Az antik kinai költészet és filozófia sok tekintetben felvilágosit Kína agrárkérdéséről.

Kung-ce (Konfuciusz) korában még zárt terménygazdálkodás volt Naturalwirtschaft). Szántó-vető földmivelés őskommunista maradványok alapján, feudális felépítménnyel. Ez a rendszer mindvégig dominálja a Krisztus előtti ezer évet. Kb. 500 évvel Krisztus születése előtt állott be a feudális felépítmény válsága. Ezt az időt jól ismerjük Kung-ce és Lao-ce tanításaiból. A feudális központi hatalom már csak névleges, az egyes vazallusok hatalma növekszik. A föld már kevésnek bizonyul, de újabb intenzivebb termelési rendszer még nem alakul ki. A Kínát körülvevő barbár népek földjeit kezdik felszántani. Ezt a műveletet fegyveres erővel lehet csak megvédeni. Ehhez meg kell erősödniük az erőszak-szervezeteknek, ezért a határon lakó feudális nagy urak hatalma növekszik. Nem véletlen tehát, hogy Cin államban, melynek a leghosszabb ideig kellett a határszéli harcokat vivnia, alakult ki a centrális abszolut monarchia. Ez időben a kinai parasztság terhei folyton sulyosbbodtak. A robotidő. fokozatos hosszabbodása s általában azi egyre kiméletlenebb kizsákmányolás jellemzi ezt az időt. Emellett a katonáskodás terhe is nyomja a parasztságot. Ezekhez járul még a Kr.e. 7. században a természetbeni terményekben való adófizetés és a vasadó is. Érdekes, hogy az utóbbi 2 adónemet egy filozófus (Kuan-ce) találta ki, ez bizonyitja, hogy a kinai filozófus mennyire az uralkodó-osztály szolgálatában állott. A parasztok háborús terheiről a kinai lirikus Ji- - king ad érdekes képet. Ennek írásaiban a parasztok elpanaszolják, hogy éveken keresztül távol kell élniök családjuktól, hogy a barbárok ellen harcoljanak, stb. Ezek a harcok még Kína legfontosabb életfunkcióinak elhanyagolását is előidézték, mint p. o. az öntözőművek karbantartását, a csatornák, gátak és öntöző tavak fenntartását. Minthogy azonban az öntözés rendszere a nagy paraszt tömegek létkérdése, a feudálizmusnak ez időben kettős harcot kellett vívnia. Az egymás közöttit és a parasztok ellenvalót, az adók és a katonai szolgálat teljesítése miatt.

Az akkori filozófiai rendszerek ezt a harcot fejezik ki. Lao-ce filozófiájának alapja a paraszt autonómia harca a feudálizmus ellen; a Kung-ce (Konficiusz)-féle filozófiáé pedig a kis feudális ur és a hivatalnokseregnek a feudális nagy urak erőszakossága elleni harca, míg Mong-dzi egy utópisztikus ős-agrárkommunizmus hirdetésével akar javítani az akkori helyzeten.

A kínai agrárviszonyok átalakulását az, abszolut monarchia megalapítása idézte elő a Kr.e. 1 századdal. (Han dinasztia). A pénzgazdálkodással, a kézműiparral, az erős központi bürokráciával összeforrt központi államszervezet biztosította az öntöző-berendezés épségben tartását két ezer éven keresztül.

Az európai imperializmus a mult század közepén eleinte csak a kereskedelmi tőkét befolyásolta és csak a kézműipar tönkremenetelét eredményezte. A modern kinai proletáriátus keletkezése az európai kapitalizmusnak a világháború következtében beállott gyöngeségének és az ezzel kapcsolatos árúhiánynak folyománya, amely árúhiány a kinai és japán tőkésosztályt a gyáripar fokozott fejlesztésére ösztönözte.

A mai kinai mezőgazdasági rendszer

A kinai paraszt tőkéjét szinte kizárólag a föld, illetőleg a rajta levő építmények alkotják. Az északi vidéken, ahol a föld ára aránylag alacsony, ezek 70—80 százalékát teszik ki tőkéjének, ellenben délen és mindenütt, ahol nedves talajra van szükség, tehát ott, ahol a műöntözések elengedhetetlenek, a tőke 95 százalékát is kiteszik. A nedves talajnál a föld árához még az a hosszu időre kihelyezett tőke is járul, amelybe a talajlevezető csatornák, öntözőművek, egyenlítő munkálatok és kutak kerülnek. Ezeket a parasztság évezredek alatt teremtette meg, de a tőkét, amit képviselnek, a földbirtokos élvezi és kamatjai a földjáradékban foglaltatnak benn, amelyet a föld bérlője fizetni kénytelen. A földet megművelő parcellabérlőnek munkájával a földet eddigi szinvonalán kell megtartania, ami óriási fáradságába kerül, vagyis az ő munkája menti csak meg a befektetett tőkét. Prof. Back adatai alapján megállapíthatjuk, hogy Kinsanban (Dél-Kiangszu államban) a jó földnek 10.6 százalék; a közepes földnek 12.6 százalék; a rossz földnek 13.4 százalék; Nanhungban a jó földnek 4.2 százalék; a közepes földnek 4.6 százalék; a rossz földnek 9 százalék; Sussjanban a jó földnek 12.6 százalék; a közepes földnek 15 százalék a hozadéka. (A Sussjan-i viszonyokra jellemző a rossz föld magas hozadéka). Wagner szerint Santungban 18.5 százalékot kap a földbirtok a földadó levonása után, holott Poroszországban az állami birtokon cca 3.5—3.7 százalék. Angliában 4—5 százalék a földbérlet utáni jövedelem.

Amig Angliában Marx szerint 20—25 év alatt fizeti meg a bérlő a föld árát, addig a kinai földbirtokos 5—10 év alatt kapja vissza bérlőjétől befektetett tőkéjét. A kinai föld 30—40 százaléka két év alatt 3 termést ad. A közép kinai föld 60—70 százaléka évente 2 termést ad, sőt évente 3 termést is hozhat. Ezzel számit a földbirtokos és eszerint emeli a földbérlet árát.

A mai kinai agrár forradalmat legjobban a következő tények magyarázzák: Mandzsuriában 30 év alatt a földár 60 százalékkal, Csili tartományban sok helyütt 100 százalékkal emelkedett. Átlagban egész Kinát véve alapul, az 1864—1914. évek alatt a földára a kétszeresére, 1914—1923 folyamán pedig 1.5—2-szeresre emelkedett. Természetesen különböző vidékeken ez különfélékép alakult. Ezzel szemben az elemi csapások okozta nyomor, a rablóbandák és a polgárháborúk egyes vidékeken a földárak letörését idézték elő.. A most lejátszódó forradalmak azonkívül Kuantung, Hunan és Hupek tartományokban is hatnak a földárakra. Kínában egy földmunkás egész évi keresetével 1 acre (kb. 1 magyar hold) földet nem tud venni. Kuantungban egy földmunkás évi keresete nem haladja meg a 120—150 Pengőt (beleszámítva ara élelmezést is). Ha tehát a földmunkás az egész évet átdolgozná és emellett más tartaná el, akkor sem tudná megkeresni egy acre föld árát. Természetesen Mandzsuriában és Mongoliában a helyzet kedvezőbb. (Kaliforniában 1 acre igen jó földet 25—26 napi földmunkás-jövedelemből lehet venni).

Ezért a polgári értelemben vett földreform lehetetlen. Egy földmunkás sem képes megfizetni a föld árát, tehát más mint bérlő nem lehet. A kérdés polgári megoldása nem lehetséges. Sun-Jat-szen terve, hogy a föld kisbirtokosaitól pénzzel váltassák meg — az utópia birodalmába tartozik.

A Kinai agrárviszonyok megértéséhez tudni kell még, hogy az ottani paraszt a földön kivül semmi egyebet: nem szerezhet. Gépek,stb. vétele teljes lehetetlen a számára. Ezért 1 acre buza föld megművelése 24 tízórás munkanapot igényel. Az: Egyesült Államokban ugyanehhez csak 2 nap szükséges (lásd Universyti of Nanking). A kinai rizsföldből 1 ember 2.5 acret tud megművelni (Wuhu-ban). Buzaföldből 4.6 acret (Linsau); az amerikai farmer ezzel szemben 10—12-szer ekkora földet munkál meg. Igy a kaliforniai földmunkás 3—5 amerikai dollárt keres (15—25 P.) naponta, a kinai viszont csak 15—75 fillért, sőt 3—75 fillért, hozzávéve az ellátását is. A japán földmunkás átlagban 1.30—1.80 P. napszámot kap. A kínai paraszt csak éhezve tudja kis gazdaságát fenntartani. Egy statisztikai kimutatás, mely 242 falu, 1534 gazdaságának adatait gyüjtötte össze, a következő eredményre jutott: A kinai parasztgazdaság átlagos haszna, 64—287 mex. dollár, tehát 160—720 P. míg 6094 amerikai gazdaság 1922-ben (tehát nem krizisesztendőben) 1150—6000 P.-ig jövedelmet mutathatott ki, Magyar Lajos kinai agrár kérdés egyik jó ismerője (Agrárproblemen 1928) a következő folyamatot figyelte meg a kinai faluban:

1.   A földtulajdon aránylag gyors koncentrációját a földbirtokosok, kereskedők, a gentryk, a tisztek, uzsorások és módos parasztok kezén.

2.   Ennek lassu koncentrálódását a zsiros-paraszt rétegek kezében, a föld kihasználásának és az árak lassu fokozódását a zsiros-paraszt rétegnél.

3.   A kisbirtokosságnak bérlővé való aránylag gyors sülyedését.

4.   A földek szétforgácsolásának parcellákra és kisbirtokokra való gyors fokozódását.

Ehhez hozzá füzhetjük még, hogy a Csang-lo-ling, Feng-Jű - hsziang, Tang - Szen - dzsi és más generálisok harcai a parasztok teljes tönkremenését és ezeknek az uraknak sok dollár millió értékű földbirtok felvásárlását eredményezték. Mindez részben meg magyarázza a polgár háborúk okait.

A kinai paraszt forradalom

A Kuo-Ming-tang 1924 január havában tartott kongresszusa ugyan kimondotta, hogy a munkások és parasztok érdekeiért küzd, de a kantoni Kou-Ming-tang-kormány a parasztok érdekeit nem tudta megvédeni. A régi korrupt hivatalnokhad helyén maradt és a Kuo-Ming-tang tagjai voltak a földbirtokosok is, akiknek az érdeke ellenkezett a parasztságéval. Az erőszak-szervezetek viszont a földbirtokosok kezében voltak.

A milícia feje Li-Fu-Lin tábornok, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa volt. A parasztok mozgalma azonban önállóan fejlődött. Az eredmény természetesen a parasztok részéről a földbérlet 40%-al való csökkentése volt, ami hamarosan a földbirtokosok vezette milíciával való összetüzésekhez; vezetett. Azonban a parasztok szervezkedése Kantonban a nehézségek ellenére tovább fejlődött. Az első kongreszszuson 1925 májusban már 200.000 organizált paraszt vett részt. Egy évvel később, az 1926-os kongresszuson már 626.000 paraszt nevében beszélhetnek. Ezek az erők a paraszt mozgalmak karakterét is megváltoztatják. A gazdasági követelések mellett (a bérlet összeg és az uzsorakamat leszállítása) már politikai követeléseket is támasztanak: pl. a nagy agráriusok katonaságának a leszerelését.

1926 március hó 20-án Kantonban: bekövetkezett Csiang-Kai-sek árulása. A kinai nagy burzsoázsia kivált a nacionalista egységfrontból és ezzel az egységes anti-imperialistá harc helyébe az osztályharc lépett. Ez természetesen nem maradhatott kihatás nélkül a kwang-tungi parasztmozgalomra. A kwangtungi kormány eddig saját autoritásával segítette elő a mozgalmat, ettől kezdve pedig ellenséges nemtörődömséggel vette, minek következtében sok értékes anyagi és szellemi erőtől fosztódik meg a mozgalom.

A faluban erősbödik a nemesi földbirtokosok elleni aktivitás. 1926 év nyarán már nyilt harcok folynak a falvakban  a parasztok és a milícia (földesurak erőszak-szervezete) között.

Kínában akkor még nem volt szociálfasizmus. A parasztság szervezése és vezetése a kommunisták kezében volt. A kommunista párt a Kuo-Ming-tang pártjának balszárnyát képezte ezideig, ami annak résziben nagy előnyt nyujtott, t.i. tömeghez juttatta. A különféle egyesült konferenciákon, kongresszusokon a Kuo-Ming-tang párt nevében, vagy a Szakszervezetek megbízásából beszélhettek és hozzáférkőzhettek a parasztság tömegeihez. Hátránya volt ennek a helyzetnek az, hogy kezük meg volt kötve és nem volt önálló parasztpolitikájuk, — elméletük. A párt különben igen kicsi volt: a forradalom előestéjén (1925 május 30), nem volt több tagja, mint 3—4000. Vezetősége intellektuellekből állt, — minden forradalmi praxis nélkül.

A politikai események azonban a kwang-tungi parasztmozgalmat közelebb hozták a hunani parasztokhoz. Hunan államban. 7 százaléka a parasztságnak bérlő és igen szegény. A faluban élő szegény földmunkások néhol a lakosság 30 százalékát is elérik. A hunani parasztság mozgalmának fejlődése oly gyors volt, hogy a földbirtokosokat teljesen zavarba hozta. A városi proletárság harca az északi militaristák ellen, akikkel a nagytőkések egyrésze szövetkezett, összefonódott a parasztok mozgalmával. A földbirtokosok tehát — ebben az erősen nacionalista színezetű harcban — az ellenforradalmi organizációk támogatásától meg voltak fosztva. A földbirtokosság menekülni kezdett, a faluból a járási városokba, onnan Hankauba, ahol már nem. volt más választása, mint az idegenek védelméhez: folyamodni.

A hunani parasztmozgalom követelése eleinte azonos volt a kwangtung-párt kötelésével: bérlet-összegek leszállítása és harc a túlmagas uzsora-profit ellen. A legközelebbi lépés: a földesurak, nemesség és uzsorások elkergetése és a falu tényleges hatalma a parasztok kezébe kerül. Majd a járási székhelyekre vonul be a tömeg és engedelmességre kényszeríti az ottani hatóságot. Igaz, hogy így az apparátus még a korrupt régi bürokrácia kezében marad. A kormány határozatát nem várva, a parasztszövetség megállapitja a bérlet-összegek magasságát.

A következő évben merül fel Hunanban a földek új felosztásának kérdése. Az eddigi összes követelések eltörpülnek és lassanként csak egy kérdés marad: a föld tulajdonjogának kérdése. Hunanban az organizált parasztok száma 1926 novemberben 1,200.000, 1926 decemberben 1,500.000 s 1927 tavaszán már 5,200.000.

Ilyen erős tempóban történő növekedést egy más államban sem lehetett tapasztalni. A forradalom itt azonban a kézművesekre is kiterjedt. (Van olyan járás Hunanban, ahol a kézművesek a lakosság 14 százalékát teszik ki).

Ekkor már felvetődik a hatalom, kérdése. A régi kormány hatalma eltünt, de mivel lehet helyettesíteni? Egyelőre a hatalmat a Parasztok Szövetsége veszi a kezébe.

Hupen (Hupé) parasztmozgalma már jóval előbb kezdődött. Vu-Pei-Fu és tábornokai háborús bonokat bocsátottak ki, amelyeken a parasztság termésének ellenértéke nagy részben elveszett, az adókat azonban az óvatos tábornokok valutában (ezüstben) követelték.

Az ilyen módon forradalmositott parasztság megérik a nemzeti hadsereg megalakítására, azonban a falu szociális strukturája folytán a mozgalom igen primitiven és lassan terjed. Hupehben t. i. a kisbirtokosság száma jóval nagyobb, mint Hunanban és a parasztság jobb módban él. A falu szegény rétege ott kb. 50 százaléka a lakosságnak.

A nemzeti hadsereg politikái és fegyveres győzelme természetesen átvitte a mozgalmat Senszibe, ahol 1927 elején, a Paraszt Szövetségnek kb. 300.000 (34 százalék bérlő, 31 százalék félbérlő és 26 százalék önálló paraszt) tagja lett.

Mi tulajdonképpen a kinai parasztság agrárprogramja?

1.   A junkerek hatalmának megdöntése és forradalmi parasztkormány felállítása.

2.   A parasztság fegyverkezése és minden más erőszak-szervezetnek a parasztság alá helyezése.

3.   A nagybirtokosok, militaristák és junkerek földjeinek társadalmasitása.

4.   A községek birtokai átadandók a parasztságnak.

5.   A bérlet idejét és a bérleti összeget a Paraszt Szövetség a forradalmi kormánnyal együtt határozza meg,

6.   Az összes rabszolga megegyezések hatálytalanítása (tovább bérlés, régi bérleti adósságok, uzsora kölcsönök).

7.   Egységes mezőgazdasági adó, a többi adó eltörlése,

8.   Állami segély a parasztságnak és a mezőgazdaságnak.

Az 1927 december 11-i kantoni felkelés óta a követelések középpontjába a Munkások és a Parasztság Tanácshatalmát állitották s ezzel a kinai agrárforradalom új korszakba lépett. A követelések nagy része ma már a Kinai Tanácsköztársaságban megvalósult, aminek lassu, de biztos terjedése a Jang-Ce-Kiang folyó völgye (Hankau) és Shanghai felé irányul.