Természetesen nem pesti könyvkiadó adta ki. Pesten a Svejk világsikere ellenére se jutott egyetlen egy kiadónak se az eszébe, hogy a K. u. K. Habsburg-háborúnak ez a népek-történetébe kerülő hőse magyarul megszólalják. Az igazi életet ábrázoló, nem könyv-, de nép-irodalom a pesti kiadók előtt még ma is idegen. A pesti könyvkiadó még ma is a szép gőzök és csalatások hazug irodalmát tartja szükségesnek kolportálni. A pesti könyvkiadó az utolsó tíz év alatt a nyugati irodalmakból „átültetett” minden szecskát és csalamádét, de nem telepített át azokból egyetlen egy igazi hangot, egyetlen egy lelkiismeretre, korra, felelősségre utaló írást. A pesti kiadó még mindig a félrevezető és áltató, tartalmatlan és korszerűtlen szépirodalmat propagálja. Az ő könyvplaszirozási felülete már az utolsó Európában, ahol a könyv még ópium és rózsalugas, illetve az uralkodó osztály maszlaga. Igy az igazi könyv Magyarországon még mindig csak a keveseké. A közönség az igaz mai európai szájakat még mindig nem ismeri. A pesti könyvkiadó az ellenforradalmi Európa könyvkiadója. Ezért jelent meg a Svejk is — Párisban. Pesten nem akadt se szív, se felismerés, mely el indította volna ezt a nem is harcos, nem is ártalmas, együgyüségében azonban mégisheroikus Svejket. Az az esztéta szellem, melynek lektorai „ültetik át” a dúsan tenyésző maszlagot a magyar szellem földjébe, valószínűleg félt a világháborúnak attól a gyökeres levetkőztetésétől, amit Svejk, a természetes ember véghezvisz. A pesti lektoroknak nyilván még mindig romantikusak a képzeteik a világháborúról. Ez a Svejk viszont profán és szemérmetlen, sőt alacsonyrendű kifejezéseket is használ, az igazságai meg meztelenek, nem is említve, hogy a szerző, Jaroslaw Hasek még külön belebeszél a dologba s némi szűkszavú, de annál erőteljesebb betétekkel még félreérthetetlenebbé teszi a természetes érzületű ember tiltakozását a háború minden szennye s a militarizmus valamennyi ostobasága ellen. A pesti lektort ugyan csábíthatta a Svejk minden sorából kicsapó nevetés fergetege s a Svejk körül kavargó figurák mulatságosnál mulatságosabb serege. Feltételezhető tehát, hogy a pesti kiadónak, lektornak kísértései lehettek s a művészi kvalitást és hatást — látták. A pesti kiadó azonban a kísértés e pillanataiban úgylátszik hamar magához tért s Svejk lágy és bárgyú, szinte alattomosan lágy és csalékonyan bárgyú természete mögött tüstént felismerte a szemében felforgató és forradalmi Magot s a rengeteg esetnek és viccnek, figurának és jelenetnek azt az erejét, mely mindannak az emberi bajnak és bűnnek a mélyébe világit, amit az egykori Monarchia oly laboratóriumszerűen tenyésztett ki magából. Ettől a félremagyarázhatatlanul áradó kritikától viszont a pesti kiadó megriadt. A pesti kiadó nem szereti az ilyesmit, mert ha jogilag már nem is létezik a Monarchia, még mindig megvannak az emberei s a szelleme, főleg Magyarországon. S különben a pesti kiadó nem szereti azt, ami a valóságra, még ha meszsziről is, de utal. A pesti kiadó még a nevetésbe se szereti a bírálatot. Nem szereti azt a nevetést, amely mögött a reménytelenség hebeg és a kétségbeesés sír. A pesti kiadó tehát nem adta ki ezt a nevetést. A pesti kiadó csak a Boudoir-kuncogást s a Bouleward-vihogást lanszirozza. Ezekben ugyanis nincs semmi értelem. Nem mutatnak önmaguknál tovább. Ennek a Svejknek a nevetése viszont csupa értelem és igazság. Természetes és valódi; sőt elégtétel és kielégülés a világháború hatalmasai és paragrafusai felett. A pesti kiadó azonban ezeket a hatalmasokat és paragrafusokat még mindig tiszteli. Ezért nem adta ki Svejket. Ezért jelent meg a Svejk még csak most és most is Párisban, pontosan annál a könyvkiadónál, amelyik a Csokoládé, a Gl�äser s egy új magyar író tényleg korszakot bevezető regényével, az Uj pásztorral egy olyan magyar könyvkiadót vezet be a magyar könyv történetében, mely egy évtized mulasztásait teszi jóvá. (Arad)

*Jaroszláv Hasek: Infanteriszt Svejk viszontagságai a nagyháborúban. Első kötet. A Monde kiadása 1930.