Ablaktalan irodaépületek, ablaktalan gyárak, ablaktalan hotelek és talán ablaktalan lakások is lesznek szimbólumai a holnapi New-Yorknak. Erős, szilárd vasbeton falak, melyeken sem levegő, sem világosság nem hatol át, fogják kereken zárni a hatalmas épületeket, a külvilágtól oly tökéletesen izolálva azokat, mintha nem is föld fölé, hanem a föld alá lettek volna építve. A tudomány újabb győzelmet aratott a természet fölött: – az ablakok többé már nem szükségesek!

Egy folyton növekvő csoport építésznek és mérnöknek az a meggyőződése, hogy az ablaknélküli épületek már egy néhány éven belül meg fognak jelenni New-Yorkban. Elkerülhetetlennek tartják, mert a természet feladatát rosszul teljesíti, a mérnökök pedig napról-napra jobban. Szinte naponta emelkedik egy-egy felhőkarcoló, elzárva a világosságot a környező épületektől: és a mesterséges világítás napról napra tökéletesedik. Por és piszok a levegőben mind sűrübbé válik, ezzel szemben a levegőtisztító szerkezetek folyton javulnak.

Az ablaktalan épületek leghatározottabb prófétáinak egyike, Sullivan W. Jones, ezelőtt newyorki állami építész, előre látja a 400 méternyi és még magasabb ablaktalan felhőkarcolók emelkedését, egész várost blokkokat elfoglalva (két-két párhuzamos és páronként egymásra merőleges uccák által bezárt terület). Az ő felhőkarcolói tulajdonképp külön és önálló kis városok, saját maguk által tartva fenn önmagukat. Ideális meg világítás, a legtökéletesebb, amit a technika produkálni tud, fogja még a legelrejtettebb sarkokat is fénnyel eltölteni. És ami a Nap ultraviolett sugarainak hiánya miatti aggodalmakat illeti, Mr. Jones megígéri, hogy ezek a láthatatlan sugarak is jelen lesznek, mert minden fényforrás egyúttal ultraviola sugarakat kibocsájtó lámpa is lesz.

A mesterségesen szabályozott atmoszférája ennek a bezárt városnak kívánság szerint lehet akár tengerparti, akár hegyvidéki – míg a kevésbé szerencsés emberek, kiket foglalkozásuk uccára szólít, szenvednek majd a temperatúrától, nedvességtől, vagy a piszkos levegőtől, addig a belső foglalkozást űzők kellemes hűvösben, tudományosan ellenőrzött hőmérsékletű és nedvességű tisztított levegőben dolgozhatnak. Mesterségesen bevezetett ózon fog minden kellemetlen szagot elnyelni. Hegyi fenyvesek, vagy a tengervidék sós illatát hasonló módon fogják majd reprodukálhatni.

Mennydörgés, villám, szelek vagy bármely uccai lárma ösmeretlenek lesznek a bentiek előtt. Vége lesz majd az ablaknyitás fölötti vitáknak is.

Más oldalróli előnye az ablaktalan épületeknek: a gazdaságosság. Ablakok építése kétszerannyiba kerül négyzetméterenként, mint tömör falaké és azok tisztogatása s rendbentartása még egy igen nagy összeget jelent. Csak el kell gondolnunk, hogy egy nagyobb felhőkarcoló ablakszemeinek száma a százezret is jóval túlhaladja, amelyeket hetenként legalább egyszer tisztítanak. Mindezekhez hozzá jön az ablakok kisugárzása és tökéletlen csukódása által okozott melegpazarlás, ami hidegebb téli napokon az épület fűtésére szolgáló melegmennyiségnek 80 százalékát is kiteszi. Az ablakok eliminálása által okozott fűtésbeni megtakarítás önmagában is több mint elég a világítás és megfelelő levegő előállításának költségére.

A tények majdnem mind az ablakok elhagyása mellett foglalnak állást, – egyet kivéve. Hogy talán az emberek nem fognak akarni élni és dolgozni tömör falak között, hol sem napot, sem eget, sőt még a környező épületfalakat sem fogják láthatni. Talán börtönnek, sírkamrának és minden egyébnek fogják nevezni. Azonban a vezető építészek véleménye az, hogy ez ez ellenszenv idővel el fog múlni. Az emberek idegenkedtek az első időkben a vasúton való utazástól is: erősen kritizálták az automobilt; féltek a földalattitól; protestáltak a felvonók ellen. Használatuk azonban ma már általános és elfogadott, mint a min dennapi élet természetes járulékai. (New-York)