A neusonnenfeldi Qua kerifjuság ezen a címen ízléses kis füzetben németnyelvű fordításban közreadta Valentin Bulgakov beszédeit, amelyeket a Tolsztoj emlékére alapított moszkvai Igazi Szabadság Társaságában 1918–1920. években tartott. Valentin Bulgakov ma Prága szellemi életében ismertnevű, tisztelt egyéniség, aki nyílt, megnyerő jellemével és az igazságot tántoríthatatlanul felderítő törekvésével sokak bámulatát és szeretét nyerte el. Fiatal korában Tolsztoj titkárja volt, azután a moszkvai Tolsztoj-múzeum igazgatója lett s most Prágában „Mozgalom a keresztény kommunizmus megvalósítására” jelzővel szervező munkát végez mindazok egy táborba tömörítésére, akik érzik a szociális átalakulás kikerülhetetlen voltát, akik követelik s akarják az emberi egyenlőséget és szabadságot, de akik nem hisznek abban, hogy mindehhez az erőszakon át el lehet jutni és ezért, amint Gandhi Indiában, ők itt Európában rendíthetetlenűl vallják és cselekszik a non-violence elvét. Bulgakov világnézete Tolsztojra épít és sarktétele az evangélium mondata: „Az Isten országa nem fog láthatólag eljönni; nem fogjátok azt mondhatni : Ime, itt van, vagy ime ott van. Az Isten országa Ti bennetek van.”

— Tehát helytelen az egyház tanítása az égi paradicsomról, ahol elérjük azt, amire lelkünk szomjazik, amiként helytelen a szociálista világnézet földi paradicsom-hite, amelyhez a gazdasági újjáépítés el fog vezetni. Se a földi, se az égi paradicsom meg nem valósulhat, ha nem kezd minden egyes ember külön úgy élni s úgy cselekedni, amiképpen a paradicsomi állapot megkívánja. Nem lehetséges jövő, ha nem valósítjuk meg azt, amit akarunk a jelenben. Nem lehet eljutni a világbékéhez, ha nem szüntetjük meg a jelenben már a háború minden lehetőségét, minden eszközét. Ez az elv vezeti Bulgakovot a hadiszolgálat megtagadására.

Az egyetlen kérdés az, vajjon az egyéni átalakulás szórványos végbemenetele képes-e azt a valóban igen komplikált válságot megoldani, amelyben a XX-ik század emberisége vajudik? És ha az ideális eset állhatna be, hogy minden ember egyszerre megérti ennek az etikai magasabbraemelkedésnek szent parancsolatát, vajjon akkor nem adódnának-e szintén megoldhatatlan problémák azon a téren, amelyet az évszázadok alkotta civilizáció telepített be végtelen bonyolult közgazdasági és népjóléti kérdésekkel. Erre a kérdésre a feleletet a hit adja meg. Aki hisz az egyéni újjászületés mindenható erejében, annak teljes feleletet ad a kereszténység evangéliuma: „Keressétek az Isten országát és minden egyéb megadatik nektek!” Ezen a ponton ismerhető fel Bulgakov világnézetének mélyen vallásos volta. Akik hinni nem tudnak, azok számára Bulgakov a lelkükben vajudó nagy kérdésekre feleletet nem adhat. — Még azt a mozzanatot szeretném Bulgakov világnézetében megragadni, amiben továbbjut, mint mestere, Tolsztoj: a keresztény kommunizmus mozgalma azt bizonyítja, hogy Bulgakov híve a szervezkedésnek, szükségesnek tartja azt, hogy az önmagán építő egyén tagja legyen egy közösségnek, amely a felebaráti szeretet törvénye szerint él s mint egység is igyekszik kiépíteni az új világot.

Bulgakov kis könyve tagadhatatlanul értékes lélekvallomás, egy hulláma annak a nagy mozgolódásnak, amely az európai világháborúban felismerte az emberiség nagy lelkiismereti csődjét és semmiképen nem akar már tudni arról a szellemről, amely azt előidézte. Teljesen szakítani kell azzal a multtal, amely idevezetett, új elvekkel, új etikával, az erőszak teljes kikapcsolásával, a lelkiújjászületés hatalmas lendületével kell megalapozni az emberiség jövőjét.

A kis füzethez dr. Hans Hartmann, az antimilitarista német lelkész szövetség elnöke irt előszót. Első mondataira érdemes felfigyelnünk: „Tolsztoj küldetése még nem ért véget. Megszoktuk, hogy őt mélyen Dosztojevszki alatt értékeljük. Mert Dosztojevszkiben az élet egész körét látjuk megrajzolva; ö minden dolgokhoz közel van, ő minden dolgokat megszentel és benne olyan titokról hull le a lepel, amelyet alig lehet kifejezni: ő átlép minden mértéket és amellett mégis ő adja meg a dolgok mértékét és határát és az Istenhez való igazi helyzetüket. Tolsztoj más. ő egy területet választ életfeladatul. Itt akar áttörni, itt akar eldöntőt alkotni s itt járja meg keresztútját. És keresztútja ez volt: élete végéig nem tudta ezt az eldöntőt megcselekedni, csak dadogni tudott, vagy néha túlbiztosan beszólni róla. S így az élet egész bonyolult voltát és kimeríthetetlenségét tapasztalnia kellett, minden töredékességét, anélkül, hogy saját maga mindig tudott volna róla.” (Pozsony)

* Leo Tolstoj und die russische Gegenwart. Öffentliche Beden gehalten von Valentin Bulgakov nach der russischen Revolution. Verlag bei der NeuSonnenfelder Qu�äkersiedlung Sonnenfeld bei Coburg.