Ford eszméi teli voltak kockázattal. Sokak előtt merő utópiának tűnt, Ford azonban felfedezte, hogy az embereknek sürgős az élet, vagyis szükségük van autóra. A luxust átváltoztatta kényszerüséggé. Egy negyedszázaddal később a világ egyik leggazdagabb embere lett; az autó megtette kijelölt útját a merész találmányból a mindennap egy kellemetlen, de nélkülözhetetlen részletévé vált.

A paraszt ivadék Thomas Batát, aki tizenhárom évvel fiatalabb Fordnál, sohasem szédítették vakmerő fantáziák. Mindig a bíztosra ment. Autó nélkül meg lehelt az ember az életben, de cipő nélkül nem Kiszámította, hogy planétánkon a kétmilliárd embernek négymilliárd pár cipőre van szüksége, évente azonban csak kilencszázmilliót készítenek. A vadak kipusztulnak, vagy pedig cipőt húznak, miután részesültek magas kulturánk áldásaiban. A jövő biztos, a cél világos — cipőt kell! gyártani ugyanoly módon „ahogyan Ford az autóit gyártja.

Bata sohasem beszél az előnyeiről. Igényel fenköltek és patetikusak, mint a szentírásé. Nem szükséges, hogy az ember ismerje a suszter nevét, de az önzetlen emberbarátot és álmodozót mindenki tartozik elismerni:. Batától távol áll, hogy milliókat keressen. Egyetlen álma a meztelemlábu emberiség cipőkkel való ellátása. Kétségtelenül Bata keres is emellett, de ez egész természetes. Ő maga mondja: „Ha. a nagy szellemek közül páran szegénységben haltak meg, úgy ez csak azért történt, mert nem azok voltak, aminek látszottak”.

„Bata” — ezt a kis szót hallja az ember az egész világon. Japánban ugyanúgy, mint Dániában, Törökországban, Algirban és Argentin-iában. Bata hatalma azonban szinte még nagyobb, mint a dicsősége — mert nagyon sok országban idegen, nevek alatt adja él a cipőit s ily módon kerüli meg a vámakadályokat. Emberek, akik sohasem hallottak róla, viselik a cipőit. Bata becsvágyó, es a névtelen hatás azonban kielégíti, mert hiszem a kívánt célhoz vezeti: ellátja az emberiséget cipővel s meggazdagszik mellette.

Három évvel ezelőtt a csehszlovák köztársaság elnöke meglátogatta Bata rezidenciáját, Zlin városát. Thomas Masaryk a következőkép üdvözölte Thomas Batát: „Bárhova megyek — mindenütt Bata! Legutóbb tapasztaltam ezt Brünben, ahol egy ezeréves mammutot mutattak, amelyen a „Bata” név állt.”

Ezt a beszédet rádió továbbitotta. Ugyanakkor serényen dolgoztak a photografusiok s másnap a fényképeket, amelyeken a. köztársaság elnöke volt látható, amint Batát üdvözli, mindenhová elküldte. Bata átadott az elnöknek egy pár cipőt és a telefondrótok tüstént jelentették az amerikaiaknak: a csehszlovák köztársaság elnöke Bata cipőt hord.

Bata csak ötvenöt éves, de már híres és tekintélyes. A „nagy szellem” élete különben nagyon szükösen kezdődött. Apja kézimunkás volt, aki papucsokat csinált. A fiu rosszul tanult. Öt éven keresztül sem sikerült az arithmetika négy müveletét elsajátítania. Ezzel szemben volt egy takarék könyve, melyben nyomorult filléreit tartotta nyilván. Ez a könyv még ma isi létezik s Bata mutogatja a látogatóknak, mintha első költeménye volna. A fiu főleg kereskedéssel foglalkozott. Bejárta Morvaország falvait és árulta apja papucsait. Huszonnyolc éves korában Amerikába utazott, cipőgyárakban dolgozott, ahol tanulmányozta a munkások mentalitását. Egy szóval kifejezve, próbált rájönni arra, hogy hogy keres az ember dollárokat. Teli eszmékkel: és lelkesedéssel tért vissza és sikerült Zlinben egy cipőkészítő műhelyt nyitnia. A bolt nem ment rosszul, valóságos gazdagságról azonban szó sem lehetett.

Ennek az emberbarátnak ekkor a háboru jött a segítségére. Amikor Bata a mozgósításról értesült, sietett Bécsbe utazni. Rendeléseket akart és félt, hogy elkésik. A rendelést megkapta a kormánytól s bakkancsokat szállított az osztrák-magyar hadseregnek. A kettős monarchia hazafia volt és megelégedetten nevethetett: hisz a katonák az ő bakkancsaiban győzelemre mentek! Zlin városa börtönné változott: Bata gyárában hadifoglyok és bevonultatott nyomorékok dolgoztak. Bata kiadta a parancsot s a munkásokat a legkisebb hibáért börtönbe csukatta. Legkedvesebb szavajárása volt: „Három napi szigorított fogság”. A minisztérium fizetett a bakkancsokért s Bata hitt a győzelemben.

Közben az osztrák-magyar hadsereg közeledett a szakadék felé. Bata azonban akkor sem jött zavarba, amikor a birodalom összeomlott. Felfedezte, hogy cseh és tüstént cseh hazafi lett. Hát csak nem. számol fel azért, mert a cég és a zászló megváltozott?

Most a békés munka ideje következett. S Bata úr kijelentette: „Milliók könnyeit töröljük le, A könnyeit azoknak az anyáknak, akiknek a legnagyobb gondjuk, hogy a gyerekeik ne járjanak mezitláb.” Emellett azonban nem az anyákra gondolt, akik Tirolban vagy Galíciában elesett fiaikat siratták. Nem. Bata tudja, hogy a halottaknak nincs szükségük cipőre. Baa úr él és az élőket illeti a munkája. Külsőleg a férfi, aki nevét egy ezeréves mammuton örökítette meg, nem különöskép feltünő. Egész közönséges középeurópai paraszt, aki elvesztette egyszerűségét és naivitását s csak a paraszt ravaszságát tartotta meg. A homlokán láható egy selb. A szláv koponyának egy amerikai géppel való összeütközésének az emléke ea. Bata fáradhatatlan a munkában. Ha nem aforizmák fabrikálására készül vagy elszámolásokat végez, úgy a gyárban van piszkos, olajos munkaruhában. Sohasem piheni ki magát. Feleségét megtanította írógépelni, hogy éjjel az ágyban még levelekét vagy reklámötleteket diktálhasson. Nem ismer semmiféle szórakozást. A művészetekkel nem törödik. Gyára falaira kiíratta: „Az élét nem regény.” Még a táplálkozás: is közömbös számára. Állva fogyaszt el egy tányér lencsefőzeléket s csak egyetlen egy dolgot ismer: a cipőit. Öt évvel ezelőtt gyára évente hárommillió pár cipőt gyártott. Ma huszonnégymilliót. Bata lett a cipőkirály.

Trónralépése nem annyira az, emberi szellem különösségeivel, mint inkább etnografiailag magyarázható. Zlin morvaországi szlovák vidéken fekszik. Nagyon szegény, nyomorult földdarab ez. Szlovák falvainak parasztjai nemcsak régi viseletüket tartották meg: a buggyos nadrágot, az operetteszerü ujjasokat és kötényeket, amiket a férfiak viselnek, hanem a régi uraktól való félelmet is. A törvényszéki végrehajtótól éppen annyira félnek, mint a jó istentől s ezen a vidéken nagyon sok a vénasszony, az ózsdi babona és az üres gyomor. Ezekből a kis falvakból nagyon sok fiu és leány kerül Batához félig eléhezve, írástudatlanul s a királyságba kerülnek, amelyben Thomas Bata uralkodik.

Hivatalosan Zlin a csehszlovák köztársasághoz tartozik. A valóságiban azonban külön birodalom. Ebben a birodalomban minden Bata uré. Bata szárnyvonalat építtetett a vasuthoz. Batának saját hangárja van és saját repülőgépei. Bata útakat építtetett és házakat renovált. Zlinben van két napilapja. Az üzletekben minden áru az övé a Ford autótól a szafaládéig s ezen felül Bata a polgármester: szabadon választották meg hű rabszolgák

Bata hatalma túl megy Zlin határain. Egy cseh miniszter megpróbált harcbaszállni vele, a harcot azonban még idejekorán feladta. Bata ugyanis visszavonhatatlanul megnyer minden pert. Zlinben nem tűr semmiféle szakszervezetet. Egy plakáton a következőket mondja: „Csak egy szervezetet ismerek el s ez a vállalatom.” A szakszervezeteket Csehszlovákia törvényei elismerik, Bata urat azonban a törvények kevéssé izgatják. Az ujságok tőle függnek, miután ennyi és ennyi ezer csehkoronát költ naponta hirdetéseire. A kormány lapja egyuttal Bata lapja és büszkén mutatja a Prager Presse egyik rendkívüli kiadását, amely kizárólag vele foglalkozik. Még Csehszlovákia határain kívül is bizonyos fajta diktator Bata. Philip német ujságíró írt róla egy könyvet, mely csak tényeket, dokumentumokat, számokat, jegyzőkönyveket tartalmaz.. Bata keresztülvitte, hogy a könyvet elkobozzák. Jugoszláviában azokat az ujságírókat, akik rendszerét merték bíráltai, elhallgattatta. Tényleg a lábbeli-Mussolini!

Ha miniszterek, birák, ujságírók telhetetlenek, mit tehetnek Bata ellen Morvaország és Szlovákia elnyomott, tudatlan parasztjai?

Bata futószallagon gyárt cipőt. Emellett a futószallag mellett állnak a munkások, az egyik vesz egy szeget, a másik ráüt egy kalapáccsal. Bata figyel, hogy a szallag egyre gyorsabban fusson. Nemrégiben egy munkásra még csak három pár cipő jutott naponként — ma négy. A munkaidőt Bata gyárában semmiféle formalitás nem korlátozza. A műhelyek falain hirdeti egy plakát: „nem ismerek semmiféle kizsákmányolást, csak munkatársakat”. Bata munkásai nem tudják mióta dolgoznak és azt sem tudják ,hogy mennyit keresnek. Megkapják a feladatot — ennyi és ennyi cipőt kell csinálni! A munkások quazi társtulajdonosai a vállalatnak. A valóságban azonban állandóan veszélyben a helyzetük. Felelősek a nyersanyag minőségéért. Fenyegetően lóg felettük a „büntetés” szó. Bata az álmodozó munkást nem dughatja ötnapi börtönbe, ahogy ezt a háború alatt tette, ezzel szemben azonban kényszeríti, hogy ezalatt az öt nap alatt ingyen dolgozzék. Mint máshol, a munka itt is hét érakor reggel kezdődik, a gyárszirénát azonban leépítették s az üzemet gyakran éjfélfelé zárják. A munkások tiz-tizenkét, sőt tizennégy órát dolgoznak naponta. Átlagban napi 76 lejt (1.9 márkát) keresnek, a fiatal lányok azonban csak 50-et (1.25 márkát).

Tüdőbetegei számával Zlin elsőhelyen áll Csehszlovákiában. A munkások hamar meghalnak. A helyükre ujjak jönnek a falvakból. Bata fiatal lányokat rendel tizenkilenc éves, férfiakat huszonnégy éves korig — mert szereti a fiatalságot. Az ebédet állva eszik meg a munkások. Futószalagon esznek. Hisz´ az evés alacsonyrendü foglalkozás s a munkásoknak sietniök kell, mert vár rájuk a magas hivatás: az emberiség cipőkkel való ellátása. Ebédidő alatt a zenekar tust vagy galoppot játszik.

A gyárban való alkalmazást megelőzőleg mindenekelőtt egy kérdőívet kel kitölteni: „Mennyit szándékozik egy év alatt megtakarítani? Mit csinál a megtakarított pénzével? Miken ment keresztül életében?” Minden munkásnak meg van a maga lapja, amelyre rá van vezetve életének minden eseménye. Hogy iszik-e slivovicát, melyik ujságot olvassa, kivel van viszonya. A munkásokat szigoruan szemmel tartják. Egyik vasárnap láttak az. egyik munkásnőn egy uj ruhát. A Bata által kirendelt bizottság a ruhát háromszáz csehkoronára becsülte. A lány azonban hetenként csak ötven csehkoronát keresett. Erre a lány lakásán a rendőrség, amit a bizottság hivatott, alapos: házkutatást tartott. Bata üzemében minden munkásnő tartozik hetenként kétszer orvosi vizsgálat alá vetni magát, mint a prostituáltak. Bata a kétlábú állatok szaporodása mellett és az abortuszok ellen van. Ha egy lány Zlinben este tiz óra körül egyedül mutatkozik az uccán, úgy kiteszi magát annak, hogy Bata emberedi megállítják és orvosi vizsgálat alá veszik. Azok a munkásak, akik betöltötték huszonötödik életévüket tartoznak megházasodni, vagy a gyárat elhagyni. Bata engedélye nélkül a munkásoknak nem szabad olvasni, se szeretni, se sétálni. Igy uralkodik Thomas Bata, a cipőkirály huszezer rabszolgája fölött. Zlin nincs messze Prágától, a prágai humanisták azonban jobban szeretnek az oroszországi rabszolgaság ellen tiltakozni, mert az veszélytelenebb és jövedelmezőbb.

Bata jó keresztény: felesége sok pénzt adományoz a szomszédos községek templomainak a szépítésére. Bata gyárában nincs egyetlen egy zsidó sem (kivéve Eisler urat, akit Bata úr financműveletei miatt tart). Bata a német katholikus centrumpárt egy delegációját meghívta Zlinbe. Beakarta vinni áruját Németországba. Közben nem feledkezett meg vendégei lelkiüdvéről. Böjtnap volt és Bata táviratot intézett a püspökhöz azzal a kéréssel, hogy oldja fel vendégeit a böjt alól. A körülményekre való tekintettel a püspök megadta az engedélyt. A gazdag déli lakoma után Bata vendégeinek be kellett, látni, hogy Bata emberbarát és Németország nehezen lehet meg a cipői nélkül.

Bata nem tartozik egy politikai párthoz sem. Minden pártot annyira szeret, amennyire az illető párt őt. Természetesen ez nem vonatkozik a „gazemberekre”, ezek t.i. a szociálisták és a kommunisták. Választások alatt a zlini munkások kérdőívet tartoznak kitölteni, amelyben ilyesmik állnak: érdeklődik a választások iránt? Mit tud kerülete jelöltjeiről? Megkörnyékezték az ellenzék jelöltjei részéről? Bata maga polgármesteri minőségéiben nem engedélyezi a szociáldemokraták és a kommunisták gyüléseit. A morva falvakban az agitátorok a következőkkel traktálják a parasztokat: Most az elnökünk Thomas Masaryk, később azonban egy másik Thomast választunk. Thomas Batát. Igen, ennek a suszternek magasratörőek a céljai!

Bata nemcsak a munkásait, hanem a fiókjainak a főnökeit is, tyrannizálja. Olyan szigorúan tartja őket, mint a katonákat. Igy például rendszeresen tartoznak a satrapa birodalmát meglátogatni. A vasuti jegyet természetesen maguknak a fiókfőnököknek kell fizetni. Ha valamelyik a látogatásával egy hetet késik, ez elegendő ahhoz, hogy a következő levelet kapja. „Megbüntetjük Önt háromszáz csehkoronával. Üdvözlettel T. B..” A fiókfőnökök tartoznak takarékoskodni, hogy autót vehessenek. Ez a pénz: persze Batának jut, mert hiszen ő az, aki az autót eladja,. Vagy pedig kapnak egy értesítést, hogy tartoznak a „nagy ember” portréját megvásárolni. A kép ára keret nélkül 75 korona. Ezután a portré után a gyár fényképét: 90 koronáért. Vagy különleges noteszeket: darabonkint 51 koronáért. A jó gazda nem, vet meg semmit. A fiókfőnök kauciója magas, a keresetük viszont szánalmasan kevés. Emellett Bata „a család tagjai”-nak nevezi őket. Hogy Bata a „családtagjait” hogyan kezeli, megítélhető a teplici drámából. Bata úr bizottsága a teplici fiók vezetőjének, bizonyos Haceknek a könyveiben szabálytalanságokat fedezett fel. Ellenére a jelentékeny kauciónak, nemcsak Haceket, hanem az ügyben teljesen ártatlan feleségét is letartóztatták.

Hajeknek szerencséje volt: egy becsületes ügyvéd neki feküdt a dolognak s a teljesen becsületes embert szabadon bocsájtották. A felesége közben a cellájában felakasztotta, magát, miután az asztalira a következő szavakat karcolta: ártatlan vagyok.

Lehetséges, hogy Bata mint jó keresztény sajnálta az ártatlan asszonyt. De mit lehet tenni? A munkások meghalnak, az asszonyok öngyilkosok lesznek — ezzel szemben Batának magas a célja: az emberiség cipőkkel való ellátása.

Batának sikerült a német gyárak konkurrenciáját letörni. Meghódította a Balkánt, Hollandiiát, Skandináviát. Még Angliába is keresztül verekedte magát. Eladja a cipőit Ázsiának és Afrikának. Az Egyesült Államokban fiókjai vannak. Franciaországot most foglalja el módszeresen és kitartóan, nyugatról próbál előrenyomúlni az ország belseje felé. Indirekt úton. Megpróbálkozott Oroszországgal is, Németországon keresztül. A „gazemberek” azonban, akik ennek a lehetetlen országnak az élén állnak Bata geniális rendszerével szemben, nem tanusitottak elegendő tiszteletet. Erre Bata megharagudott,. A sajtó urainak mindig szívesen mutogatja gyárát, amikor azonban egy szovjet-orosz iró jött Zlinbe, patetikusan jelentette ki, hogy nem mutathatja meg a gyárát egy olyan ország képviselőjének, amelyik nem hajlandó a cipőit megvásárolni.

Mint minden király, Bata próbálja birodalmát növelni. Vannak kőbányái, fürészmalmai, téglaégetői; felvásárolt textilgyárakat, kőolajfinomítókat, cipőgyárakat minden országban. A birodalma nagy. A jelszava: „A krumpli után való turkáláshoz nem ásóra, hanem ujságokra és plakátokra van szükség.” A világ minden kerítését tele írja a nevével. Ha szükséges, mint szerény kérvényező jelenik meg valamelyik befolyásos német lap szerkesztőségében. Vagy pedig egész hanyagul beszél a diplomatákkal!. Nem vet meg semmiféle cirkusz-effektust. Amerikába való utazása alkalmával az elsőosztály fedélzetén cérnát és árt vett elő és úgy tett, mintha cipőt varrna. Az utasok általános megrökönyödése a proli miatt. Botrány. Az ujságok teli voltak vele. Bata számára azonban ez ennyi és ennyi hasáb ingyen reklám. Még a támadásoknak is ért reklámként való felhasználásához. Amikor kitudódott, hogy egy előkelő cseh utazó három nap után kénytelen volt a Bata-cipőt eldobni, Bata két pár uj cipőt küldött neki s az egészet ujságba tetette. Bata nemcsak ujságcikkeket rendel, hanem egész könyveket írnak róla, melyekben mint világmegváltó és genie szerepel.

Bata semmivel sem áll emögött az írók mögött. Ő maga, ugyanis aforizmákat gyárt, amelyek kilométerekre töltik be a falvakat. Még munkásai munkabérkönyvei is teli vannak a mondásaival. Száz számra fityegnek ezek a mondások azoknak az, óriási palotáknak a kirakat-ablakain, miket Bata Prága legelőkelőbb uccáin építtetett. Végül aforizmáit egy vaskos kötetben gyüjtötte össze.

Azoknak a műhelyeknek a falaira, ahol a munkások a tulságosan nehéz munkától kidögölnek, Bata ezeket a szavakat íratja: „Legyetek vidámak!” A munkabérkönyvecskékben olvasható: „Ha pénzt akartok — tanuljátok meg megkeresni.” A gyár kapuiban, amelyek naponta az emberek ezreit nyelik be az értelmetlen és buta robotba, ez áll óriási betükkel: „Ha gondolkozunk, ráakadunk a célra is.” A jómagaviseletüek számára: „Különbségeit kell tennünk azok között, akik a pénzt fogyasztják és azok között, akik csak arra várnak, hogy az ablakon kihajíthassák.” Az ifjuság felé Bata a következő szavakkal fordul: „Ne olvassatok orosz regényeket, — mert azok elrabolják tőletek az élét örömét!” Végül az emberiség számára: „Az én cipőimtől senkisem kap tyukszemet! Én nem a magam számára dolgozom, hanem tiértetek!” Minden reggel az egész világ uccáin millió lépések döngnek. A munkások lépései ezek, akik a munkájukra mennek házakat építeni, autókat csinálni, gyapjut szőni és ágyukat önteni. Szakadatlan, tompa döngésük a mi rossz mindennapjaink zenéje. Mennek a munkáikra Bata cipőiben és viszik lábaikon a huszezer rabszolga átkát és Thomas Bata királyi pecsétjét.