Röviddel ezelőtt még az volt a feltevés, hogy a him és nő tulajdonságok a fejlődés elejétől kezdve változatlanok az élő lényekkel. A modern fejlődéstan ezt a felfogást lényegesen korrigálta, még pedig: valamely élő lény nem szükséges, hogy egész életén keresztül him, vagy nő legyen, mert fejlődése folyamán egyik nemből a másikba többé kevésbé átváltozhat, továbbá az sem szükséges, hogy testének minden részében csak egy bizonyos nemhez tartozzék, mert testének különböző részei különböző nemekhez tartozhatnak. A nemek sajátosságai nem zárják ki kölcsönösen egymást, hanem igenis mind a két nem, úgy a him, mint a nő, hajlamos mind a két nemre. Olyan befolyások, amelyeknek a természete a kutatók előtt még ismeretlen, a két nem közül az egyiket hozzák előtérbe, mig a másik „lappang” s csak bizonyos megváltozott feltételek között jut érvényre s lesz kivülről is látható. Minden élő lény tehát a legmélyebb hajlama szerint him és nő. A megtermékenyülés pillanatában, vagyis már akkor, mikor a férfiondó a női petével egyesül, általánosságban meghatározott a megtermékenyülésből származó élő lény neme. Mellékes körülmény itt, hogy a döntő befolyás az apától-e, vagy az anyától ered. Ez a döntő mozzanat azonban némely esetben megváltoztatható. Ha a kertekben meglehetős kártékony taplós pók német válfajának nőjét egy japán válfaj himjével keresztezik, úgy az ebből a keresztezésből származó lepkék nemi-viszonylata meglehetősen eltolódik. Kétségtelenül számos normális him keletkezik, a nők azonban sajátosan elváltoznak. A szóbanforgó lepkéknél a himek és nők nagyon különbözők: a him kisebb, barnásfekete a szárnya s hosszú és fésüs a csápja. A nő nagy, nagyon testes, szárnya alapszine fehér s a csápja fürószszerű. A német és japán faj keresztezéséből származó nőkön egyes esetekben még felismerhetők a női tulajdonságok: de már a csápjuk himszerűen fésüs és a szárnyaik fehér alapszínében mindenütt fellépnek a him barna színének sávjai és foltjai. Ezek tehát tulajdonképpen már nem nők, hanem testük bizonyos részein a himek tulajdonságával rendelkeznek. Aszerint, hogy melyik japán fajt használják a keresztezésnél, aszerint a nő elhimesülése különböző mértékben történhet. Bizonyos keresztezéseknél az utódok közt csak olyan himek jönnek létre, amelyek a normális himektől semmiben sem különböznek. Mivel pedig a nemek közt a reguláris számviszony mindig ötven az ötvenhez, már az előbbiekből látható, hogy a keresztezésnek ebben az esetében minden nő himmé alakult át.

Ennek a titokzatos folyamatnak az okait a következőkép magyarázzák: a keresztezés nyomán keletkező új élőlény a megtermékenyülés pillanatában vagy him, vagy nő s mint vagy az egyik, vagy a másik fejlődik tovább a termékenyülés után következő időben is. A nőre jellemző szárnyai, csápjai stb. fejlődnek ki, ha a megtermékenyülés pillanatában nővé determinálódott. Ebben a stádiumban előttünk megmagyarázhatatlanul a fejlődésében változás áll be. Ettől a pillanattól kezdve váratlanul, mint him fejlődik tovább. A már eddig kifejlődött, vagy olyankép determinált szervek, amelyek már nem változhatnak meg, megmaradnak nőnek, mindazok a szervek azonban, amelyeknek a fejlődése ezután az időpont után kezdődik, himmé alakul. Innen van az, hogy egy némely állaton úgy him, mint női szineződéseket, stb. figyelhetünk meg. Minél nagyobbak a keresztezett fajok között a különbségek, annál hamarabb bekövetkezik ez az úgynevezett fejlődést megváltoztató fordulópont s annál kevésbé képződnek ki az eredeti nem ismertető jelei. A legextrémebb esetben ez a fordulópont olyan korán van, hogy egyáltalán semmiféle nő-jegyek nem képződnek ki, úgy, hogy a keresztezésből csupán himek származnak, amelyeknek a fele „eredeti” him, a másik ötven százalék „eredeti” nő, fejlődésük folyamán azonban maradék nélkül himmé alakulnak. Az olyan élőlényt, amely több kevesebb fokban másnemüvé változik, „intersex”-nek nevezik. Az intersex tehát fejlődését valamely nemben kezdi és befejezi az ellenkezőjében. Ha a fejlődés nem tart olyan soká, hogy a nem teljesen megfordul, úgy az ilyen a nemek között áll. Az intersexek keletkezésekor tehát a természet az élőlény összetételére különböző épületköveket használ, amelyeknek egyik részét a him, másik részét a nőnemtől kölcsönzi.

Hasonlókép, ellenkező keresztezések alkalmával is, részben átváltozik a him nővé. Az okok, amiért bizonyos fajkeresztezések esetében a nemek ily megváltozása történik, különbözők. Igy például az intersexualitás esete tapasztalható, ha az állatokat abnormálisan hideg, vagy abnormálisan meleg temperatura mellett nevelik föl. A nemek fejlődésének eltérését nagyon sok más tényező befolyásolhatja. Bizonyos rákfajok közt él egy parazita rák, mely a többinek a testéből él anélkül, hogy maga élelem után nézne. Ha a rákok egy ilyen parazitát hordanak magukon, úgy a megtámadott himen női tulajdonságok fejlődnek ki, sőt a belsejében petéket fejleszt.

Mig az előbb megnevezett esetekben az állatok összetétele, him és női részekből egymásután következik, különös körülmények között előfordul az is, hogy közvetlenül a megtermékenyülés után megosztódás történik olykép, hogy bizonyos testrészek himmé, más testrészek nővé alakulnak és a fejlődés további folyamán a két ellentétes nem ugyanazon élőlény különböző testrészén egyidejüleg fejlődik tovább. Ebben az esetben beszélünk him-nőről, azaz korcsról. Itt tehát a két nem tulajdonságai nem egymás után, hanem egymás mellett és egyidejüleg fejlődnek. Szabály szerint azután az ilyen állat testének egyes része nő, más része him. Igazi korcs lények eddig csak a rákok és a madarak közt fordultak elő, emlősállatok és a férfiak között még hasonló korcsokat nem állapítottak meg, mert mindazon esetben, amidőn az utóbbiaknál állítólag ilyesmit tapasztaltak, rosszul értelmezett intersexusokról volt szó.

A korcsképződós okai a fejlődés folyamán beálló abnormális folyamatok,

Az előbbiek szerint minden élőlény magábanvéve hajlamos mind a

két nemiségre; normális körülmények között azonban csak a him, vagy csak a női tulajdonságok képződnek ki, bizonyos feltételek között azonban mind a kettő vagy egymás után, vagy egyidejűleg fejlődhet ki a különböző testrészeken.

 (Prága)