(Eine Jugend in Deutschland.*) Ernst Toller legujabb könyvének cime s ez az ifjúság a szerzőé, illetve E. T. életének harminc éve. Ez a harminc év a mult század kilencvenes éveiben kezdődik Kelet Németországban, ahol a német nyelvterület a lengyelbe olvad, az ugyancsak németnyelvű apró zsidó szigeteken keresztül, nyelvek és „fajok” egymásfelé torlódó, egymásba mosódó, egymásba bele-bele ütköző feszültségei közt. Ez a feszültség azonban enyhe s inkább csak előre, Toller további napjaira bir sullyal és távlattal. Érzelmesen, színesen megfogott eseteket jegyez itt fel Toller. Első ifjúsága napjai így aktuálisakká válnak. Itt látni, hogy a kispolgári környezetű német zsidóság mennyire belenőtt a „gyökeres” német világba. Toller ezekben az években szívja fel azt anémetséget, amelynek buzgása a háború kitörésekor hadi önkéntesnek jelentkezteti. S ezt a németséget csak a front élményei lazítják fel. Finom rajz következik itt. ,,Lélek-rajz”, ahogy mondani szokták. A rajz arról, ahogy a háborús hazafi az ellentétébe, az aktiv pacifistába, sőt az évek expresszionista-humanista-szocialistájába csap át. Ez a rajz azonban korántsem tul aláhuzott. Mélyebb háttér-rajz nem is kíséri. Az évek élesebb körvonalozása hiányzik. A változás határozottabb tartalmát alig explikálja. Ez a változás inkább magatartás még mint világnézet. Határozott tartalommá és állásfoglalássá a következmények teszik. S ahogy ez a tartalom és állásfoglalás határozottabb körvonalakat nyer, úgy marad el a könyv lirai kísérete s váltja fel a szenvtelen beszámolás, amelynek a hangja egyre keményebb. A lirai varázs elhalványulásával együtt halványulnak el az egyéni lét és élmény esetlegességei, s bontakozik ki az ifjú Toller életéből az egész német haladó ifjúság élete. Az egyén története az idő történetébe mosódik át. Az eseményeké, az éveké lesz a szó. Eddig minden megtörténhetett egyedül is. A továbbiak már el sem képzelhetők az egész életmozgása, azaz Németország nélkül. A történelem kinyitja az egyén életét, a háború utolsó napjai következnek. Az egykori német patriótából sztrájkvezér lesz. Katonai börtönbe kerül, s tovább már a német forradalom viszi. A müncheni napok és hetek után menekülés, letartóztatás, börtön, statáriális bíróság, várfogság. A film pergése megáll. A börtön az utolsó állomás. Megint az egyén kerül az előtérbe, s ezzel egy szép, heroikus emberiesség. A börtönben írja meg Toller drámáit s a Fecskék Könyvét. Amikor kiszabadul, a könyv bezárul, — az ifjúságnak vége: s ennek szimbolikus értelme is van. Toller harminc éves lett. Azóta tiz év telt el. Erről már nincs szó a könyviben. Az olvasó — ha nem figyel eléggé oda — úgy érzi, mintha távoli emlékektől venne bucsut, amikor becsukja a könyvet, holott a könyv egészen friss: a ma már emigráns német író egészen aktuális intelme -szól ki belőle. S ennek az intelemnek a könyv végig illusztrációja, ugyanúgy, ahogy a könyvben szereplő egyén egy időszakasz típusa: az igazán haladó német ifjúságé, sőt azé az ifjúságé is, mely együtt élte az időt vele, pl. Magyarországon. Ezeket éltük meg mi is, ha az eseteink és anekdótáink mások is. Ugyanigy vonultunk mi is 1914-ben a frontra. Nekünk is Toller sorsa lett a sorsunk. Mi középeurópaiak ugyanegy katlanban főttünk. Az idők aktiv erjedettségébe való fejlődésnek ugyanazon a szakaszain mentünk át mi is. Ugyanazok: voltak a konfliktusaink s ugyanazokból a hibákból és szenvedésekből tanultunk. Toller egyéni élete persze eredményekben gazdagabb. De nékünk is megvoltak a müncheni napjaink s a Niederschönenfeldünk. Így tehát a tanulságaink is azonosak. A magyar huszas és harmincas évek Ugyanugy 1918 és 19 torzulatainak a következményei, mint a német 1933. A politikai nevelés hiánya, az ideológiai bizonytalanság nálunk is hasonló eredményekre vezetett. Ez az ideológiai bizonytalanság Toller könyvében még ma is tart. Intelmeiből valami olyasmi is kiérthető, hogy a dolgok alakulása azon is mult, hogy nem volt mindenki olyan mint Toller. Holott nem. azon múlt, hanem azon, amin a Tollerek és nem-Tollerek multak: a történelem nagyon is konkretizálható erőin. Pontosan azokon az erőkön, amiket Toller könyvében csak liraian lát. Mindegy! A német haladó ifjuságnak ez az önéletrajza kész. A magyar irodalomból viszont még egy ilyen is hiányzik. Nem az emlékekért, hanem, mert a tanulságait, ilyen aktuálisan, ahogy Toller megragadja, a magyar irodalomnak is fel kellene mutatni, épp az előtt az ifjuság előtt, mely egy másik német ifjuság mákonyától részegen zajoskodik a magyar napokban. (Aiud)