Az utóbbi években az osztályharc az iskolába is bevonult Németországban. A proletárcsaládnak és a munkásifjuságnak politizálódása először a tanoncokon és ifjumunkásokon keresztül a tanonc- és szakiskolákba, azután a népiskolákba is behatolt. Megmutatkozott ez a népiskolai növendékeknek a hazafias ünnepélyekkel és dalokkal szemben kifejtett bojkottjában, a május elseje megtartásában, amiért pedig bizonyos iskolákban érzékeny büntetés járt. De megmutatkozik az általános politizálódás a szülők iskolai összejövetelem, a kirándulásokon, az úgynevezett szülőtanácsok működésében is. Legujabban pedig az iskolai sztrájkokban, amelyekben az osztálytudatos szülők és tanulók állnak szemben a tanügyi hatóságokkal, városi tanáccsal, sőt néha egyenesen az államhatalommal. Miután tavaly és ez év elején egyes iskolák különböző okokból tüntető sztrájkba léptek (egy ízben egy tanuló halála alkalmából, aki az iskola hiányos karbantartásának lett áldozata), április elején Berlin egyik legnagyobb munkáskerületében, Neuköllnben, négy középiskola közösen organizált sztrájkot kezdett.

A sztrájk oka az volt, hogy a városi tanács, amely évek óta tartó rablógazdálkodás folytán a legnagyobb anyagi bajokkal küzd, elhatározta, hogy az iskolákon 3.6 millió márkát fog megtakarítani. Hogy ezt az összeget behozhassa, kidolgozott egy takarékossági programmot, amelynek keresztülvitele a proletár tanulókat igen súlyosan érinti.

A tanítók számát leszállítják, vagyis osztályokat vonnak össze, úgyhogy a tanítók munkája pedagógiai szempontból sokkal nehezebb, a gyermekek helyzete egészségügyi szempontból jelentékenyen rosszabb lesz. A város leszállítja a kirándulásokra szánt összeget 75 százalékkal, az ingyen tanszereket 30 százalékkal, beszünteti az iskolai szakorvosokat, az ortop�äd tornát, jelentékenyen csökkenti az ingyen ebédek számát és egyharmadra szállítja le azoknak a gyerekeknek a számát, akik ingyen nyaraltatásban részesülhetnek. A takarítónők egyrészét elbocsátják, úgyhogy az iskolák, amelyeknek tisztasága amugy is sok kívánnivalót hagy hátra, még jobban el lesznek hanyagolva.

Érthető, hogy a proletár szülők és tanulók felzúdultak és több tiltakozó gyülésen adtak felháborodásuknak kifejezést. Mivel azonban agyüléseknek és az azokon elfogadott határozatoknak nem volt hatása, a szülők és tanulók, a tanítóság egyrészének hallgatólagos szimpátiája mellett harci bizottságot választottak és el határozták a sztrájkot. Az egy hétig tartó sztrájk nemcsak abban állott, hogy a gyerekek egyszerűen nem mentek iskolába, hanem demonstrációk, nyilvános gyűlések megtartásában is, amelyekkel sikerült elérni legalább azt, hogy az egész berlini sajtó egy héten keresztül foglalkozott a kérdéssel. Az iskolák előtt tanulók és szülők álltak sztrájkposzton és felszólították a sztrájktörőket, hogy menjenek haza.

A szülők, akik párthoztartozóságra való tekintet nélkül csatlakoztak a mozgalomhoz (a sztrájkban első nap a tanulók go százaléka vett részt), gyűléseiken foglalkoztak a sztrájk okainak és céljának kérdésével. A mozgalom éle a szociáldemokraták ellen irányult, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a takarékossági programmért a szociáldemokrata városatyákat terheli a felelősség, mert ők voltak abszolut többségben, amikor a tanács a takarékossági programmot elfogadta.

Egy heti sztrájk után a szülők elhatározták, hogy a sztrájkot egyelőre beszüntetik, mivel nem sikerült elég gyorsan a többi iskolákat is csatlakozásra birni.

Konkrét eredménye a sztrájknak annyi, hogy tanítókat egyelőre nem bocsátanak el. Ez azonban csak látszólagos engedmény mert a városi tanács ez a kérdést úgy oldja meg, hogy ez évben a nyugdíjba vonuló, halál, vagy betegség által a munkából kieső tanítók helyébe ujakat nem alkalmaz. (Berlin)