Az orosz szociálforradalmárok legendás nevét ujabban kikölcsönözte a Bartha Miklós Társaság — fügefalevélnek. Azt takarja el vele, amit egyelőre nem akar mutogatni: szellemének fasiszta díszeit. A magyar élet vihartjelző, kaján szellői azonban néha lesodorják róla és Fábián Dánielék pőrére vetkőzve állnak a fórumon. Azt is megmutatják, amit nem akarnak: a romantika mögött a valóságot, reakciós arcukat, amit muzeális értékű dicskoszorú övez. Ki a faluba! a címe annak a röpiratnak, amit a költő József Attila és Fábián Dániel, a Társaság vezetője írt — fügefalevél nélkül. S ebben a röpiratban csak úgy tobzódik a fasiszta szellem. Azzal kezdődik, hogy „hazánkban ma minden társadalmi és gazdasági kérdés: parasztkérdés”. S miután a „baloldalnak” megüzeni, hogy számára (a Bartha Miklós Társaság számára) „a Dob uccai hasznos füszeresek bolthelyisége” nem a magyar jövendő, kiadja a jelszót: ki a faluba!, „szálljatok alá és lépjetek föl... tanuljatok népet a néptől”. A magas régiókból le, egészen le a büdös paraszthoz, hogy aztán fölléphessetek a hátán — a hatalomba. „Mert ti mindannyian szellemi vezetők akartok lenni” —: írja tovább Dániel és Attila próféta. S ezzel nyiltan bevallják, hogy eszük ágában sincs olyan Magyarországot építeni, ahol maga a paraszt az úr, a vezető, hanem, ahol ők „vezetnek”. A paraszt csak arra való, hogy bajait (mert ezek most bőviben vannak!) nekik adresszálja, megbízza őket a vezetéssel, a hatalom kezelésével, „a magyar jövendő megformálásával”. A falut megismerni, „lelkéhez” közelférkőzni: valóban olyan feladat, amiről senkifia nem mondhat le, aki a paraszttal — királyt akar ütni. A röpirat tehát felszólítja az „új generációt”, hogy „ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Humetól és Russeltől, ne csak Descrtestól és Bergsontól tanuljon”, mert ezekkel nem juthat el az „egyetemes-igazsághoz”. Az egyetemes-igazság pedig nem egyéb: a magyarnak magyar politika kell, magyar igazság, ami nem három, sőt, nem is háromszor három, hanem „hogy a kuvasz nem ölbe való”. Ahogy Fábiánék írják: „A leninizmus orosz —, ott meg is csinálták. A fasiszmus olasz — ott meg is csinálták. Az angol munkásdemokrácia angol — ott meg is csinálták. Marx, Engels, Bebel szociáldemokráciája német, ott meg is csinálták. A társadalmi racionálizmus francia — ott meg is csinálták”. Ebből ugyan logikusan az következne, hogy az ellenforradalom viszont magyar, mert hiszen itt azt csinálták meg, minthogy azonban a logika következetességet jelent, Bismarck szerint pedig csak az ökör következetes, a röpirat szerzői leszögezik, hogy „az új Magyarország csak teljesen új társadalmi és állami életelveken épülhet föl”. Nagy dolog ez; de miután az életelvek, amelyek re nemcsak Magyarországnak, de ennek a röpiratnak is épülni kellett volna, hiányoznak Bartha Miklósék röpiratából, az olvasó kénytelen megelégedni — a regősjárással. Mert ez egyetlen „élet-elv”, mint pozitivum, amit Fábián és József Attila kereken és aperte kimondanak; a regősjárás (Sarlósok fakó romantikája) amivel „megismeritek saját fajtátokat, hogy miből vagytok — így lesztek magyar és ember... Az öregasszonyok nemcsak sosevolt boszorkányokról meg királyfiakról mesélnek fogatlanul, hanem arról is, ami lelketekben naponta végbemegy. Azt mondják majd, hogy lettől hallották, ezt meg attól, — végül is nincs gazdája, mert mindenki csinosít rajta, mindenki meséje lesz... ” A mese már meg is kezdődött — figyeljetek: hol volt hol nem volt Dániel próféta, aki az oroszlánok közé került. S az oroszlánok... nem falták föl Dániel prófétát. (Budapest)

* Ki a faluba (A Bartha Miklós Társaság most megjelent röpirata).