Dr. 11. E. Voss a dorpati egyetem farmakologiai intézete egyik szekciójának vezetője az. „Umschau”-ban beszámol azokról a legujabb kísérletekről, amelyek a női nemi fluidum felfedezéséhez vezettek.

Régen ismert tény, hogy a férfinél a, csiramirigyek, a nőknél pedig a petefészek kiirtása az illető egyénnek külső megjelenésére is hatással van, kifelé is csökkenti nemi jellegét. Ujabb keletü (néhány évtizedes) azonban az a felismerés, hogy ennek a változásnak valami anyag az oka, amelyet bár ugyancsak a nemi szervek állítanák elő, de amely ez utóbbiak szekrécióitól lényegesen különbözik. Brown Séguard volt, aki felállította azt az elméletet, hogy a csiramirigyeknek a külső szekrécióval párhuzamosan van egy belső szekréciója is, amelynek anyagai a vérbe jutva, az illető egyénen a nemi érettség külső megnyilvánulásait idézik elő. Ezt a feltevést azóta számos kísérlettel igazolták. Igy a csiramirigyek eltávolításával (kasztrációval), ezeknek nemileg még nem érett vagy öreg egyénekbe való beültetésével, úgy hogy e mirigyek nemileg érlelő vagy ifjitó hatása többek, így például Steinach, kutatásai alapján, a köztudatba ment át. Ezen kutatások alapján a csiramirigyeket az állati szervezet házigyógyszertárának kell tekintenünk, amely a hormonokat gyártja, A hormonok a testnek azok a belső orvosságai, amelyek a testet különböző teljesítményekre sarkalják. A fent említett kutatások arra az eredményre vezettek, hogy ezen hormonok között kell lenni egy olyan fluidumnak is, amely a szexuálisan nem kész egyénnek a megfelelő kész nemi karaktert adhatja, s amely, ha túl kis menynyiségben van jelen, hiánybetegséget, túl nagy mennyiségben mérgezést idéz elő.

Világos, hogy ilyen szexuális fluidumnak legalább kettőnek kell léteznie, egy női és him fluidumnak, de létezésük szükségességének felismerése nem jelentette egyúttal azt is, hogy ezen anyagokat meg is találták.

Az anyag felfedezésére apró emlősök párzási időszakának megfigyelése vezetett, amelyet amerikai kutatók: Stockard, Papanicolaou, Long és Evans végeztek. Ez patkányoknál és egereknél 6 napos, tengerimalacoknál 15 napos szabályos periódusokban tár vissza, A nőstény állatok nemi karaktere a párzási időszakban a legerősebb. Az állat méhe, sőt vaginája is ilyenkor olyan anatomiai átváltozáson megy keresztül, amely őt a himcsirák befogadására és visszatartatására különösen alkalmassá teszi. A hüvely váladéka ilyenkor nagy tömegü magnélküli „pikkelyt” tartalmaz, amelyeket mikroszkop alatt meg is lehet számolni. Ezek a pikkelyek csak a legnagyobb párzási készség idején lépnek fel.

Ugyancsak amerikai kutatók (Allen és Doisy) voltak, akik kasztrált nöstényeknél petefészek átplántálás által a pikkelyek számának hasonló megnövekedését tudták előidézni. Sőt ugyanerre vezetett egy nöstény hormonmirigyből készített nyers kivonatnak a kasztrált nöstény vérébe való befecskendezése.

– Nyilvánvaló tehát, hogy e pikkelyek keletkezése és száma összefügg azzal az anyaggal, amelyet szexuális fluidumnak neveztünk. Van tehát egy objektiv módszer, a pikkelyek koncentrációjának a megállapítása, amely mértéke lehet annak, hogy mikor mennyi nöstény-fluidumot termelnek a nemi mirigyek. Ez a módszer azonban többre is alkalmas, tudniillik annak a megállapítására, hogy melyek azok a szervek és nedvek, amelyek tartalmazzák a nemi fluidumot, hiszen ezek vagy ezeknek kivonatai képesek lesznek kasztrált állatoknál a pikkelyeket előidézni.

Végül 1925-ben Loewe dorpati tudósnak sikerült kimutatnia a vázolt módszer segítségével, hogy nemileg érett nők és nöstényállatok vére is tartalmazza a szexuális hormont. Utánna Frank new-yorki nőgyógyász igazolta ezeket az eredményeket és megállapította hogy a nők szexualitásának foka attól függ, hogy milyen mennyiségben van organizmusuk átitatva ezen anyag által. Megállapította, hogy két menstruáció közötti időben, abban az időben tehát, amikor a megtermékenyülés a legkönnyebben történhetik, a legtöbb ilyen hormon van a vérben, míg a menstruáció ideje alatt a legkevesebb.

A legtöbb hormont azonban a nemileg érett nő vére abban a periodusban tartalmazza, amely a legnagyobb nemi teljesítményt jelenti számára, azaz a graviditas időszakában. A graviditás vége felé a teendő anya vére kereken harmincszor annyi hormont tartalmaz, f mint normálisan. Fels kimutatta azt is, hogy a graviditás alatt nem a petefészek, hanem a placenta termeli a nemi hormont, s viszont, hogy e hormon befecskendezése megnöveszti a placentát A gravid szervezet tehát, amelynek egyik legfőbb feladata a placenta növelése, hogy az eleget tehessen feladatának, a hormon termelést a petefészekből a felhasználás közvetlen helyére a placentába teszi át. Igaz tehát, hogy a szexuális hormon mintegy az erotizmus elixir je is, de, igazi feladata mégis a fajfenntartás biztosítása.

Számos kísérlet bizonyítja, hogy a szexuális hormon valamennyi gerinces állatnál ugyanaz, hogy a madarak és halak szexuálitását ugyanaz az anyag váltja ki, amely az emberekét. Már ma azt is valószínünek tartják, hogy e tekintetben a gerinctelenek sem különböznek az embertől, sőt már azt a kérdést is fel kellett vetni, vajjon a növényeknél is nem ugyanaz az anyag idézi-e elő az illető növény női karakterét, amely az embereknél. Loewe és Spohr ugyanis fedeztek fel egy növényi női hormont, amely virágzáskor éri el legmagasabb koncentrációját. Ha ez azonosnak bizonyúl az állatival, akkor ez azt jelenti, hogy mindenütt a természetben, ahol kétnemüség uralkodik a nöstény qualitásokat ugyanaz az anyag váltja ki.

Himeknél a nemi megnyilvánulások nem mutatnak olyan határozott periodicitást, mint a nöstényeknél, s így a hím hormont nehezebb volt kimutatni és elválasztani. Időközben ez is sikerült már Loewenek és Voss-nak, erről azonban részleteket még nem ismerünk.