Helyzetjelentés

Az egyetemes gazdasági válság legélesebb kifejezése a nyugati kultura hanyatlásában állapítható meg.

Vegyük például Németországot: az európai kultura és tudomány „műhelyét.”

A német birodalmi közoktatásügyi minisztérium óriási összegekkel redukálta kiadásait.

Az iskolákat sorra zárja be.

A berlini opera az elmulás szélén áll. Ugyanigy egy csomó államilag szubvencionált drámai színház.

Egy sereg muzeum bezáratása valószínű.

A 400 millió márka deficites állami költségvetés következtében feloszlatnak számos labóratóriumot s tudományos kutató intézetet.

*

Ami Németországban történik, az történik más államokban is.

Anglia jelentékenyen csökkentette kulturális kiadásait.

Minden Nyugat- és Közép-európai ország, mert költségvetéseikben hatalmas deficitek mutatkoznak, elsősorban a kultura oldalán épit le.

Nem kivétel az Egyesült Államok sem, ahol rövid idővel ezelőtt még kimerithetetleneknek látszottak az aranyhegyek.

*

A számszerű hanyatlást nyomon kiséri a belső szellem hanyatlása.

Az ifjúság nevelése mindenütt a legsötétebb reakció jegyében történik.

A haldokló liberálizmus már nem is védekezik.

A tudományok lassan teljesen megadják magukat, az agresszív és esztelen sovinizmus előtt.

Az ifjúság tömegei mindenütt a sovinizmus karjaiba dőltek.

Németország — s a legtöbb ország — diákjai kevés kivétellel a „fajiság” eszméjére esküsznek.

A fajiság, mely az antiszemitizmus következménye, minden idegen ben ellenséget lát.

A nemzeti szocialista front különböző fogalmazású európai frakciói támadnak mindenkit, aki a kulturális fejlődés avantgardejához tartozik. Még az ártatlan pacifistákat is üldözik.

A pogromok zónája feltolódott messze Nyugatra.

A pogromok legnagyobb részét az ifjúság inspirálja.

A pogromok nem irányulnak szükségkép a zsidók ellen.

A vegyeslakosságú területeken az egyik nemzetiség támadja a másikat. A csehek a németeket, a lengyelek az ukrajnaiakat...

Holnap a tulizgatott népek mind egymás ellen gyülekeznek.

A nacionalizmus egyébként új szociológiát, új közgazdaságtant, új jogot, új filozófiát fabrikál. Mindenüvé bevezeti külön, originális szempontjait.

Azok a tudósok, akik valamennyire még megőrizték jó lelkiismeretüket, reszketnek ha a fasiszta zászlóra gondolnak, mely holnap talán már minden európai egyetem ormán lobog.

*

A művészet tökéletesen elvesztette a művészet tulajdonképpeni természetének tudatát.

A művészet, mely a reális élet közelében tartozna maradni, mert nem egyéb, mint annak a kulturának egyik megjelenési formája, mely a többivel együtt fölbonthatatlan harmonikus egységet képvisel, a művészet ma Nyugaton nem más, mint az egyéni ötletek megnyilvánulása.

A művészet ma Nyugaton kizárólag arra szolgál, hogy egy dezorganizált, de még mindég fontos „piac” szükségleteit kielégítse.

*

A krízis sulyosan érintette a művészeket is.

Anyagi helyzetük leírhatatlan. De ugyanilyen leírhatatlan a kapitalista művészet moráljának a feloszlása is.

Tehetséges emberekben nincs hiány Európában. Irodalomban, művészetben nem ritkák az értékes munkák. De mi a sulyuk, mi a reális értelmük és van-e fontosságuk?

Nincs!

A művészi munkák legnagyobb része kizárólag szórakoztató „cikk.”

*

A realitás jelentkezésének megszünése kényelmes lehetőségeket nyujt a menekülésre, a kitérésre.

*

A menekülés és a kitérés a mai nyugati modern esztétika kulcsa.

Az egyik művész a lokálokban a jazz ritmusa mellett keres „feledést.”

A másik raffinált formalizmusba menekül.

A „kritika” végletekig stilizált irodalmi és zeneműveket követel, amelyek már Rastelli akrobata mutatványaihoz állanak közel.

Mindenütt egy mesterséges művészet nő. Gyorsan, mint a penész a láp felszínén.

A krízis embere számára a művészet ugyanazt a szolgálatot teszi, mint az alkohol, az ópium és a perverzitás.

*

Kétségtelenül: van másfajta esztétikai megnyilvánulás is. Mélyebb és fontosabb. Ezekből néha valóságos műremekek születnek.

Ezeknek a száma azonban ijesztő kevés s a szórakoztató, lényegtelen művészi termékekkel szemben elenyésző.

A hanyatlás s a feloszlás kisértetekjárta óráiban sulyos hangok szólalnak meg. Egy új s mind érezhetőbb irány vonalai bontakoznak ki irodalomban, színházban, képzőművészetekben.

Az elkeseredés arcvonala ez.

Németországban, Angliában, Franciaországban az utóbbi időben megjelent minden értékes munka, legyen szociális vagy lélektani a tárgya, ennek az elkeseredésnek a pesszimizmusát tartalmazza.

Az írók nem hisznek már az eddig hangoztatott megoldásokban. (Nagyvárad)