A Nouvelle Revue Française februárban ünnepelte huszadik születésnapját. Érdemes erről megemlékeznünk, mert ennek a szép és tartalmas folyóiratnak nagy szerep jutott a francia irodalmi fejlődésben és külföldön is benne ismertük meg két évtizeden át a francia írás legnagyobb mestereit. Hivatása talán hasonló a Nyugat-éhoz, amelynek úgyszólván francia ikertestvére. A világháború előtt benne mutatták be legújabb írásaikat André Gide, Paul C laudei s a velük egykorú írónemzedék. Ez volt a franciák európai látókörű folyóirata, amely állandóan figyelte a németek szellemi törekvéseit s nagy szeretettel és szimpatiával foglalkozott az oroszokkal. Volt azonban egy emlékezetessé vált baklövése is a háborúelőtti NRF-nak, nem fogadta be a kéziratával kopogtató Marcel Proust-ot, aki pedig hatalmas remekművét kezdte benne meg, a ma olyan híressé vált A la recherche du temps perdu-t. Bernard Grassetnak jutott így a dicsőség, hogy kiadhatta Proust művét.

A háborúban elhallgatott a NRF és hallgatása mintegy szimbolum barátai szemében, időszerűtlen is lett volna, ha ez a szép fehérköntösű folyóirat az emberi eltévelyedés szomorú napjaiban változatlanul fenn maradt volna. De a háború után annál élénkebben veszi fel a munkát új igazgatója, a nagyszerű Jacques R ivière. Az első években ugyan mintha valami benső válság rejtőzne a folyóirat lapjai mögött, de csakhamar visszanyeri előbbeni hivatását, megszólaltatója lesz az igazi értékeknek, kissé a l´art pour l´art elvével, de jóleső szellemi előkelőséggel s pártatlansággal. Továbbra is állandóan találkozunk benne a régi nagyokkal A n d r é Gide-el az élükön, Jules Romains, Paul Valéryis megjelenik benne, Thibaudet állandó szereplője és Alain is az ő szálló igés Proposjaival. François Mauriac is sokszor szólal meg hasábjain: s a NRFről is el lehet mondani azt, amit a Monde szögez le a Nyugatról, nyitva tárja szívét a fiatalok számára is, őket is befogadja és megszólaltatja. Szinte klasszikussá vált nyugalma nem akadályozza abban, hogy teret adjon korunk égő problémáinak, különösen a keresztény válság kérdései jelennek meg benne és Julien Benda híressé vált polemikus írása az írástudók árulása is innen verte fel a kedélye ket. (K. J.)

* La Petite Infante de Castille, 1929 Paris, Grasset.