A háborút követő években egész Európa figyelme az Egyesült-Államok felé koncentrálódott. Az amerikai prosperitás, a termelés racionalizált módszerei, a magos életnívó voltak a problémák, melyek a gazdaságilag megrendült, világ érdeklődését felkeltették. Még ma is napirenden van, hogy Amerikáról gazdasági könyvek jelennek meg, épen úgy, mint ahogy a Keletet az európai főleg szellemi és lelki oldaláról igyekszik analizálni. Karl Brinkmann: „Demokratie und Erziehung”* cimű könyvében élénken rá is mutat azokra az okokra, amelyek az európai ember érdeklődési körét megszorítják. Szerinte egyszerűen a nyugati civilizáció krízise adja a magyarázatot, mely kívülről szeretné megfogni és megérteni mindazt, ami saját nehéz szituációján valahogy segíthetne. Az európai termelés ingadozó, korhadt épülete tapogatódzva keresi a racionalizálás amerikai útjait, a megingott európai világnézet pedig Kelet felől jövő eszmék után keres, melyek a szellemi és lelki kérdésekre adnának megoldásokat.

Brinkmann azonban az amerikai élet szellemi oldalának analizisét kisérli meg, nem rendszeres psychológiai és szociológiai alátámasztással, inkább journalisztikusan és intuícióval.

Friedrich Schoenemann: „Die Kunst der Massenbeeinflülssung in den Vereinigten Staaten von Amerika” (A tömegek befolyásolásának művészete az amerikai Egyesült-Államokban.)* cimű könyve párhuzamos úton halad. Schoenemann szintén Amerika szellemi tartalmát keresi, de főleg az összetartó ideát, amely az amerikai gazdasági és állami életet egybekapcsolja, amely a lakosságot oly hatalmas erővel tudja az államrend és kapitalisztikus termelés szolgálatába állítani. Brinkmann és Schoenemann megállapításai épúgy, mint célkitüzéseik, párhuzamosan haladnak.

Végeredményben Brinkmann is arra az eredményre jut, hogy az amerikai iskola és főiskola, az egész amerikai nevelés mögött propagatórikus célkitüzések játszák a főszerepet. Akár tudatosan, akár tudattalanul, de kétségtelen, hogy az amerikai nevelés végső lényege az emberanyag előkészítése a kapitalisztikus termelésré való belekapcsolódásra. Brinkmann kerüli a konzekvenciák levonását és csak megállapításokat ad, de végeredményben könyve annak bizonyítéka, hogy az amerikai nevelés mégis csak nagystílű „Massenbeeinflüssung” (hogy Schoenemann terminológiájával éljünk).

A főiskolák anyagi bázisát részint hatalmas ipari érdekeltségek, részint egyházak, részint pedig hatalmas alapítványok tőkéje képezi.

A tananyagot és előadásának módját természetesen a megfelelő érdekeltség saját beállítása szabja meg. Egységes főiskolai tanrendszert nem ismerek. Egy uralkodó gondolat azonban végigmegy minden főiskola pedagógiai rendszerén: a rekord gondolata! A dolgok számszerű értékelése általánosan elterjedt jelenség. Ezért van napirenden az, hogy fontos kutató munkát tudós önállóan rendszerint nem végez. Az enquete, az összműködés módszere a tudományos kutatásban igen nagy szerepet játszik. Ennek a beállításnak a természetszerű következménye azután, hogy a kutatói munkából hiányzik az egyéniség, az intuició, de főleg a kritika szelleme. Brinkmann idézi egy chicagói közgazdász szavait, aki egy hozzá intézett kérdésre azt felelte: „mi nem kérdezzük azt, hogy a kapitalizmusnak mi a célja és vannak-e ellentmondásai, mi objektive leírjuk a jelenségeit és keressük azt, hogy adott körülmények között melyek a termelés kapitalisztikus rendszerének előnyei és lehetőségei.”

Hogy azonban a nevelés politizálódása mögött tudatos faktorok is játszanak fontos szerepet, azt a főiskolai oktatás reformjáért folytatott harc kellőleg igazolja.

A legnagyobb kíméletlenséggel gáncsolták el A. Meiklejohn chicagói egyetemi tanár reformatórikus törekvéseit, aki a főiskolai nevelés ideálját nem az amerikai rendszerben látta. Az amerikai főiskola u. i. igen sajátságos műveltséget ad politikai és gazdasági elfogultságán kivül. A nevelés célja: a gentleman. Nem a szakember, hanem a látókör nevelésében látja az egyetem feladatát. Amellett azonban ez a széles látókör rendszerint csak összekapkodott félmüveltséget jelent és a speciális kiképzés játsza a főszerepet. Természetesen nem egyforma a nívója a főiskoláknak, a Harward, a Columbia és a Yale egyetemek tökéletesen megütik az európai nivót, ezeknél az anyagi függőség helyzete nem jut tökéletesen kifejezésre. A kisebb vidéki egyetemek azonban a legnagyobb egyoldalúsággal alkalmazkodnak a vidék, vagy a pénzelő speciális követelményeihez. Ipari vidékeken az egyetem is indusztriális jellegű. A vallási szekták pedig a legnagyobb önkénnyel kezelik a legkényesebb tudományos kérdéseket is.

Schoenemann megállapítja azt is, hogy az amerikai szellemi élet minden megnyilvánulása propagatórikus. Az amerikai propaganda pedig széles értelemben vett reklám. Míg a reklám célja pillanatnyi, addig a propaganda egy már megagitált embertömeg állandó összefogását és befolyásolását jelenti.

Az iskola, az egyház, a sajtó, a mozi és az üzleti élet a propaganda legfontosabb eszközei. A szorosabb értelemben vett népiskolai nevelés szintén a praktikus gazdasági élet számára végez előkészítő munkát. Az iskola hatása azonban túlmegy az osztályok falain s a családba is behatol. A népnevelés sem ismer pontosan definiált nevelési ideált. A fogalom egészen elasztikus. A praktikus politikai, vagy társadalmi propaganda célkitűzéseit a tanerők szócsövén keresztül nemcsak az ifjúság, hanem a család is meghallja. Az iskola a legtökéletesebb gépezet, mely a nép gondolatvilágát bizonyos irányba befolyásolja és korlátozza. Az amerikai néptömegek a demokrácia árnyoldalait nem látják. A katedra és a tankönyvek az egyenlő érvényesülés elvét prédikálják mindenütt.

Az alsóbb népnevelésre kiadott hatalmas összegek dacára is 6 °/o-a a népességnek analfabéta (5 millió). 90 %-a az amerikai gyerekeknek a tizennégyéves életkor betöltése előtt hagyja el az iskolát.

Az iskolánál is kifejezettebb módon szolgálnak propagatórikus célt a sajtóorgánumok. A megoszlott politikai álláspontok mellett az általános amerikai állami és gazdasági propaganda áll a sajtó munkájának középpontjában.

Az egyház hatalmas anyagi eszközei nemcsak az általa fenntartott iskolák, hanem az általa befolyásolt sajtó által is kifejezésre jutnak.

25,000 amerikai mozi, naponta 4 millió látogatóval játszik még fontos tömegbefolyásoló szerepet.

Brinkmann és Schoenemann könyvei nem vonják le a konzekvenciákat megállapításaikból: nevelés és a tömegbefolyásolás Amerikában okvetlenül teljesen megszabott irányú munkát végez. Takarni igyekszik a demokrácia és kapitalizmus árnyoldalait. Ez a céltudatos tömegbefolyásolás eredményezi azután a látszólagos békét az Egyesült Államokban a töke és a munka között. (Berlin)

S. Fischer Verlag. Berlin.

* Deutsche Verlag-Anstalt, Stuttgart.