Különös dolgok történnek ma Németországban: papok, hitlerista katonatisztek, egyetemi professzorok máról-holnapra felcsapnak — kommunistának. Eckert,

Scheringer, Lenz, tipikus alakjai a legfrissebb német időknek. Félig romantikus, félig kiábrándult, félig tudományos, sokszor azonban telivér forradalmi érzések és megismerések ragadnak meg széles, sohasem sejtett társadalmi köröket. A Szovjetunió gazdasági és kulturális teljesítménye igéző erővel és élességgel áll a fejvesztett kapital izmussal szemben. Komoly polgári lapok olyan hangokat ütnek meg, amiket pár év előtt még humorosan sem kockáztattak volna.

1931 augusztusában Amsterdamban foglalkozott egy kongresszus a tervgazdaság problémájával. A legkevésbé sem véletlen, hogy ezen a kongresszuson éppen az amerikai milliomosok tapsoltak a leginkább az orosz kiküldötteknek. Nagyon is szívesen meghonosítanák a tervgazdaságot — ha ez kapitalisztikus alapon lehetséges volna. A tanácstalan kapitalizmus kétségbeesetten keresi a kiutat strukturális válságából.

Mindezek ellenére mégis meglepetés volt, amikor Prof. Lenz, a giesseni egyetem közgazdasági professzora december közepére Berlinben — egy szigoruan zárt társasággá alakuló — kongreszszust hivott egybe a szovjetorosz tervgazdaság tanulmányozására. A munkabizottságba a Szovjetunió hires ellenfelei Prof. Hoetzsch, dr. Grabowsky, dr. Mehnert, a pártonkívüli prof. Grossmann, dr. Kelen, Prof. Mousel, dr. Harnack s persze a kommunista dr. Massing és dr Willfogel tartoznak. A bevezető előadásokat prof. Bessonow, a berlin orosz kereskedelmi ügynökség tervgazdasági vezetője tartotta.

Az első téma január 3-án a „tervezés előfeltétele” volt. Az előadó elsősorban a tervezés lehetőségét — a kapitalizmus kereteiben — vitatta meg. Rámutatott a „szervezett kapitalizmus” elméletének tarthatatlanságára s a munkamegosztás lehetetlenségére a kapitalizmus keretein belül. Ezért van az, mondotta, hogy a gazdasági tervezés előfeltétele a termelési eszközök társadalmasitása és a föld magántulajdonának megszüntetése. Csakis az igy felszabaditott munkásosztály képes a tervgazdaságot keresztül vinni. A tervgazdaság tehát nem technikai, hanem szociális probléma. A tervgazdaság alkotó-alapja csak a legszélesebb társadalmi osztály diktaturája lehet. Január 4-én a tervelés módszerével foglalkozott az előadó Elsősorban a tervezés technikáját ismertette. Megmutatta hogyan lehet a terv-prognózis a gazdasági fejlődés barométere. Rámutatott a mezőgazdaság kollektivizálásának hallatlan fontosságára a terv sikere érdekében. Példákat hozott a felszabadított energiák teljesítményeiről, a terménygyárak (szovkozok) sikereiből. A tervgazdaság sokat vitatott gazdaságossága a kérdés fontosságához méltóan hosszasan foglalkoztatta az előadót.

Január 4.-én végül a tervgazdaság hatásaival Oroszországban, foglalkozott. Az előadó pontról pontra vette a következő problémákat: 1. A munkás közepes ügyessége. 2. A tudományok fejlődési foka és gyakorlati felhasználhatósága. 3. A termelési eszközök társadalmi szervezése. 4. A termelési eszközök terjedelme és hatóképessége. 5. Természeti viszonyok. — Az utolsó pontban a marxi elmélet alapján foglalkozott a munkaidővel, a munkabérrel, a munkaerő kitanitásával, a munkanélküliség végleges likvidálásával és a technikus intelligencia szerepével Oroszországban.

Bessenow előadásait minden egyes alkalommal órákhosszat tartó éles vita követte. Az előadásokban természetesen szó sem lehetett propagandáról. A hallgatók maguk is hirneves tudósok, akik évek óta speciálisan foglalkoznak Oroszországgal.

Azonkívül Bessenow az orosz teljesítményt teljes csupaszságában, nehézségeivel és hibáival együtt mutatta be. A kongresszus eredményei a tudomány számára beláthatatlanok. (Berlin)