A képregény modern formáját Masereel¹ teremtette meg. Őse: a trecento és quatrocento szentek legendái. A képregény definícióját, helyét — képzőművészetben? irodalomban? — nehéz megadni. Amig csak Masereel képregényeiről volt szó — különösen a „Livre d´heures” — addig még bizonyos egyéni jelentősége volt ennek az új műfajnak, amely irodalomnak — képzőművészet volt, képzőművészetnek azonban — grafika, a legjavából. Masereel egyéni törekvései is óvatossá tették a kritikust, mert maga az alkotó is jelezte, hogy ez nem kialakult forma, csak átmenet a filmhez, vagy legalább is a filmrajzhoz. De most egy újabb „képregény” jelent meg — O. Nickel német grafikus rajzolta — amely már végső eredményeket akar adni, s hogy senkinek kételye ne legyen, a képregény címéül hozzá teszi, hogy „Geschichte in Bildern”, tehát egy történet, melyet képekben beszélnek el. Ez a bátor definíció azt parancsolja, hogy Nickel könyvét ne tekintsük a Masereel képregényei sorába tartozónak. Masereelnek legfeljebb az a szerepe e képeskönyv megvalósulásában, hogy ő volt az első, aki mondanivalóját képsorozatba tömöritette. Amig azonban Masereel lirikus, addig Nickel regényíró, — s talán képeinek elbeszélése: ponyva regény.

A képregény és az illusztráció egymáshoz való viszonyát kell előbb megállapítanunk, hogy helyes fogalmat alkossunk a képregény jelentőségéről. Nickel esetében könnyü ez a feladat, mert kétségtelenül az ő képregénye nem más, mint egy elképzelt történet — regény, oly sűrű illusztrálása, hogy végül is a szöveg teljesen elmaradhat, mert a képek egymásutánja teljes történést ad. Más természetesen a Masereel képregénye, ahol a kép az elsődleges művészeti produktum és a szöveg csak a kép kíséretéül, magyarázatául szolgál. Nickelnél sorrendben először a történet született meg, maga a regény, — Masereelnél a képek szinte úgy kívánják a szöveget, akár a dallam, amely alá szöveget kell írni. Masereel képregényt ir, Nickel regényképet rajzol.

Nickel képregényének két tényezője van tehát: a regény maga, s a regény illusztrációja: a kép. Az első tényező teljesen irodalmi, azzal a tartalmi megkötéssel, hogy lüktető cselekményt kiván a grafikai kifejezés célkitűzése. Nickel rajzaiban megrögzíti ennek a regénycselekménynek eseményeit. S mert nem, filmszerüség az, amire törekszik, minden egyes rajzának alapfeltétele: az egyszerűség, a képszerüség. Mennyivel más Masereel fametszete. Ott minden egyes fametszet összesürítése a mondanivalóknak, vagy még teljesebben: az érzéseknek. Nickel képregényeinek hősei sohse éreznek — legalább e képeken, Masereel lirikus, Nickelben pedig nyoma sincs lírának.

Maradjunk tehát a regényszerüségnél. Nickel egy szegény nő kálváriás útját rajzolja meg. Fejezetekre osztottan, hogy még regényszerűbb legyen. El kell ismerjük, mozgalmas történet, amelyben minden és mindenki szerepel, mik egy törvénytelen cselédlány sorsához hozzátartozhat. A csábító és végül a polgári férj, a csalás, a bordély s végül a gyilkosság is. Ez a történet a maga banálitásában és költészetnélküliségében — elismerjük, csak ürügy arra, hogy Nickel mozgalmas események sorozatát megrajzolhassa. Belenyugszunk tehát, hogy Nickel értéktelen rajz-librettót választott ki magának.

A második tényező, a képregény grafikai értékei tehát az, ami értékét megadja. S itt kétségtelen: Nickel elsőrangú grafikus, precizen lát, nagyszerűen rajzol. Tudja a rajz legfontosabb törvényét is: azt, hogy mit nem kell megrajzolni, mit lehet elhanyagolni. Rajzai egyszerüek, világosak, de — keveset mondanak. Amig Masereel képregényének minden egyes lapja: költemény, többnyire ballada — mely mindig újat, szépet, eddig észre nem vett szépséget tár fel, akárhányszor csak nézzük, Nickel képeivel nagyon hamar készen leszünk. Hiába, vitatható kísérlet, hogy szabad-e, kell, művészi célkitüzés-e, így alárendelni a rajzot, így megkötni? A rajz, a festmény, — a szobor, a mozgás, a folytonosság örök és szinte megoldhatatlan ellentéte. Az ütésre felemelt balta mindig is a mozgás egy pillanatát rögzíti csak meg — egy helyben marad a rajzon örökké — sa többit, magát a folytonosságot a fantáziánkra bizza. (Masereel törekvése, a rajzfilm, az egyedül egészséges kísérlet, ha még olyan kétséges eredményű is.) Igy tehát a képregénynek — Nickel-féle elgondolásban, önálló művészeti jelentősége nincs, mindig csak másodlagos, csak kísérő, magyarázó, érzékeltető szerepet tölthet be. Csak illusztráció, már pedig minden igaz művészeti termelés alapfeltétele az abszolut önállóság, a megkötöttség - nélkül – valóság. A képregény, mint művészi célkitüzés tehát, megbukott. Amit Masereel képregényeiben sejtettünk — Masereel nagy művészi egyénisége ezt az érzésünket elhomályosította —- tisztán és világosan elénktárta Nickel képregénye. Ez nem irodalom és — ez nem grafika. A két szók között: a művészeti céltudatosság a földre esett. (Budapest)

* 0. Nickel: Schicksal Eine Geschichte in Bildern.

¹ Masereel képregényei: Geschichte ohne Worte. Die Idee, Die Sonne, Mein Stundenbuch, Die Passion eines Menschen.