Napjaink román regényirodalmának mintegy a kapujában Liviu Rebreanu két kötetes nagy munkája a Ion áll. Egy olyan ismertetésben, amely rövid pár sorban próbál áttekintést nyújtani a mai román regényirodalomról, azért kell Rebreanu említett munkáját már a kezdetben megemlíteni, mert ez a munka oszlatta ell azt a szkepszist, amit a román kritikusok s nyomukban a román olvasóközönség is hosszú ideig a román regény terméketlenségét illetőleg táplált. — A Ion parasztregény, amelynek első termékeit Romániában ugyancsak az erdélyi származású Ioan Slavici nyitotta meg. Rebreanu a Ion sikere óta majd minden évben új kötettel jelentkezett, melyek mind más és más világba vezették az olvasót. A Pădurea spânzuraţilor (Az akasztottak erdeje) a háború lelkiállapotának hangulatából született, Adam si Eva a tiszta eszteticizmus terméke, a Ciuleandra viszont a bojárok életéből vett kép, mélyreható studiuma egy idegileg felőrlődött családnak. A Craisorul (A kiskirály) a II. József császár alatt élt erdélyi románok felkelését tárgyalja, legfrissebb regénye pedig, a még meg nem jelent Gorila az író és művészvilágból veszi anyagát. Egy másik regényének a Răscoalanak (A felkelés), melynek csak töredékei jelentek meg eddig, a 90?-es parasztlázadás a tárgya. Ha mélyebben szemügyre vesszük Rebreanu regényeit, kiderüli, hogy a fejlődés, amit Rebreanu műveiben megtesz, nemcsak rá, de egész generációjára jellemző. — A másik nagy termékenységű mai román regényíró Mihail Sadoveanu, Sadoveanu tulajdonképpen versekkel kezdte. Húsz éves koráiban azonban már megjelent első regénye (Soimi), mely azóta újabb és újabb kiadásokban fogyott el. Ennek a regénynek a sikerét nem annyira az emberi lélek ismerete és a pompázó stilus, mint inkább az ifjúi hév, az élet és természet szeretete, mely soraiban megnyilvánul, magyarázza. Első könyve óta Sadoveanu természetesed nagy fejlődésen ment keresztül. A hangulatok és lelkiállapotok visszaadásának mestere lett. Nagyon jellemző nála. hogy regényeiben az ember mintegy a természet részeként és kiegészítőjeként jelenik meg Könyvei úgy hatnak, minit valami alpesi táj, ahol a roppant csúcsokat közbeeső ormok környezik. A Floare ofilită (Hervadt virágok) és az înseninările lui Neculai Manea (M:,nea feljegyzései) kisvárosi tönkrement exisztenciák regénye. A Soimăreştilor-ban (A Soimărestiek) egy család eposzát írja meg. Az Oamenii din luna (Holdbeli embereik) Bukarestben játszik s látszólag elhajlik attól a vonaltól, amin ezt (megelőzőleg járt. Ezt a regényét egész sorozata követte a nagyhatású és nagysikerű könyveknek. A Venea o moară pe siret (Az elsodort malom) finom lélektani rajz egy vidéki leányról, aki más társadalmi osztályba való kerülése révén teljesen megváltozik. A Demonul tinereţii (A fiatalság démona) és a Hanul Ancuţei (Ancutei fogadója), a Zodia cancerului (A rák csillagképe) s a Baltagul (A harci bárd) mind egy-egy állomása Sadoveanu írói gazdagodásának. — Rebreanu és Sadoveanu között az a különbség a;mi a különbség a között a két kultura között, amelyekből származnak. Rebreanu erdélyi, realista. Szívós és kemény. Az emberei szűkszavúak, cselekvők és mindenáron keresztülviszik azt, amit akarnak. Nincs bennük semmi érzelgés és misztika. Egy szigorúan diszciplínáit föld ivadékai: melynek szellemi világát oly annyira megkeményitette a történelem váltakozó járása. Sadoveanu viszont moldvai. Álmodozó és lágy, mint a moldvai táj. A puszta — romantikus képzetei közt — szinte sejtelemszerűen jelenik meg. Hősei viszont nem egyéneik, hanem típusok, nem mai, hanem egy távoli kor emberei, akiken kényszerű a modern köntös. Az egész élet Sadoveanu regényeiben olyan, mintha valamiféle túl levő élet tükröződése volna. A valóság és a képzelet között a határ nagyon sokszor elmosódik s elmosódnak a dolgok is. — Rebreanu és Sadoveanu mellett egész sereg regényíró jelentkezett. Elsősorban két moldvait kell megemlíteni, Cezar Petrescut és Ionel Teodoreanut. Mindakettő a legújabb írógenerációhoz tartozik. Cezar Petrescu Sadoveanu hatása alatt kezdte egy novellás kötettel. (Scrisoriile unui râzes. Egy szabadparaszt levelei.) Már itt jelentkezett benne a dokumentál is irányába való. Ezen a vonalon fejlődött azután tovább. Kenek köszönheti azt is, hogy felszabadult Sadoveanu befolyása alól Hosszú ideig csak novelláikat ír. Majd egy háborús regényt, Intunerare (Elsötétedés) címen. Ebben a regényében még érezhető a novellista. Következő regénye a Calea Victoriei (A győzelem útja), mely tulajdonképpen Bukarestnek a regénye. Egy másik legénye (La paradis general) Iaşi város regénye. Ionel Teodoreanu Turgenyevre emlékeztető skiccekkel kezdte (Uliţa copiilariei) s csak ezután írta első regényét (La medelenii), mellyel nagy feltűnést keltett. Nagyon sokat vitatták ennek a regénynek a szellemét. Mindenesetre nemcsak terjedelménél fogva jelentős alkotás, sőt magaslat, aminek a jellemzésére sokszor használnak a román kritikusok túlértékelt jelzőket, melyek azonban — és ez a. jellemző — néha mégsem elégségesek e regény végtelen gazdagságának kimerítésére. További regényei a Turnul mileniei (A mileniei torony) és a Bal mascat (Az álarcos bál). — Igen jelentős súllyal szerepelnek még a mai román regény irodalomban Jean Bart, Ioan Agarbiceanu, Ion Al. Bratescu Voinesti, Gala Calaction, Mihaiescu, Tudor Arghezi, Andrian Maniu, Ion Minulescu, Matei Caragiale, Camili Petrescu s a legfiatalabbak közül Mircea Eliat és Ion Vinea. (K. S.)