FĹ‘oldal

Korunk 1928 December

Kulturkrónika rövid hírekben

 


A film nem művészet, hanem üzlet


Legalább is így vélekedik a párisi büntető bíróság s elítélte Moressillac filmkritikust 500 frank kártérítésre. Moressillac egy párisi napilapban egy kimondottan ponyvafilmről azt írta, hogy „mintája az olyan filmnek, amelyet ki kellene fütyülni.” A filmgyár beperelte s a bíróság a gyár álláspontjára állott, azzal indokolva az ítéletet, hogy a film nem műalkotás, hanem üzleti termeivény, amelyről csak beszámolni lehet, éppen úgy, mint egy hajnövesztő, vagy szépítőszerről, anélkül, hogy nyilvánosan negatív kritikát szabad volna róla mondani. Ezek a fílmgyárosok legalább őszinték s őszintén levonják álláspontjuk következményeit. De mit szólnak hozzá a filmírók és a filmszínészek s last non least – a közönség? (–)


 


 


A közönség, mint filmkritikus


A „Szovjetszkaja Szibirj” nevű szibériai lap filmkritika-verseny t rendez a közönség körében. Egy bizonyos filmet tűzött ki bírálatra s ítéletet kell mondani a kézírat, a rezsi, az operatőr munkája, a színészek teljesítménye felöl. A részvétel igen nagy volt s a verseny igen tanulságos a filmemberek számára. (Neue Bücherschau.)


 


 


Elárúsító tanárnőket keresünk!


Mindenki mondja, hogy eladni valamit sokkal nehezebb, mint előállítani. A legjobb és legszükségesebb dolgokat is. Az eladást ma már tanulni kell, egy speciális szakma lett, külön tárgyi és lélektani ismeretekkel. Hogy mi sem jellemzőbb ennél a mai kapitalizmus erőszakolt és természetellenes termelés módjára, arról most ne beszéljünk. De érdemes elolvasni Leonhard Tietz-nek, Németország egyik legnagyobb árúházának hirdetését a „Tagebuch”-ban:


„Személyzetünket oktató modern rendszerünk további kiépítésére néhány hölgyet keresünk, akik alkalmasak arra, hogy kb. félévi kiképzés után oktatónői állást töltsenek be valamelyik nyugatnémetországi fiókárúházunkban. Az oktatónő vezeti az összes fiókunkban felállított „Személyzetoktató osztagot“, amelynek feladata, hogy személyzetünket a modern vevő-kiszolgálás követelményeinek megfelelően kiképezze. Ez egyrészt rendszeres tanítás útján történik, csoportos tanfolyamokon tantervünk irányvonalai szerint (eladási technika, lélektan, üzemszervezet, általános hivatási kérdések), másrészt pedig az oktatónő állandóan ellenőrző s a tanítást kiegészítő gyakorlati útmutatásai által. A pályázóknak alapos általános művelteséggel, esetleg akadémikus képzettséggel kell rendelkezniök s kell, hogy vagy üzletben gyakorlatilag működtek, vagy másként alapos kereskedelmi gyakorlatot szereztek, de legalább is, hogy érzékük legyen a kereskedelem iránt s képesek legyenek egy nagy munkaközösségbe bekapcsolódni s felnőttekre nevelőleg hatni. A pályázatok benyujtandók stb.” (Tagebuch.)


 


 


„Sexualberatungsstelle für mĂännliche Füchse.”


„A hím rókák vagy természettől fogva polygámok, vagy megszerezhetik ezt a hajlamoságot, de ránevelhetők a polygámiára... Gyakran a hímróka polygám nem használható és pedig a következő okokból: Vagy rossz indulatú a többi nőstényekkel szemben s csak törvényes felesége társaságát keresi; az ilyen rossz természetű hímróka gyilkosságra gondol, ahelyett, hogy a szóbanforgó nőstény szükségleteit kielégítené... Vagy az is előfordul, hogy a hímróka túl gyáva ahhoz, hogy egy idegen nőstényhez közeledjék, bár az aktust szívesen elvégezné. Ezen a típuson lehet segíteni oly módon, hogy egykét óra hosszat egyedül hagyja az ember egy nősténnyel... A nagyon félénk hímmel azt lehet csinálni, hogy az egész idény alatt idegen nőstényekkel tartjuk összezárva, s akkor valószínű, hogy a legközelebbi idény alatt használható polygám fedező-hím lesz belőle. Az eredménytelenség oka lehet az is, hogy a nőstényróka nem akarja csak saját férjét közelébe engedni. Ez a legnehezebben orvosolható bajok egyike. Boldog az a tenyésztő, aki egy néhány megbízható polygám himmel rendelkezik, akik soha se mondják fel a szolgálatot... Az is lehet azonban az eredménytelenség oka, hogy a hímnek nincs kedve. Ily esetekben vonakodik eleget tenni kötelességének, jóllehet a nőstény hajlandó... Hasznos dolog a fölös fiatal hímeket gerjesztőkül használni olyan idősebb nőstények mellé, amelyek idősebb hímek által lesznek fedezve”. (Neuen Pelzwaren- und Kürschnerzeitung, Berlin.)


 


 


A bérbeadott színésznő, vagy „a proletáriátus eldologszerűsítése”


Egy havi 1500 márka gázsit húzó filmszinésznő ugyan aligha tartja magát proletárnak, mégis Dyers kisasszony esete csattanó igazolását nyujtja Mars tanításának, amely szerint a kapitalista termelés a bérmunkást mindinkább dologszerűvé teszi, amely épp úgy szerepel a piacon, mint a többi ténylegesen dologi árúcikk. Dyers kisasszony esete, amely most nyert befejezést a berlini törvényszéken a következő:


Fritz Lang, a híres filmrendező, főfoglalkozása: stárok felfedezése. Hogy ez milyen jó üzlet lehet, az kitűnik a következőkből. Dyers kisasszony is egy ilyen Fritz Lang által „felfedezett” és adminisztrált filmstár. Fritz Lang megállapodást kötött Dyers kisasszonnyal olyképpen, hogy 1000–1500 márka havi gázsit fizet neki, amivel szemben opciójoga van reá, vagyis amikor saját maga nem dolgozik vele, más filmtársaságoknak tovább kölcsönözheti. Így például havi 4000 márka kölcsönzési díjért adta el Dyers kisasszonyt a „Defu”-nak, amikor még csak havi 600 márka gázsit fizetett neki. Ilyen jól jövedelmező kölcsönakciókat nem egyet lefolytatott Fritz Lang a tehetséges színésznővel, amíg ez meg nem sokalta s most, amikor Fritz Lang havi 12.000 márkáért adta kölcsön Richard Oswaldnak, beperelte a rendezőt. Védője azzal érvelt, hogy a szerződés a jó erkölcsbe ütközik s ezen az alapon kérte felbontását. Fritz Lang azzal védekezett, hogy a stárok felfedezése rizikóval jár s neki ki kell hozni az egyiken azt, amit a másikon veszít. A bíróság nem fogadta el ezt a tiszta tőkés üzleti alapon álló okoskodást és felbontotta Dyers kisasszony jobbágy-szerződését.


 


 


750 millió dollár szépítőszerre


Nemrégiben az amerikai lapok ankétet folytattak le arról a fontos problémáról, hogy az Egyesült-Államokban a nők-e a hiúbbak, vagy a férfiak. Adalékképpen a körkérdéshez a fodrászok és ilatszerkereskedők egyesülete egy statisztikát adott ki, amelyből kitűnik, hogy az Egyesült-Államokban egy félmillió férfi állandóan használ szépítőszereket s hogy az amerikai szépítőszeriparnak férfi vevőköre 1927-ben nem kevesebb, mint 750 millió dollárt adott ki külsejének szebbé tételére. A jelentés szerint a nagy városokban a fiatal és nem fiatal férfiak egész tömege rendszeresen hullámossá sütteti haját s nem kicsi azon öregedő urak száma sem, akik ráncaik eltüntetésére naponta masszírozó segítségét veszik igénybe.


Szaporodnak a font milliomosok is. Most adta ki az angol pénzügyi hivatal adómegállapító osztálya ez évi jelentését. Ebből kitűnik, hogy a folyó évben Angliában 572 fontmilliomos él. Tekintve, hogy 1906-ban még csak 19 volt, a szaporodás jelentékenynek mondható. Az 572-nek egyenként 50.000 fontnál nagyobb jövedelme van, az elmult évben összesen 55 millió font sterling volt az összjövedelmük, úgy hogy egyre átlagban 99.000 font sterling évi jövedelem esik.


Az automobilok védőszentje. „Szombaton, folyó hó 29-én, pontosan 18 órakor az V. Nemzetközi Automobil kongresszus bezárásának alkalmával ünnepélyes Te Deum-ot mondanak a római Santa Francescáról elnevezett bazilikában, (ahol az automobilizmus védőszentjének testét őrzik és imádják) és isteni oltalmat kérnek az automobilizmusra”. (La Tribuna, Róma.)


 


 


Takarékosság mindenek előtt


Upton Sinclair közli Pittsburgból: „Egy magyar munkás özvegyétől hallottam a következőket: Férje, aki egy amerikai gyárban dolgozott, egyszer a hatalmas mozgódarú kerekei közé került. Hogy a lábait megmenthessék, szét kellett volna szednie az egész darút, ami több ezer dollár költséget okozott volna. Inkább tehát átmentek a darúval a lábain és levágták azokat, mert ez csak kétezer dollár fájdalomdíjba került.” Az ember ott takarékoskodik, ahol tud.


A Bibliakutatás nem közhasznú tevékenység. A magdeburgi pénzügyi hivatal megvonta a Bibliakutatók Kiadóegyesületétől a forgalmi adó alóli felmentést, mert „kiadványaik a katholikus és református egyházak ellen erős kritikai kifejezéseket használnak, tehát nem egyházi érdekű működést fejtenek ki. Az egyesület működése nem nevezhető közhasznú tevékenységnek”.


Vivisectio rediviva? A „Deutsche Medizinische Wochenschrift”-ben közli dr. Vollner főorvos a következő kísérletet: „A kísérlet anyaga 100 patkány és 20 gyerek volt a berlini Viktória Császárnő kórházból. A gyerekeket a legkedvezőtlenebb étkezési és világítási viszonyok között tartottuk. Ha rachitiszeseket zárt helységekben, kedvezőtlen körülmények közt őrzünk, azt tapasztaljuk, hogy a rachitikus folyamat nyáron is hónapokig virágzó marad és a legkisebb gyógyulási tendencia sem mutatkozik.”


Nem lenne gazdaságosabb a drága patkányok helyett csupa ingyenes beteg gyereket használni?


Korszerű könyvkiadó. „Keresek újbóli kiadás céljából lehetőleg honoráriummentes, terjedelmes ponyvaregényeket. Sok szerelem, féltékenység, kalandok, bűnözések, fokozott szentimentalizmus, de mindenekelőtt a cselekmény feszültsége föltétlenül megkívántatik.” (Börsenblatt der Deutschen Buchhandels.)


 


 


A degenerált unoka


New-Yorkból jelentik: Frederick Vanderbilt-Field, a milliárdos William Vanderbilt 23 éves unokája belépett a szocialista pártba. (Berliner Tageblatt.)


 


 


Központi városfütés Párisban


Mai fütésí módszereink még nagyon tökéletlenek, mert rendkivül sok energiát, illetve fütőanyagot pocsékolnak el. A fütés racionálizálására is rá kell, hogy kerüljön a sor, éppen úgy, mint ahogyan a világítás racionálizálása az egységes városi elektromos világítás útján már megtörtént. Természetes, hogy az egyes helyiségek külön-külön fűtése a legkevésbé racionális. De egy-egy ház központi fűtése sem eléggé takarékos. Külön berendezés, külön kályha fütőszemélyzet, külön szén vásárlás, külön szénraktár minden egyes háznak nagy rezsiköltséget jelent. Gazdaságosabb már a fűtés, ha egész háztömböket központilag fűtünk. S innen már csak egy lépés a városi központi fűtéshez. A gondolat egész várost egy helyről fűteni nem is újabb gondolat. Lockport: városa az Egyesült-Államokban már 1877-ben megvalósította. Ma már az Unió területén több, mint 500 várost központilag fütenek. Sőt Németországban ia van több város, ahol városi központi fűtés van, igy Barmenben, Charlottenburgban, Hamburgban. Skandinávia több városában ugyancsak. S most Páris akarja megvalósítani. A tervezet szerint a földalatti vasút régi erőmüve helyén a Quai de la Râpée-n lesz a fő hő (gőz) fejlesztő telep, amely négy kg. nyomással adja Je a gőzt a városi vezetékbe. A hőfejlesztő telep óránkínt 70 millió kalória hőt fog szolgáltatni (egy közepes lakóház fütésére óránként 100.000 kalória szükséges), Az első vezeték délkeleti irányban fog haladni a nagy Opera felé. Egy másik átmegy a Szajnán a Quartier Lateinbe. A város északnyugati részén a Poste st. Duen közelében levő elektromos művek gőzét fogják kihasználni. Ennek a vezetékei egyrészt az Arc de Triomphe és a Trocadéro irányában, másrészt az Opera felé fognak haladni, ahol összekapcsolódnak az elsővel. Délnyugaton Issy les Moulin eux mellett épül egy hőfejlesztő telep, amely szintén belekapcsolódik a régi földalatti telepével. Technik und Wirtschaft.)


Alagút a Gibraltár alatt. Ibanez de Ibero spanyol mérnök részletes tervet dolgozott ki egy a Gibraltar tengerszoros alatt furandó alagút elkészítésére. Két öt méter széles beton-alagút készülne a terv szerint kb. 400 méterrel a tenger alatt. Az alagút hossza a spanyol parttól a marokkói partig 48 kilométert tenne ki. A költségeket Ibero mérnök másfélmilliárd pesetára kalkulálja (több, mint egy milliárd aranymárka.) Hacsak arról volna szó, hogy Spanyolország direkt kapcsolatot nyerjen az afrikai partokon fekvő gyarmataival, ily óriási befektetés biztosan nem fizetné ki magát. Az alagút azonban szárazföldi csatlakozást létesítene az építés alatt álló francia Szahara-vasúthoz, később tovább az angol délafrikai vasúthoz. Ami azt jelentené, hogy átszállás nélkül, közvetlen hálókocsiban lehetne utazni Le Havre-ból Afrika legdélibb csúcsáig, Captownig. Ez által erősen megrövidülne az út Európából Délamerikába, minthogy a nyugatafrikai kikötőből, Dakar-ból a délamerikai Pernambuco-ba mindössze 3169 km. a távolság. Ezek a kilátások rentabilitással kecsegtetik Ibero Gibraltár-alagút tervét.


 


Vissza az oldal tetejére