A nemzetgazdaság tudományával foglalkozó munkákban úgy szólván seholsem lehet találkozni a korrupció fogalmával, holott ez a sajátos jelenség a gazdasági élet mechanizmusában kezdettől fogva szerepet játszott. Gazdaságtannal foglalkozó tudósok minden bizonnyal azért rekesztették ki vizsgálódásaik köréből a korrupciót, mert ez se hogysem illik be a természetes jelenségek törvényszerűségébe. A korrupció ténye ellentmond minden szabálynak, amelyen a polgári gazdaságtudomány felépül.

Ha a közkeletű felfogás szempontjából vizsgáljuk a kérdést, úgy a korrupció valóban olyan másodrangú problémának mutatkozik, amelynek a gazdasági élet menetére gyakorolt hatása nem érdemli meg a különös figyelmet. A korrupciónak ez az önmagából való magyarázata azonban nem elégítheti ki azt, aki valamenynyire is tisztában van azzal, hogy az úgynevezett másodrangú jelenségeknek is vannak törvényeik és hatásuk sem vész el nyomtalanul. Mert azzal, ha azt állítjuk, hogy a „korrupciónak a bürokrácia a fészke”, csak a jelenség exponensére mutatunk rá, a feladat azonban az, hogy a hatást is vizsgálat tárgyává tegyük.

II.

Munkák, melyek témáik tárgyalásánál felületesen érintik a korrupciót, azt a megállapítást tartalmazzák, hogy a korrupció főleg a fejletlen gazdasági viszonyok között élő társadalmak ismert jelensége. Ez a megállapítás nem fedi teljesen a valóságot, mert korrupcióval lehet találkozni az Egyesült Államokban is, amelynek pedig gazdasági élete eléggé magas fokon áll. Hogy a kétféle korrupciónak mennyi köze van egymáshoz, most nem kutatjuk, aminthogy nem terjesszük ki külön vizsgálódásainkat arra sem, hogy a korrupció különböző jelentkezési formáiban a közös vonást kimutassuk. Célunk kizárólag az, hogy rávilágítsunk arra, milyen szerepe van a korrupciónak a nemzetgazdaságban. Az a következtetés, melyet kapunk, azután már könnyen elvezet a részletkérdésekre adandó válaszig.

Kiinduló pontul egy gazdaságilag fejletlen országot kell választanunk, mert itt a jelenségek még nem anynyira összetettek, hogy vizsgálatuk nagyobb nehézséget okozna. Másrészt meg a fejletlen gazdasági organizmus az, amelyben az abnormális jelenségek fokozott erővei hatnak.

III.

A történelem is sok példát szolgáltat rá, de a legújabb kor eseményei is világosan mutatják, hogy az az állam, mely határozott politikai célokat követ, tegyük fel, mindenképpen arra törekszik, hogy nemzeti állammá legyen, egy bizonyos népre fekteti a fősúlyt. A nemzeti állam domináns eleme az uralkodó népen belül is az egyik osztály, amelynek nem elegendő az, hogy nevében kormányoznak, hanem a politikai hatalom mellé még a gazdasági hatalmat is neki kell juttatni. A nemzeti állam alapja az uralkodó népfaj polgári osztályának gazdasági ereje. Minél szélesebb alapokon nyugszik a nemzeti állam gerincét alkotó osztály gazdasági szupremáciája, annál konszolidáltabb maga az állam. Ennek a két tényezőnek kölcsönhatását meg lehet figyelni bármely ország belső viszonyainak alakulásán és történelmük is pontosan igazolja ezt.

IV.

De az uralkodó faj polgári osztályának gazdasági felsőbbrendűségét egy polgári államban, hol a magántulajdon elve uralkodik, egyszerű rendeletekkel nem lehet megteremteni. A nagybirtokokat agrárreform útján el lehet ugyan venni de az új birtokos: a paraszt csupán kiindulópontja az új középosztály ama rétegének, melynek egyik része tovább gazdálkodik, míg másik része más pályákon igyekszik elhelyezkedést találni. Az elfoglalt földek járadéka azonban egyre kisebb lesz és a puszta megélhetésen kivül nem nyújt annyi fölösleget, hogy azzal kvázi meglehessen vásárolni a gazdasági hatalmat. A kisajátítás gyakorlata a polgári államban tehát csak a földet érinti és annak ellenére, hogy nacionalizálásokkal, az uralkodó fajnak adott kedvezésekkel, a nemzeti állam törzsét képező réteg egyre gyarapodik, a gazdasági szuprémácia még mindig lehet egy más – kisebbségi, vagy idegen tőkés – kezében.

De a történelemnek az a szakasza, amelyben a nemzeti államok kiépítése még folyhatik, nem tart örökké és az új burzsoázia kialakulásának folyamata egyre lassúbb tempót vesz fel. Itt lép fel a korrupció egy nagyon fontos nemzetgazdasági tényező szerepében.

Amit a politikai hatalom nem tud elég gyorsan megváltoztatni, hiszen a polgári államot a magántulajdon szent erkölcse hipokritaságra kényszeríti, azt megteszi, a korrupció. A polgári állam talpköve ugyan a tiszta erkölcs, de ez csak a tankönyvekben áll. A korrupciót, csupán a látszat kedvéért üldözik is, de azért az nyugodtan folyik, hiszen mindenki látja, hogy nincsen annál jobb eszköz a vagyon gyorsabb kicserélésére. A polgári társadalmat ezer konvenció morál köti, de a korrupció révén, melyről a polgári tudás keveset beszél, sőt legtöbbször szívesen nem is vesz tudomást róla, a vagyon átszivárog az új burzsoáziához. Míg a régi tulajdonosi réteg egyre sorvad, a nemzeti állam középosztálya gyarapodik és észrevétlenül: a polgári büntető törvénykönyv paragrafusai között tojástáncot járva, a burzsoá etika időnkénti félretevésével – kialakul az új réteg gazdasági szupremáciája. V.

Az uralkodó kor erkölcsi felfogásának permanens felfüggesztése távolról sem új dolog. A forradalom utáni francia burzsoázia sohasem tudta volna uralmát megszilárdítani, ha nem fogadja meg Guizot tanácsát, amely azóta minden feltörekvő nép polgári osztályának jelszava lett: enrichissezvous! Gazdagodjatok!

A korrupció fénykorát élte akkor Franciaországban, a polgárkirálynak nevezett Lajos Fülöp korában, amelynek romlottságáról olyan éles szavakban emlékezett meg Marx is.

VI.

A korrupció tehát nem egy kap csolatok nélküli jelenség, amelyre nincs, vagy nem is kell magyarázat. Hatalmas nemzetgazdasági jelentő séggel bir és hatása éppúgy megmu tatkozik, mint akár a háborúnak, vagy valami más, ehhez hasonló ese ménynek. Amint ez képes a vagyon megosztásban változásokat okozni, a korrupció is nagy eltolódásokat idéz elő ugyanott. A korrupció a polgári gazdasági rendnek épp annyira er kölcstelen, mint szükségszerű ténye zője. (Kolozsvár)