkahelyüket, amikor a mérgezésnek csak kezdődő tünete: mutatkoztak, s igyekeztek maguknak ólommentes munkahelyeket keresni, most azonban addig, amíg csak lehetséges, mindegyik a régi munkahelyén marad. Sőt még komoly megbetegedések esetén, akár bénulásoknál is egyre azt hajtogatják, hogy vissza akarnak térni a hutákba, Igy jönnek létre higanymérgezés folytán súlyos és nagyon sok esetben gyógyíthatatlan betegségek.

Az apa tartós munkanélküliségével összefüggő nyomor gyakran vezet a családi élet szétzülléséhez. Ebből természetesen súlyos lelki és erkölcsi veszélyek háramlanak különösen a nagyabb gyermekekre. Igy aztán érthető a sok pszihopatikus zavar kialakulása, amely ilyen milliőben létrejön.

A munkanélküliség testi következményei elsősorban a rossz táplálkozási viszonyok következtében lépnek fel. Az objektiv vizsgálat az erő- és táplálkozási viszonyok kézzelfogható károsodását mutatják. A táplálkozásnak a tuberkulózisra való kedvezőtlen befolyása ugyancsak kétségtelenül kimutatható. Köztudomású, hogy az elégtelen táplálkozás a tbc. kifejlődésében nagyon fontos szerepet játszik, hisz a betegség okai szociális és gazdasági tényezőktől függenek. Ezenfelül a tbc-sek izolálására nem állván kellő hely rendelkezésre, a betegek arra kényszerülnek, hogy együtt lakjanak öveikkel, ami által a fertőzés tovaterjedése számára meg van adva münden lehetőség. Ez a terjedés résziben a szűk családi kör keretén belül történik, részben tágabb értelmű interfamiliáris fertőzésről lehet sző. Nyilt, fertőzésre gyanus tüdő-tbe.-ben szenvedő munkanélküliek, akik dolgozó korukban javarészt a szabadban végeztek könnyű testi munkát, arra kényszerülnek, hogy a tulzsufolt munkásnegyedek tömeglakásaiban huzódjanak meg s naphosszat családjuk körében maradjanak. Ezek főként cseppfertőzéssel (Tropfeninfection) viszik át családtagjaikra a maguk tbc.-jét és ebből természetesein elsősorban a gyermekekre és serdülőkre hárul a legnagyobb veszedelem. Ezek az önhibájukon kivül tétlenségre itélt egyének hasonló módon átviszik a betegséget saját lakásukon belül rokonokira, ismerősökre és; azok családtagjaira isi, akik unaloműzés céljából látogatást tesznek a betegnél, ahol fél, vagy egész napon keresztül is elüldögélnek. Csecsemőknél és kisgyermekeknél tapasztalható alkalmi fertőzések a legtöbbször az ilyen látogatásokban lelik magyarázatukat

Rossz táplálkozási viszonyok a latens tbc.-t aktiválják, egyben elősegítik a fertőzés terjedését. A rosszul táplált gyermek ellenállóképességének csökkenése folytán tbc.-és processzusok rohamosan mennek végbe. Magának a betegségfolyamatnak terjedésében döntő fontosságu a már említett lakásprobléma. (Berlini munkásnegyedekben uralkodó lakásviszonyokról részletesen beszámolt a Korunk. Szentgyörgyi Anna: A lakásnyomor és következményei. 1931. május) De, ha történetesen elő is fordul, hogy egyik-másik munkáslakás higiénikus viszonyokat sejttet, nincs ebben sok köszönet, mert a munkanélküli nincs abban a helyzetben, hogy kellő fütőanyagról gondoskodjék. Igy a lakás hidegsége, illetve nedvessége folytán más betegségek is közbeiktatódnak, amelyek ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolják a tüdőtuberkulózist.

A munkanélküliek gyerekei rosszul tápláltak és piszkosak. A lakásokba alig süt be a nap. Ha megbetegednek, nem viszik őket azonnal orvoshoz, de nincs pénz; gyógyszerre sem. A tartós munkanélküliség miatt lelkileg deprimált szülőknek nincs meg a kellő érzékük ahhoz, hogy maguknak testi, vagy lelki fáradtságot vegyenek a beteg gyermekek ápolására s türelmük sem lehet hozzá, hogy a sokszor nyugtalan és síró gyermekkel törődjenek. A családiban nagyon erősen érzik az apa követendő példaadásának hiánya. A gyermek akaratlanul is arra kénytelen gondolni, hogy miért dolgozzon ő, amikor apja és nagyobb testvérei otthon tétlenkednek.

A szülők leromlott gazdasági helyzete folytán elsősorban a csecsemők szenvednek nagy károkat, akik, mivel amúgy is csekély ellenállóképességgel rendelkeznek, a kedvezőtlen miliőnek már relative rövid időn keresztül való behatása folytán azonnal táplálkozási zavarokkal és gyors megbetegedéssel reagálnak. Nagyobb gyermekek sápadtak, könnyen fáradnak és nervózusak s az erős sulycsökkenés következtében a legyengült ellenállóképesség feltartóztathatatlanul kiépíti a tbc. számára a végzetes útat. Sokan közülük fejfájosak, vérszegények, szédülnek és ájulási rohamokat kapnak, amely tünetek a táplálkozási viszonyokkal! vannak összefüggésben s az éhezés csalhatatlan jelei. Sokszor tapasztalható, hogy a gyermek otthoni ápolása amiatt szenved, hogy a munkanélkülivé vált apa helyett az anya kénytelen munkát vállalni. Ezért észlelhető olyan gyakran az ilyen gyermekeknél piszkossá« és sokszor tetvesség is. Fehérnemü és pólya a legtöbbször kétségbeejtő állapotban vannak. Fütőamyaghiány miatt a gyermekeket nem füröszthetik. Nem tudják felkeresni a gondozóhelyekeit, mert nincsen mibe öltöztetni a gyermekeket. Ha akad fehérnemü, hiányzik a felsőruha. És arra nincs pénz, hogy a távoleső ambulanciákat kocsin felkereshessék. Ezeknek következtében az atrófia és az angolkór egyre gyakrabban lépnek fel. Az angolkór létrehozásában a hibás és hiányos táplálkozáson kivül, — amely vitaminszegény ételek nyujtásában nyilvánul — ugyancsak fontos faktor a nyirkos, napmentes és szűk lakás, mint prototípusa minden munkáslakásnak. Ez az említett két faktor kényszerű összetalálkozása hozza létre és terjeszti az angolkórt a munkanélküliek csecsemői és kisgyermekei között.

Egy duisiburgi statisztika szerint 152 4—12 hónapos angolkóros gyermek közül 82 (54%) volt olyan, akiknek szülei hat hónapon túli munkanélküliek Voltak. 77 13—24 hónapos angolkóros gyermek közül 31 (40.2%) került ki munkanélküli családból. 79, két éven felüli rachitikus közül 30 (37.8%) esett munkanélküliekre. Az összes 308 eset közül 143 (46.6%), vagyis a megállapított eseteknek majdnem a fele jut azokra a gyermekekre, akiknek apja munkanélküli.

A fertőző betegségek közül a difteritisz az, amely szintén szoros és jelentős összefüggésben van az általános gazdasági helyzettel. A diftériás járványok arányszámla krízisek idején mindig magas volt. Például Németországban a difteritiszben elhalálozottak száma 1927-től 1930-ig így alakult: 1927:0.03; 1928:0.07; 1929:0.08; 1930:0.10. Ebből az látszik, hogy 4 év alatt a mortalitás megháromszorozódott. A bejelentett diftériás esetek száma 1928-ban 28.380 volt, viszont 1930-ban 46.996.

Amint láttuk, a munkanélküliség következtében a tömegek és hozzátartozóik szociális helyzete annyira leromlik, hogy annak helyrehozhatatlan befolyása a betegségek létrejöttében és lefolyásában kétségtelen. Egyformán áll ez a női megbetegedésekre is, amennyiben a férjek munkanélkülisége következtében egyre nagyobb mértékben fokozódik a nők munkábaállása, így azután mind a nő, mind a gyermek s általában az egész háztartás szenved.

Azonban még az az előny is, ami a női gyulladásos betegségeiknél, vérzéseknél és a medencebeli szervek megbetegedéseméi a munkától való mentesülés folytán háramlana a nőkre, nagyon is relativvé válik, mivel hiányzanak a táplálkozáshoz és ápoláshoz, illetve gyógykezeléshez szükséges anyagok, amik szintén a munkanélküliség következménye. Igy aztán a gyógyulási lehetőség nagyon is kétséges. Különösen kedvezőtlenül befolyásolja a munkanélküliség a terhességet, szülést és betegágyat s az ujszülött további sorsát.

Összefoglalva: a munkanélküliség jelenti: 1. Mind az. egyén, mind pedig családja táplálkozási viszonyainak leromlását. 2. Az általános egészség- és testápolásra való kedvezőtlen befolyást. 3. Az angolkóros, esetek nagy, 46%-on felüli elosztását a munkanélküliek gyermekei között. 4. A tuberkulózis kifejlődésének és terjedésének nagymérvű előmozdítását. 5. Súlyos károsodásokat lelki téren és általánosan demoralizáló hatást.

Joggal felmerülhet a kérdés, hogy hogyan található meg a kivezető út a munkanélküliség egyre jobban fenyegető káoszából? Kétségtelen, hogy a munkához visszavezető út nagyon nehezen lesz járható az olyan tömegek számára, amelyek régen elszoktak a munkától:, különösen ha a régi egyhangú munkákhoz állítják majd vissza őket (bányamunka, kapitalista futószalagrendszerü gyári munka, stb.). A munkás lelki egyensúlya az ilyen üzemekben, de még szabadabb munkahelyeken nem áll majd vissza s munkaképessége alig fogja elérni az átlagot.

Amikor tehát kisebb-nagyobb mérvű manifesztációk szemtanui vagyunk s erélyes és kétségbeesett hangok kenyeret és munkát kérnek, a testi és lelki épség megóvását követelik. A tömegek előtt viszont napról-napra világosabb, hogy a kapitalizmus képtelen a helyzet szanálására. Az állandó és teljes kielégülésre való vágyakozás, a szociálhigiéniai és lelki téren végbemenő végzetes károsodások ösztönösen kitermelik a tisztánlátást, amely szerint a kollektiv termelési rendszer az, amelynek keretein belül problémáik megoldódhatnak. Ezért olyan erős a törekvése ma már majdnem minden testi- és szellemi munkásnak a kollektiv termelési rendre, amelyben meg van adva a lehetőség az adottságok teljes kiélésére s amely így mentesíti az egyént minden lelki és szociálhigiéniai problémától, már csak azért is, mert abban ismeretlen fogalom a munkanélküliség.