A boxheimi terrordokumentumok értelmét a Linkskurve tolmácsolja a legérthetőbben: „Aki sztrájkol: agyon lesz lőve! Aki a rendelkezéseket be nem tartja: agyon lesz lőve! Aki mint kiskereskedő, vagy kisparaszt nem adja át teljes élelmiszerkészletét: agyon lesz lőve! Magántulajdon, tehát bér és fizetség eltörölve. Aki élni akar, az kolduljon levesért és kenyérért a náciknál! De az eddigi vagyonállapotok fennmaradnak továbbra is. A Krupp-család továbbra is Krupp-család marad. Siemens vagyona sem fog megváltozni, a tönkrement nagybirtokosok napja is most lesz felmenőben. Röviden: ami megmarad, az a kapitalista kizsákmányolás nagyszerűsége. Boxheim nem más, mint a tömeggyilkosság programja. A programnak igaza van: a „harmadik birodalom” vörös lesz, de ez nem a szociálizmus vörös szine lesz, de a munkások kiomlő vére”. A Roter Aufbau egy teljes füzetben papirronggyá tépi Hitlerék 25 pontját, bebizonyítja, hogy „program és taktika ellentétben állnak egymással, az agitáció és teoria az egyik és a politikai prakszis a másik oldalon nem fedik egymást egy pillanatra sem. A nemzeti szocialisták pártja megalakulása pillanatától ellenforradalmi párt, de még soha sem nyilatkozott meg ennyire ellenforradalmi karaktere, mint ép most.” Hol a védelem a hitlerizmus ellen? Szociáldemokrata vezetés alatt megalakult a „vasfront”, mely nem annyira a munkásokra, mint inkább a polgári elemekre támaszkodik. A Weltbühne a republikánusoknak ezt az erőlködését erős kritika alá vonja és leszögezi: „Hitlert nem lehet politikai ideológiával legyőzni, csak egyedül szociális realitással. De ez csak szociális harc által érthető el, melyben a fasizmus kénytelen álarcát levetni, hogy így kinyilatkoztassa munkásellenes voltát és kapitalista lakájszolgálatait.” A Tagebuch szintén a szociáldemokraták „kisebb baj” taktikáját pellengérezi, akik hajlandók még most is tolerálni Brünninget. „Nem lehet addig hinni egy front erőségében, amikor még az u.n. baloldali vezetőemberek is titokban ezt gondolják: egye fene, inkább legyen hát egy pogrom, mint egy nagy vagyonleadás. Aki ma Brünningre támaszkodik a hitleristák elleni küzdelemben, az már eleve csatát vesztett. Hitlernek már nem kell legalitás, hisz maga Brünning legalizálja.” Ép azért érthetetleni a Neue Rundschau beállitása: „Végre mégis megtörtént, hogy a kancellár elhatározta magát, hogy fel veszi a küzdelmet a nemzeti szocialistákkal. Egy kicsit későn az igaz, mert az árból özönviz lett és félő, hogy rendeletekkel és tilalmakkal nem lehet már gátat vetni a fasiszta mozgalomnak.” És a külföld? A Die Zeit ezt irja: „Hitlerék programja csak a bestiát mutatja meg a többi nemietek felé. És ezek a nemzetek kell, hogy egyszer összefogjanak, hogy ezt a bestiát megsemmisítsék. Könnyen megtörténhetik, hogy a szomszédok egy preventivháború gondolatával Németországot kényszernevelés alá vonhatják.” A katholikus szellemiség álláspontját a „Schönere Zukunft szögezi le: „Ha Hitler uralomra kerül, akkor a kiábrándulás és a visszahatás nem maradhatnak el. Hitlerék a tömeget azzal főzték meg, hogy ők megszüntetik a nyomort. Ezt az igéretüket nem tudják beváltani. A következmény a kiábrándulás lesz és a nemzeti szocialisták tömegestől szaladnak majd át a bolsevizmus táborába. És ez lesz a hitlerizmus elmaradhatatlan következménye.”