Marinetti a futurizmus, a polgári avanguarde művészetének örökifjú, dinamikus apostola nem hagyja magát! Hű marad multjához, ötlettermelő géniuszához, multimilliomosi világnézetéhez és legfőképen pedig Ducejához, aki nem felejtette el neki, hogy együtt alakították meg az első munkásellenes fasiszta-futurista csoportokat és ezért még tavaly kinevezte őt a fasiszta akadémia halhatatlanjai közé. Az akadémia valamikori halálos ellensége nem ok nélkül öltötte magára az akadémikusok cifragombos, csákos, azurkék díszöltönyét, mintahogyan a Duce is nem szerelemből vedlett át a legbordóbb vörösből a legvakítóbb fehérré. Mert bizony a csákó mellé csekély ötezer líra havi fizetés is járul és miután a futuristák vezérének még egy csomó más fasiszta tisztsége is van (többek között a fasiszta írók szindikátusának titkára) bőven telik költőpénzre az amúgy is dúsgazdag, többszörös háziúr Marinettinek. Mindezért a sok jóért, (amihez még a kegyelmes cím is járult) valami ellenszolgáltatást is illik nyujtani, még pedig szigorúan futurista stílusban. Mit tehet egy levitézlett, mondanivalóknéllküli futurista-fasiszta apostól, aki már ötleteiből is kifogyott? Mit érne egy újabb „izmus” kitalálása, amikor ma már senkisem ül fel e polgári blöfföknek ? Uj „művészeti” iskolák alapítása, „manifesztumok” kibocsájtása, a művészetek „megreformálása” ugyan kit érdekel ma már? De miután élni csak kell, át kell térni egyszerűen eddig még érintetlen területekre. Ó, hiszen. a futurista nagy mesterről már régóta tudjuk, hogy ért mindenhez. Itt van például a szakácsművészet. Miért ne lehetne itt egy kis „forradalmat” csinálni futurista-fasiszta módon ? Az olaszok nem tudnak a makkaroni nélkül élni rajta: indítsunk hadjáratot a makkaroni ellen! Reformáljuk meg a konyhaművészetet, változtassuk meg a világ arcát! Hiszen 1931-et írunk és ma már minden egyéb társadalmi és művészeti probléma meg van oldva, különösen a fasizmus hazájában, Előadásokat, röpiratokat, cikkeket és szónoklatokat a makkaroni ellen ! Éljen a főzelék és a zöldség, le az édességekkel, az evőeszközökkel, stb. A nyilván gyomorbajos apostol Itáliát keresztül-kasul járva mindenütt hirdeti ez új világmegváltó eszméket. Ám a legkevésbé se higyjük, hogy mindezzel kimerül a kegyelmes apostól működése. Ó nem, a zseniálitásnak nincsenek korlátai! A költői versenyek például már régóta kimentek a divatból; miért ne lehetne ismét divatba hozni? De nem középkori formájában, hanem új, futurista színt adva a dolognak. És ime a futurista akademikus városról-városra hurcolja magával a „legujabb generáció” költőit, akik saját verseiket deklamálják. Az utánna felharsanó zúgó tapsot aztán, a modern korhoz illően kronométerrel mérik és aki a leghosszabban tartó tapsot kapja, az a verseny győztese.

Ugy-e mily eredeti s Marinettihez mily méltó ötlet!? De ez még nem minden! Tapsolni csak a nőknek és az esetleg jelenlevő aviatikusoknak(!) szabad. Igen, az aviatikusoknak. Igy még eredetibb és még modernebb az ötlet! Senkisem felejtette el, hogy az első futurista „művet” repülőgépen írta Marinetti. És a nők ? Igaz, a futurista manifesztum a nők megvetését hirdette. No de ki törődik a tegnappal? A futurizmus, mint ikertestvére, a fasizmus — a dinamizmus híve. Amit tegnap mondott, az ma már nem számít. De ha a lelakatolt szájak megnyílnának, bizonyosan az is kitudódnék, hogy amit ma mond, már az se számít... (Bologna)